Kérdés
Hogyan tekintsen a keresztény hívő az ereklyékre?
Válasz
Egy Jézus keresztjéből származó szilánkot Törökországban találtak meg. A kis Jézus babatakarója Németországban került elő. Keresztelő János mutatóujja ereklyetartóba helyezve látható egy Missouri állambeli múzeumban az Egyesült Államokban. A relikviák, azaz a gondosan megőrzött, vallásos tisztelet kinyilvánítására szánt vallási ereklyék, már régóta szerepet játszanak számos vallásban, köztük a kereszténységben is. A tizenkét apostolnak a középkorra már több száz feltételezett temetkezési helye is létezett. Azt mondták, hogy a Jézus keresztjéről származónak vélt faszilánkok mindegyikét összerakva egy nagy hajót is lehetne építeni. A leghíresebb keresztény ereklye, a torinói
lepel, évente több százezer látogatót vonz. De vajon kell-e a kereszténynek ilyen ereklyékkel foglalkozni?
Tagadhatatlan, hogy rendkívül érdekes lenne, ha Jézus valós keresztjének egy igazoltan eredeti darabját vagy a töviskorona egy-egy tövisét találnák meg. A probléma csupán az, hogy képtelenség megállapítani, hogy egy Kr. u. 1. századi fadarab pontosan miből származik. Valaki persze mondhatná, hogy az Jézus keresztjéről származik, de hogyan lehetne ezt az állítást igazolni? A fa ugyanolyan könnyen származhatott egy akkori júdeai kerítésoszlopból is. A római katolikus egyház korai századaiban az ereklyék egy profithajhászó átveréssé váltak. Úgy tűnik, Európa-szerte minden templomnak volt valamilyen ereklyéje, hogy így bevonzzák a látogatókat. Ha mondjuk az egyik város templomában “felfedeztek” egy jelentősebb ereklyét, akkor máris verseny indult a közeli városokkal, és az így “felfedezett” ereklyék valahogy egyre lenyűgözőbbek lettek. Mindezt szem előtt tartva nagyon valószínűtlen, hogy az elmúlt 2000 évben felfedezett keresztény ereklyék közül bármelyik is valóban kapcsolódna Jézus vagy az apostolok személyéhez.
Az ereklyék tiszteletében rejlő egyik veszély az elcsábulás a bálványimádásra. Az ókori Izraelben pontosan ez ment végbe. Isten azt mondta Mózesnek, hogy készítsen egy érckígyót, hogy így mentse meg a hébereket a mérges kígyók (természetfölötti) csapásától (4.Mózes 21:8-9). Ezt a érckígyót később Isten jósága és kegyelme emlékeként őrizték az izraeliták; Ezékiás király idejére ez az “ereklye” azonban már vallásos imádat tárgyává vált. Ezékiás reformjai közé tartozott, hogy összetörte “...az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak” (2.Királyok 18:4). A hit fizikai segédeszközei, ha csak nem Isten adja parancsba, szükségtelenek, elkerülhetetlenül babonák kialakulásához és bálványimádáshoz vezetnek.
A keresztény ereklyékben semmiféle erő nincs, semmilyen hatalommal nem bírnak. Még ha Jézus teljes keresztjét találnák is meg épségben, annak akkor sem lenne semmilyen spirituális értéke. Az ereklyék által ugyanis nem lehet közelebb kerülni Istenhez. Az ereklyékhez nem szabad imádkozni, vallásos imádattal körbevenni, vagy annak eszközének vélni, hogy általuk valamiképp módon jobban kapcsolódhatunk Istenhez. Az ereklyék talizmánként való ilyenforma használata nyilvánvaló bálványimádás (2.Mózes 20:3; Ézsaiás 42:8). Egy ereklyékkel teli, túldíszíttet templom semmivel sem
érvényesebb istentiszteleti hely, mint egy egyszerű sátor az őserdő közepén. Lélekben és igazságban imádjuk az Urat (János 4:24), nem pedig bálványok, ikon-képek vagy ereklyék által, legyenek azok akár valódi-, akár hamis eredetűek.
English
Hogyan tekintsen a keresztény hívő az ereklyékre?
