Kérdés
Miért jobb a jó név a gazdagságnál (Példabeszédek 22:1)?
Válasz
Ha az embernek nincs hatalma afölött, hogy milyen névre keresztelik, vagyis hogy milyen nevet adnak neki, akkor vajon miért áll a következő a Példabeszédek 22:1 igeversben: "A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet" (MBT)? Hasonlóképp, miért mondja a Prédikátor 7:1, hogy "Jobb a jó hír a drága kenetnél..."?
E két magyar fordítás szerencsés, ugyanis általuk az olvasó rögtön megérti, hogy az igeversben szereplő mindkét szó (lásd név és hír) voltaképp "hírnevet", "tekintélyt", azaz "egy személy általános értelemben vett megbecsülését és elismerését" jelenti. Az ókori Izráelben egy adott személy neve majdhogynem elválaszthatatlan volt a közösségben betöltött pozíciójától, (társadalmi) rangjától, hírétől. Kevésbé szerencsés, hogy az, amit a magyar fordítások a "többet ér" szavakkal adnak vissza, annak helyén az eredeti szövegben a "választani" ige áll, ami világosabban közvetíti annak gondolatát, hogy miután az ember felismerte, hogy mi a valós érték, annak az elérésére is törekednie kell. A magyar fordításban szereplő közszeretet szó az eredeti héber szövegben valójában a másoktól jövő "jóindulat" (SZIT) egy kifejezése. Ebben az értelemben tehát a közszeretet "mások általi elfogadást, tiszteletet, vagy megbecsülést" jelent. A Példabeszédek 22:1-es igeverse így a jó, nagybecsű hírnév megszerzésének és megtartásának magasabb rendű, anyagi javaknál értékesebb voltát hangsúlyozza.
A bölcsességhez hasonlóan a megbecsültség avagy a "jó hírnév" is értékesebb, mint a pénz, a gazdagság, és az olyan drága-, de mégis múlandó dolgok, mint az ezüst, az arany. A jó hírnév úgy terjed a társadalmi térben, mint egy finom parfüm illata a levegőben. Korukhoz közelebbi nyelvezet használatára törekedve talán így önthetnénk más szavakba ezt a példabeszédet: "A világ minden gazdagságánál jobb, ha tisztelik az ember nevét, személyét pedig becsülik", vagy ahogy az Egyszerű Fordítás fogalmaz: "A jó hírnév többet ér, mint a nagy gazdagság,
s ha jóindulattal vannak irántad, az értékesebb, mint az ezüst és arany".
A Példabeszédek 22:1 igeverse nem azt sugallja, hogy sok pénzzel és javakkal rendelkezni önmagában véve valami rossz, aljas dolog volna. Gazdagnak lenni még nem bűn, a pénz szeretete viszont az, továbbá amint szert teszünk a vagyonra, illetve amit aztán azzal kezdünk, leginkább a bűn szakadéka feletti kötéltánchoz hasonlítható - egyetlen rossz lépés is elég a zuhanáshoz. Ha tehát a gazdagság megszerzése a jó hírnevünk tönkretételének árán megy végbe, akkor már messze túl nagy árat fizetünk érte. A gazdagság értéktelen, ha a gazdagság hajszolása közben jellemünk roncsolódik és torzul. "Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el" - mondja a Példabeszédek 1:19 igeverse a nyerészkedő, kapzsi ember örök életére utalva (lásd még Példabeszédek 10:2).
Shakespeare egyik darabjában a Példabeszédek 22:1 igeversének tanítását adja Jago szájába, ezzel Istentől való bölcsességet kölcsönözve fikcionális karakterének:
"A tiszta hírnév, férj és nő között,
szivöknek drága kincse, jó uram.
Ki pénzem ellopá: rongyot lopott, valami semmit; az enyém vala.
És most övé, s még száz kézen foroghat.
De a ki jó hírem rabolja el, Ő maga azzal meg nem gazdagul,
és koldussá tesz engem" (Othello, a velencei mór III:iii, Szász Károly fordítása).
A jó hírnév avagy a becsület a szilárd jellem és a becsületes életvezetés eredménye. Maga Ruth története is azt bizonyítja, hogy a becsületes életvezetés a tisztesség gyümölcsét termi (Ruth 2:1-13). A jó hírnév Isten Igéjének való engedelmességből fakad (5Mózes 4:1-14), abból, hogy az Úr tetszése szerint igyekszünk élni (2Korinthus 5:9-10), továbbá, hogy törekszünk arra, hogy tiszta lelkiismeretünk legyen az Isten és az emberek előtt (Apostolok Cselekedetei 24:16; Zsidókhoz 13:18; 1Thesszalonika 4:1).
Jézusnak már kisfiúként sikerült jó hírnévre szert tennie, hiszen azt olvassuk róla, hogy "...egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték" (Lukács 2:52, EFO). Az ősegyház vezetői hét "jó hírben álló" férfit (Apostolok Cselekedetei 6:3, SZIT) választottak ki diakónusnak. A Biblia egyiküket, név szerint Istvánt, olyan emberként írja le, aki "hittel és Szent Lélekkel teljes" volt (Apostolok Cselekedetei 6:5), és aki telve volt "hittel és erővel" (Apostolok Cselekedetei 6:8).
A Példabeszédek 3:3-4 igerésze ma is így szólít meg, és így tanít minket: "A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél" (MBT). Az itt szereplő jóindulat szó ismét "tiszteletre méltó hírnevet" jelent. A szeretet szó helyén az eredeti héber változatban a "kedvesség" kifejezés áll, vagyis arra vonatkozik, ahogyan embertársainkkal bánunk. A hűség pedig nem más, mint "állhatatosság és az adott szavunkhoz való hűség" kiváltképp az embertársainkkal szembeni kötelezettségeink és kapcsolataink tekintetében. Amikor az Úr szerető kedvessége és hűsége gyönyörű füzérként övezi szívünket, akkor Isten és embertársaink jóindulata vesz majd minket körül. Ez a kegyes jóindulat jó nevet ad nekünk, ami egyben a jó hírnevünket is bepecsételi, és mintegy cégérként függ életünk felett. Az ilyen jó név a világ összes pénzénél kívánatosabb.
English
Miért jobb a jó név a gazdagságnál (Példabeszédek 22:1)?
