Melyek a Biblia leghíresebb/legfontosabb kérdései?


Kérdés: Melyek a Biblia leghíresebb/legfontosabb kérdései?

Válasz:
A Bibliában sok-sok kérdés található. Nehéz pontos számot mondani, mivel az ókori héber és koiné görög nyelvekben nem használtak központozást, így nem vehetjük elő a Holt-tengeri tekercseket, hogy megszámoljuk a kérdőjeleket. Gyakran nehéz megmondani, hogy egy mondatot kérdésnek szántak-e. De a bibliatudósok mintegy 3300-ra becsülik a kérdések számát a Bibliában.

A kérdések listája minden bizonnyal nem teljes. Egyszerűen néhány példát hozunk a leghíresebb és legfontosabb kérdésekből.

„Csakugyan azt mondta Isten...?" (1Mózes 3:1)
Ez az első kérdés a Bibliában, és egyben az első alkalom, hogy valaki megkérdőjelezi Isten igéjét. Sátán megkísérti Évát, hogy vonja kétségbe Isten szavát. Éva oly módon reagál, hogy hozzátesz Isten igéjéhez: „ne is érintsétek". Isten azt mondta, hogy ne egyenek a fáról. Azt nem mondta, hogy ne is érintsék a fa gyümölcsét. Ádám és Éva úgy reagál Sátán kérdésére, hogy engedetlenné válnak Isten igéjével szemben. Az egész egy rövid kérdéssel kezdődött.

„Hol vagy?" (1Mózes 3:9)
Ez az első kérdés a Bibliában, amelyet Isten tesz fel. Persze, Isten pontosan tudta, hol található Ádám és Éva fizikailag. A kérdés az ő érdeküket szolgálta. Isten lényegében azt kérdezte: „Engedetlenkedtetek velem szemben. Úgy alakultak-e a dolgok, ahogy ti akartátok, vagy ahogy én előre megmondtam?" A kérdés egyben Isten szívét is feltárja, amely egy olyan pásztor szíve, aki az elveszett bárány után megy, hogy visszahozza az akolba. Jézus később azért jön el, hogy „megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lukács 19:10).

„Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?" (1Mózes 4:9)
Ezzel a kérdéssel felelt Kain Isten azon kérdésére, hogy hol van Ábel. Azon kívül, hogy nem sokkal ez előtt meggyilkolta a testvérét, Kain annak az érzésnek ad hangot, amelyet mindnyájan érzünk, amikor nem akarunk más emberekkel törődni vagy foglalkozni. Őrzői vagyunk-e a testvéreinknek? Igen. Ez azt jelenti-e, hogy mindig tudnunk kell, hogy hol vannak és mit csinálnak? Nem. De eléggé részeseinek kell lennünk mások életének ahhoz, hogy észrevegyük, ha valami nincs rendben. Eléggé kell törődnünk ahhoz, hogy szükség esetén közbelépjünk.

„Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet?" (1Mózes 18:25)
Igen, a föld bírája mindig igazul cselekszik. Ezt a kérdést Ábrahám tette fel, amikor Istenhez fordult, hogy tartsa meg az igazat és óvja meg az ítélettől. Ha úgy tűnik, hogy Isten valami igazságtalanságot tesz, akkor csak mi értjük félre. Amikor megkérdőjelezzük Isten igazságosságát, az igazságérzetünk el van torzulva. Amikor azt mondjuk: „Nem értem, hogy egy jó és igaz Isten miként engedheti ezt meg", az azért van, mert nem értjük pontosan, mit jelent jó és igaz Istennek lenni. Sokan azt gondolják, hogy jobban tudják, mi igaz(ságos), mint Isten.

„Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!" (Jób 2:9)
Az egész Jób könyve feleségének ezen kérdésétől visszhangzik. Jób végig kitartott feddhetetlensége mellett. „Barátai" ismételten azt hangoztatták: „Jób, valami nagyon rosszat kellett tenned, ha Isten ezt teszi veled." Isten megfeddi barátait, amiért Jóbot támadják, és Isten szuverén akaratába avatkoznak. Majd Jóbot is megfeddi, emlékeztetvén arra, hogy csak Isten tökéletes minden útjában. Ahogy Isten bemutatja nagyságát, számos kérdést tesz fel: „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem" (Jób 38:4)?

„Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni" (Jób 14:14)?
Hacsak nem tér vissza Krisztus még a mi életünkben, egy nap mind meghalunk. Van élet a halál után? Egy ponton mindenki elgondolkozik ezen. Igen, van élet a halál után, és mindenki meg fogja tapasztalni. A kérdés csupán az, hogy hol fogunk továbbélni. Minden út Istenhez vezet-e? Bizonyos értelemben igen. Mindnyájunknak meg kell állnunk Isten előtt, amikor meghalunk (Zsidók 9:27). Nem számít, milyen utat választunk, a halál után találkozni fogunk Istennel. „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra" (Dániel 12:2).

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú" (Zsoltárok 119:9)?
A válasz: úgy, hogy Isten igéje szerint él. Amikor szívünkbe rejtjük Isten igéjét, az ige távol tart minket a bűntől (Zsoltárok 119:11). A Biblia nem beszél mindenről. Nem tartalmaz választ minden kérdésre. De elmond mindent, amit tudnunk kell ahhoz, hogy keresztyén életvitelt folytathassunk (2Péter 1:3). Isten igéjéből megtudhatjuk, mi a célunk, és miként tehetünk eleget ennek a célnak. A Biblia elénk adja a célt és az eszközt. Isten igéje „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Timóteus 3:16-17).

„Kit küldjek el, ki megy el követségünkben" (Ézsaiás 6:8)?
A helyes választ Ézsaiás adja meg: „Itt vagyok, engem küldj!" Túl gyakran azt feleljük: „Itt vagyok, de küldj valaki mást!" Az Ézsaiás 6:8 egy népszerű igevers, amelyet a nemzetközi misszióval kapcsolatban idézni szoktunk. De ha kontextusában nézzük a szöveget, Isten nem azt kérte, hogy valaki utazzon el a világ másik végére, hanem azt, hogy valaki adja át az üzenetét az izraelitáknak. Isten azt akarta, hogy Ézsaiás hirdesse az igazságot azoknak, akikkel nap mint nap találkozott, a maga népének, a családjának, a szomszédjainak és a barátainak.

„Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is" (Máté 18:21)?
Megbocsátani nem könnyű. Péter javaslata a hétszeres megbocsátásra a maga szemében már óriási nagyvonalúságnak tűnt. Jézus válaszából kiderül, általában milyen gyarlók vagyunk a megbocsátás terén. Azért kell megbocsátanunk, mert Isten sokkal többet megbocsátott nekünk (Kolossé 3:13). Nem azért bocsátunk meg, mert az illető megérdemli. Az „érdemnek" semmi köze a kegyelemhez. Azért bocsátunk meg, mert az a helyes. Lehet, hogy az illető nem érdemli meg a bocsánatunkat, de mi sem érdemeljük meg Isten bocsánatát, és Isten mégis megbocsát.

„Mit tegyek akkor Jézussal" (Máté 27:22)?
Ezt a kérdést Pilátus intézte a tömeghez, amely Jézus perére gyűlt össze. Válaszuk: „Feszíttessék meg!" Pár nappal korábban még egyebet kiabáltak: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében" (Máté 21:9)! Elképesztő, hogy milyen mértékben befolyásolható a közvélemény a beteljesületlen elvárások és a csordaszellem hatására. Az elsző századi Jeruzsálemben azok az emberek, akiknek téves elképzelésük volt Jézusról és küldetéséről, elutasították Őt; és akik ma téves elképzelésekkel fordulnak a keresztyén hithez, előbb-utóbb el fogják hagyni azt. Arra kell törekednünk, hogy amikor megosztjuk a hitünket, pontosan mutassuk be Jézust és a keresztyénséget.

„Kinek mondasz te engem?" (Máté 16:15)
Jézusnak eme kérdése a legfontosabb, amelyre egy személynek valaha válaszolnia kell. A legtöbb ember számára egy jó tanító. Némelyek számára egy próféta. Mások számára egy legenda. Péter válasza – „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" – a helyes válasz (Máté 16:16).

„Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall" (Márk 8:36)?
Amikor az ember lelke a tét, akkor mindegy, hogy mit nyerhetünk. Még ha az egész világot is megnyerjük, semmit nem ér. Sajnos, az emberek zöme e világ dolgait, a „semmit" hajhássza. A lélek elveszítésének két jelentése van. Először, a legnyilvánvalóbb jelentés az, hogy az illető elveszíti a lelkét az örökkévalóságra nézve, és sorsa az örök halál lesz a pokolban. A világ dolgainak hajhászása során azonban más módon is elveszíthetjük a lelkünket, még ebben ez életben. Soha nem fogjuk megtapasztalni azt a bőséges életet, amely Jézus Krisztusban elérhető volna (János 10:10). Salamon az élvezeteket hajhászta, és semmit nem tagadott meg magától, mégis azt mondta: „mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt" (Prédikátor 2:10-11).

„Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lukács 18:19) és „mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" (ApCsel 16:30)
Érdekes megfigyelni Jézus és Pál nagyon is eltérő válaszait lényegében ugyanarra a kérdésre. Jézus, tudván hogy a gazdag ifjú önigazultságot keres, azt mondta neki, hogy engedelmeskedjen a parancsolatoknak. A férfi csak gondolta, hogy igaz; Jézus tudta, hogy az anyagiasság és pénzsóvárság megakadályozta abban, hogy valóban üdvösséget keressen. Az ifjúnak először meg kellett értenie, hogy bűnös, és szüksége van egy Üdvözítőre. Pál, felismerve, hogy a filippi börtönőr kész megtérni, azt mondta: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz". A börtönőr hitt, és családja követte példáját, és elfogadta Jézust Megváltóként. Ezért fontos felismerni, hogy az illető lelkileg hol tart, és az alapján tudjuk megfelelően megválaszolni a kérdést, és abból kiindulva hirdethetjük az evangéliumot.

„Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét" (János 3:4)?

Ezt a kérdést Nikodémus tette fel, amikor Jézus azt mondta neki, hogy újonnan kell születnie. Az emberek ma is félreértik, mit jelent újjászületni. Szinte senki sem gondolja, hogy az újjászületés egy második testi születésre vonatkozik. A legtöbben azonban nem értik meg, mit jelent a kifejezés valójában. Amikor valaki keresztyénné válik – újjászületik –, egy teljesen új életnek néz elébe. A lelki halál állapotából átkerül a lelki élet állapotába (János 5:24). Új teremtmény lesz (2Korinthus 5:17). Az újjászületéskor nem hozzáadódik valami az eddigi életedhez, hanem az eddigi életed teljesen kicserélődik.

„Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem" (Róma 6:1)?
Kegyelemből van üdvösségünk (Efezus 6:8). Amikor hitünket Jézus Krisztusba vetjük, minden bűnünk bocsánatot nyer, és az örök élet ígéretét kapjuk. Az üdvösség Isten kegyelmi ajándéka. Ez azt jelenti-e, hogy a hívő úgy élhet, ahogy akar, és mégis üdvözül? Igen. De egy igazi hívő nem fog úgy élni, „ahogy akar". A hívőnek új mestere van, és ezentúl nem saját magát szolgálja. A hívő lelkileg folyamatosan növekedni fog az új életben, amelyet Isten adott a számára. A kegyelem nem jogosít fel a bűnre. A szándékos, megátalkodott bűn gúnyt űz a kegyelemből, és kétségbe vonja az illető üdvösségét (1János 3:6). Igen, előfordul, hogy a keresztyén életben bukás vagy lázadás következik be. És nem, a bűntelen tökéletlenség nem megvalósítható a dicsőségnek ezen az oldalán. De Isten kegyelme arra kell késztesse a hívőt, hogy hálás életet éljen, nem arra, hogy kihasználja ezt a kegyelmet. Az egyensúlyt Jézus szavaiban találjuk, amelyeket a házasságtörésen ért asszonyhoz intézett. Miután nem ítélte el, azt mondta: „Menj el, de többé ne vétkezz" (János 8:11, Egyszerű).

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" (Róma 8:31)?
Ebben az életben Isten gyermekei ellenállásba fognak ütközni (János 15:81). A Sátán és az ördögei szembeszállnak velünk. Sok ember szembeszáll majd velünk. A világ filozófiái, értékei és prioritásai ellenünk fognak szólni. Földi életünk tekintetében ellenállhatnak nekünk, legyőzhetnek vagy akár meg is ölhetnek. De az örökkévalóság tekintetében Isten azt ígérte, hogy győzni fogunk (1János 5:4). Mi a legrosszabb, ami ebben a világban velünk történhet? A halál. Mi történik azokkal a halál után, akik Istentől születtek? Az örökkévalóság az elképzelhető legcsodásabb helyen.

A Bibliában sok más nagyszerű kérdés található. Kérdések keresőktől, kérdések gúnyolóktól, kérdések elcsüggedt hívőktől és kérdések Istentől. Ne félj a kérdésfeltevéstől, de légy kész elfogadni Isten válaszát, amikor megkapod.

English


Vissza a magyar oldalra
Melyek a Biblia leghíresebb/legfontosabb kérdései?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől