Kérdés
Helyes az, hogy a keresztény hívő akkor is él az elfenekelés gyermeknevelési eszközével, ha azt országa már illegálisnak nyilvánította?
Válasz
Hogy “a keresztény szülők elfenekelhetik-e gyermekeiket”, még a hívők körében is megosztó témának számít. Bár a gyermekek testi fenyítését már számos országban betiltották, mégis sok szülő a fegyelmezés elengedhetetlen eszközének tartja az elfenekelést. Mikor tehát az elfenekelést törvény tiltja, felmerül a kérdés, hogy ha ez a gyakorlat már egyszer törvénybe ütközik, akkor van-e a szülőknek Isten adta joguk gyermekeik fegyelmezése érdekében továbbra is testi fenyítést alkalmazni?
Amikor annak a témáját feszegetik, hogy “a keresztény szülők elfenekelhetik-e gyermekeiket”, mindig abból kell kiindulnunk, hogy a szóban forgó testi fenyítés nem bántalmazásszerű módon megy végbe. A felelősségteljes szülő-gyermek kapcsolat részeként végrehajtott fegyelmezés sosem ölthet szélsőséges mértéket, nem történhet haragból, viszont mindig arányos kell legyen az elkövetett vétséggel, és szeretetteljes módon kell végbemenjen. Tény, hogy az elfenekelés igen eredményes és hatásos lehet: egyes gyerekek, akiknél már minden más büntetési mód kudarcot vallott, gyorsan reagálnak rá, és aztán engedelmeskednek is. Azon erős akaratú hároméves gyermek szülei, aki szeret kiszaladgálni a forgalmas utcára, idővel felérik, hogy alapvetően két választásuk van: vagy rögtön rásóznak egy párat a gyerek hátsójára, hogy így azonnal gátat szabjanak a gyerek ön- és közveszélyes viselkedésének, vagy szigorúan ellenőrzött közegbe zárják. Ez utóbbi persze az egész család egészséges működését megzavarhatja, a gyermeket pedig visszatartja a számára igen vonzó kültéri és társas foglalatosságoktól.
A Biblia konkrétan nem adja parancsba-, és nem is tiltja a gyermekek elfenekelését. (Bár a Példabeszédek könyvének 13:24 igeversében szereplő “vessző” szó átfogó értelemben utalhat a feddésre, de a testi fenyítés lehetősége sem zárható ki az igevers helyes értelmezéséből). Az erőskezű, határozott fegyelmezés létfontosságú a gyermek jólétéhez, az ugyanis olyan iránymutatást és bölcs belátást biztosít, amelyre a gyermeknek később egész életében szüksége lesz. Az Újszövetség tanítása szerint az apák felelősséget viselnek azért, hogy gyermekeiket “az Úr tanítása és intése szerint” neveljék (Efézusbeliekhez 6:4). A fegyelmezés pontos módja itt nincs meghatározva.
Keresztény családok Európa számos országában, de még az U.S.-amerikai katonai bázisokon is azzal a kihívással szembesülnek, hogy gyermekeiket az elfenekelés / testi fenyítés lehetősége nélkül kell fegyelmezzék. Azok a hívő szülők, akik meg vannak győződve arról, hogy az elfenekelés gyermekük felneveléséhez elengedhetetlen, Istentől rendelt eszköz, e tilalmat tudatosan figyelmen kívül hagyva – és ezzel adott esetben polgári engedetlenséget gyakorolva – fenekelik el gyermekük. Vannak persze olyan a hívő szülők is, akik az elfenekelés ellenében döntenek, és ezzel alávetik maguk a polgári kötelezettségüknek. Ők ugyanakkor abban bíznak, hogy Isten elég bölcs ahhoz, hogy más fegyelmezési módokra vezesse rá őket.
Mindkét változatnak megvannak a maga előnyei. Ha egy félelmet nem ismerő és makacs hároméves gyermeket nevelünk, akkor könnyen lehet, hogy az elfenekelés az egyetlen biztonságos és felelősségteljes megoldás. Ugyanakkor a legtöbb esetben nem az elnáspángolás az egyetlen lehetőség; igenis vannak alternatívák. A nem testi jellegű fenyítés minden bizonnyal sokkal nagyobb erőfeszítést, több időt és nagyobb elkötelezettséget igényel, de mindez messze nem jelenti azt, hogy ezek a módszerek ne lehetnének hatékonyak. Isten jól ismeri az Ő gyermekeit. Ismerjük meg mi is elég jól a gyermekeinket ahhoz, hogy felismerjük, hogy leghatékonyabban hogyan lehet őket türelemmel, kitartással és szeretettel fegyelmezni.
English
Helyes az, hogy a keresztény hívő akkor is él az elfenekelés gyermeknevelési eszközével, ha azt országa már illegálisnak nyilvánította?
