Miért engedi Isten, hogy jó dolgok történjenek rossz emberekkel?


Kérdés: Miért engedi Isten, hogy jó dolgok történjenek rossz emberekkel?

Válasz:
A kérdés hasonlít a fordítottjára: „Miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek jó emberekkel?" Mindkét kérdés arra a látszólagos, nyugtalanító igazságtalanságra vonatkozik, amelyet nap mint nap tapasztalunk. A 73. zsoltár választ ad arra a kérdésre, amely a zsoltárírót is nyugtalanította. Lelkének kínzó gyötrelmében és fájdalmában azt írja: „De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét" (Zsoltárok 73:2-3).

Ezt a zsoltárt Aszáf szerezte, az egyik templomi kórus vezetője. Nyilvánvalóan nem volt gazdag ember, hanem olyasvalaki, aki életét az Úr szolgálatára szánta (ld. 1Krónikák 25). De hozzánk hasonlóan néhány nehézségen ment át, és megkérdőjelezte az ezt övező igazságtalanságot. Látta, amint a körülötte levő gonoszok a saját szabályaik szerint élnek, a világ gazdagságában és örömeiben részesülnek, és vagyont gyűjtenek. „Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket", panaszkodik (Zsoltárok 73:4-5).

Aszáf látja ezeket az embereket, akiknek nincsenek problémáik. Ki tudták fizetni a számláikat. Bőségesen volt, mit enniük, és luxuscikkekben dúskáltak. Eközben szegény Aszáf azzal kellett beérje, hogy egy kórust vezet, és próbál istennek tetszően élni. Ami még rosszabb, hogy úgy tűnt, nem sok haszna volt abból, hogy Isten szolgálata mellett döntött. Elkezdte irigyelni ezeket az embereket, és még kérdőre is vonta Istent, amiért ilyesmiket megenged.

Hányszor találjuk magunkat Aszáfhoz hasonló helyzetben? Életünket Isten szolgálatára áldozzuk. Aztán azt látjuk, hogy a gonosz, istentelen emberek körülöttünk minden új dolgot megszereznek, luxusotthonaik vannak, előléptetik őket, gyönyörű ruhákban járnak, miközben mi anyagi nehézségekkel küszködünk. A válasz a zsoltár hátralevő részében található. Aszáf addig irigykedett ezekre az emberekre, amíg rá nem jött egy fontos dologra. Amikor belépett Isten szentélyébe, teljesen megértette azok örök sorsát: „Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram" (Zsoltárok 73:16-20)! Akiknek ideiglenes vagyonuk van a földön, valójában ők a lelki koldusok, mert nincs igazi kincsük: örök életük.

Sokszor előfordul, hogy nem értjük, mi történik velünk, vagy nem értjük, miként működik a gondviselés. Amikor Aszáf bement Isten szentélyébe, kezdett ráébredni, hogy nincs oka irigykedni a gonoszok jólétére, hiszen azok jóléte illúzió. Kezdte megérteni, hogy az ősi csaló, a Sátán, hazugságaival elfordította tekintetét Isten valóságáról. A szentélybe lépve Aszáf rájött, hogy a jólét múlandó beteljesülést ad, akár egy kellemes álom, amely csak rövid ideig tartó örömöt ad, de amikor felébredünk, rájövünk, hogy nem volt valóság. Aszáf megfeddi magát a saját hülyesége miatt. Elismeri, hogy „ostoba és tudatlan" volt, amikor a gonoszokra irigykedett vagy a veszendő dolgokra vágyott (Zsoltárok 73:22). Gondolatai aztán visszatértek a maga boldogságára, amikor rájött, mennyivel több örömöt, beteljesedést és lelki jólétet nyert Teremtőjétől.

Lehet, hogy nincs meg mindenünk e földön, amire vágyunk, de egy nap az örökkévalóságig bővölködni fogunk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Valahányszor kísértést érzünk arra, hogy más útra térjünk, jusson eszünkbe, hogy a másik út halálra vezet (Máté 7:13). Ám az előttünk álló keskeny út az egyetlen Jézus által, amely az örök életre vezet. Ez legyen a mi örömünk és vigasztalásunk. „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban… Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak..." (Zsoltárok 73:25, 27-28).

Ne bánkódjunk magunk miatt, amikor látszólag jó dolgok történnek rossz emberekkel. Figyeljünk Teremtőnkre, és lépjünk be jelenlétébe minden nap a szent igéjének kapuján. Ott igazságra, elégedettségre, lelki gazdagságra és örök örömre lelünk.

English


Vissza a magyar oldalra
Miért engedi Isten, hogy jó dolgok történjenek rossz emberekkel?