Jakab levele



Szerző: A levél szerzője Jakab, akit az „igaz” Jakabként is szoktak emlegetni, és aki vélhetően Jézus Krisztus testvére volt (Mt 13:55; Mk 6:3). Jakab nem volt mindig hívő (Jn 7:3-5), Jézus feltámadása után azonban megtért (ApCsel 1:14; 1Kor 15:7; Gal 1:19). Később a jeruzsálemi gyülekezet vezetőjévé választották, Pál apostol pedig már a gyülekezet oszlopaként említi (Gal 2:9).

Keletkezés ideje: Jakab levele valószínűleg az Újszövetség legrégebbi könyve, mely Kr. u. 45-ben, még az első, Kr. u. 50-ben tartott jeruzsálemi apostoli gyűlés előtt íródott. Jakab Josephus történetíró elbeszélése alapján Kr. u. 62 körül halt mártírhalált.

A könyv célja: Némelyek szerint Jakab arra reagált levelével, hogy egyesek túlhangsúlyozták Pál hittel kapcsolatos tanítását. E szélsőséges, antinomianizmusként ismert nézet követői úgy tartották, hogy az ember a Krisztusba vetett hit által teljesen felszabadul az ószövetségi törvény, a világi törvények, sőt a társadalom erkölcsi törvényei alól is. Jakab levele a nemzetek között szétszóratásban élő zsidó keresztényeknek íródott (1:1). Luther Márton megvetette és „szalmalevélnek” nevezte Jakab levelét, mert nem ismerte fel, hogy Jakab cselekedetekről szóló tanítása nem ellentmond Pál hittel kapcsolatos tanításának, hanem inkább kiegészíti azt. Míg Pál tanainak középpontjában az Isten előtti megigazulásunk áll, addig Jakab elsősorban a megigazulást bizonyító és megmutató cselekedetekkel foglalkozik. Jakab azért írt a zsidóknak, hogy az újonnan megtalált keresztény hitükben való növekedésre bátorítsa őket. Hangsúlyozta, hogy ha valakit betölt a Lélek, azt természetszerűen jó cselekedetek követik és megkérdőjelezte, hogy valóban üdvözítő hite van-e annak, akinél nem láthatók a Lélek gyümölcsei, amelyekről Pál is beszél a Galata 5:22-23-ban.

Kulcsigék: Jakab 1:2-3: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”

Jakab 1:19: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.”

Jakab 2:17-18: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”

Jakab 3:5: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat.”

Jakab 5:16b: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

Rövid összefoglalás: Jakab az igaz valláson (1:1-27), az igaz hiten (2:1-3:12) és az igaz bölcsességen (3:13-5:20) keresztül mutatja be, hogy mit is jelent valójában hitben járni. Levele szembetűnő párhuzamot mutat a Jézus által elmondott hegyi beszéddel, amelyet Máté evangéliuma 5-7 részében olvasunk. Jakab az 1. részben általánosságban mutatja be, hogy mit is jelent hitben járni. A 2. részben és a 3. rész elején a társadalmi igazságosságról és a cselekvő hitről beszél, majd a világi és az isteni bölcsességet veti össze, és arra kéri olvasóit, hogy fordítsanak hátat a gonosznak és közeledjenek Istenhez. Kíméletlenül ostorozza a harácsoló gazdagokat, és azokat is, akik magukban bíznak. Végül bátorítja a híveket, hogy tartsanak ki a szenvedésben, az imádkozásban és a másokkal való törődésben, valamint a közösséggyakorlás révén erősödjenek meg a hitben.

Kapcsolat az Ószövetséggel: Jakab levele mértékadó tanítással szolgál a hit és a cselekedetek kapcsolatát illetően. A zsidó keresztények, akikhez Jakab a levelét írta, olyan mélyen meggyökereztek a Mózesi törvényben és a törvény szerinti cselekedetekben, hogy Jakabnak hosszasan kellett magyaráznia azt a nehezen felfogható igazságot, hogy a törvény cselekedeteiből senki sem igazulhat meg (Gal 2:16). Közölte olvasóival, hogy bármennyire igyekezzenek is betartani valamennyi törvényt és szertartást, kudarcra vannak ítélve, hiszen a legkisebb parancsolat megszegésével máris az egész törvényt megszegik (2:10), mert az egyetlen egységes egészt alkot.

Gyakorlati alkalmazás: Jakab levele azt a kihívást intézi Jézus Krisztus hűséges követői felé, hogy ne csupán beszéljenek a hitükről, hanem éljék is meg azt. A hitben való járáshoz kétségkívül szükség van az Ige ismeretében való növekedésre, ám Jakab arra int bennünket, hogy ne álljunk meg itt. Levele 108 versében mintegy 60 kötelezettséget ró olvasóira, amit sok keresztény komoly kihívásként él meg. Azokra az igazságokra helyezi a hangsúlyt, amelyekről Jézus beszélt a hegyi beszédben, és mindnyájunkat arra ösztönöz, hogy éljünk Jézus tanításának megfelelően.

Jakab levele azokkal kapcsolatban is segít tisztán látnunk, akik keresztény hitre tértek, de mégis folytatják bűnös életvitelüket, és nem termik meg az igazságosság gyümölcseit. Jakab szerint ilyen „hite” az ördögöknek van, akik a Jézusról szóló igazságokat maguk is „hiszik és rettegnek” (2:19). Ám az efféle „hit” senkit sem üdvözít, mert nem igazolják a cselekedetek, amelyek a valódi, üdvözítő hitet minden esetben kísérik (Ef 2:10). Nem az üdvősség ered a jó cselekedetekből, hanem éppen fordítva: a jó cselekedetek következnek az üdvösségből.



Vissza a magyar oldalra



Jakab levele