Kérdés
Fontos gyermekünket keresztény nevelésben részesítenünk?
Válasz
A Jézus Krisztusban hívő szülő számára gyermeke keresztény neveltetésének fontosságához bizonyosan nem fér semmi kétség. A fenti kérdésre legtöbben nagy elánnal vágnák rá, hogy „hát persze". De akkor egyáltalán ez miért is merül fel? Azért, mert ennek a kérdésnek számos színezete és vetülete van a keresztény hiten belül is. A kérdés talán így hangozna helyesebben: „Ki a felelős azért, hogy gyermekem megismerje a bibliahű kereszténységet?". Vagy talán így is fel lehetne tenni: „Állami iskoláktól várjam-e gyermekeim keresztény nevelését, vagy kivéve őket az iskolából nekem kell erről a privátoktatás-, vagy az otthoni iskolázás keretein belül gondoskodnom?" Ezt a témát illetően rengeteg álláspont létezik. Sok ilyen nézethez egyesek görcsösen ragaszkodnak és igen nagy hévvel hosszú vitákba bocsátkoznak.
Amint a Szentírás nézőpontját kutatni kezdjük, egy nagyon határozott ótestamentumi igerészt találunk, ami a gyermekeink neveléséről beszél. Az V.Mózes 6:5-8 igerészen keresztül így szól hozzánk Isten: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között." Az először a zsidóknak adott példából jól láthatóvá válik, hogy az apának nagy buzgalommal kellett foglalatoskodnia abban, hogy gyermekeit az Úr Igéjében és az Úr Útjában tanítsa és ezzel megőrizze szellemi jólétüket, valamint fejlődésüket tevőlegesen szolgálja. Ennek az igerésznek az üzenetét Pál apostolon keresztül is visszhangozza Isten Szent Lelke, mikor így szól az újszövetségi üzenetben: „Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint" (Efézusbeliekhez 6:4). A Példabeszédek könyvének számos bölcsessége között felfedezhetünk gyermeknevelésre vonatkozó utasításokat is: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól" (Példabeszédek 22:6). Az itt elhangzó „tanítsd" szó, nem pusztán a nyilvános oktatásban való részvétel biztosítását jelenti, hanem arra a tanításra is vonatkozik, amit csak a szüleitől kaphat meg a gyermek már az életének legkoraibb szakaszában is. Ennek a tanításnak az a célja, hogy a gyermek mély gyökereket hajtson életének tápláló forrásába, és hogy biztos sarokkő legyen lábai alapja.
Ha a nyilvános oktatást tárgyaljuk, akkor szembetaláljuk magunkat olyan félreértésekkel is, melyekről szükséges itt szót ejtenünk. Először is Isten nem állítja azt, hogy kizárólag a szülők feladata csemetéik tanítása, még ha sokan erre a következtetésre is jutnak. Isten azt sem állítja, hogy a nyilvános állami iskolarendszer eredendően rossz, és ezért gyermekeinket csak otthonunk védelmében-, vagy keresztény iskolákban oktathatjuk. A Szentírás az oktatással és neveléssel kapcsolatos egyik visszatérő fő témája az alapvető felelősség kérdése. Ha azt állítanánk, hogy gyermekeink általános oktatásának egyetlen bibliailag helyes módja a keresztény iskolákban-, vagy az otthoni oktatásban valósulhat meg, akkor Isten Igéjéhez olyasvalamit tennénk hozzá, ami nincs is benne. Ezzel továbbá kimondatlanul is azt állítanánk, hogy személyes álláspontunk igazolásához nincsen szükségünk a Szentírásra, vagyis hogy személyes meggyőződéseinket a Szentírás felé helyezzük. Bibliahű keresztényként mi éppen ennek az ellenkezőjére törekszünk, azaz arra, hogy minden egyes meggyőződésünk a Biblia erős fundamentumán álljon. Abba a (ál)vitába se szeretnénk különösebben belefolyni, melynek állítása szerint csak szakképzett tanárok képesek gyermekeinket helyesen oktatni. Ha nem beszélünk el a lényeg mellett, akkor fel fogjuk ismerni Isten igazságát, mely szerint végtére is a szülők felelősek gyermekeik neveléséért.
A Szentírás ebben a kérdésben nem azt mondja, hogy gyermekünk nyilvános állami iskolába- vagy keresztény magániskolába kell járjon, esetleg hogy otthoni keresztény oktatásban részesüljön, hanem arról a gyermekünk felé közvetítendő szellemi mintáról beszél, ami minden más tudás szűrője és szervezője kell legyen. Kaphat egy otthon iskolázott gyermek igen jó „keresztény" oktatást, és mégis elbukhat életében, mert soha nem ismerte meg igazán a Biblia Istenét, így valójában nem is értheti Isten Igéjének valós lényegi elveit, még ha azokat kívülről fújja is. Az érem másik oldala pedig úgy festhet, hogy az állami iskolában oktatott gyermekünk, akinek az Istennel való kapcsolatot és Isten Igéjének szeretetét szülei életükkel jól példázták otthon, idővel képes lesz magától is felismerni a világi bölcsességek megtévesztő mivoltát. Míg az információ megszűrése mindkét esetben Isten Igéjének fényében történik, addig csak az utóbbi esetben jön létre valós szellemi megértés. Sajnos olyan is eset is előfordult már, hogy keresztény iskolák nebulói soha nem jutottak el az Istenünkkel való személyes kapcsolat szintjére. Végtére a szülők felelősek azért, hogy gyermeküket úgy formálják, hogy azok eljussanak a valós szellemi megértés szintjére.
A Zsidókhoz írt levél 10:25-ben Isten a következő parancsolatát hagyja ránk: „El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget." Isten gyülekezete, ami nem más, mint Jézus Krisztus teste, meghatározó szerepet játszik a gyermekek nevelésében is. A gyülekezet ugyanis segítően a szülők oldalán kell álljon gyermekeik oktatásában és szellemi táplálásában is. Az otthon falain kívüli egészséges bibliai oktatás, ami a vasárnapi iskolában, vagy gyermek- és ifjúsági körökben kell megvalósuljon, nem csak jó, de éppannyira szükséges is.
Tekintet nélkül tehát arra, hogy milyen képzés mellett tesszük le voksunkat végtére a szülők azok, akik felelősek gyermekeik oktatásáért és neveléséért. A keresztény iskola tanára, a lelkipásztor, a vasárnapi iskola vezetője kivétel nélkül mind tévedhetnek egy-egy vagy több teológia kérdésben. Ez alól természetesen a szülők sem képeznek kivételt. Mikor tehát a gyermekeinket oktatjuk, akkor meg kell velük értetnünk, hogy nem tévedhető emberek-, hanem Isten tévedhetetlen Igéje az Igazság kizárólagos forrása és birtokosa (2. Timótheus 3:16). Ezért talán a legfontosabb követendő példa, melyet gyermekünknek életünkkel át kell adnunk az, hogy kövessék ők is a béreaiak példáját, „kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek", mint ahogyan azt Pál apostol mondta nekik (Apostolok Cselekedetei 17:11). Mindnyájunknak szükséges megtanulnunk, hogy kivétel nélkül mindent a Szentírás fényében vizsgáljunk, soha ne a beszélő személyének alacsonyságára, vagy nagyságára tekintsünk, hanem a beszéde tartalmára, mely vagy összhangban van Isten Igéjével, vagy semmi dolgunk nincsen vele (1.Thesszalonikabeliekhez 5:21).
English
Fontos gyermekünket keresztény nevelésben részesítenünk?
