Kérdés
Mit jelent istenfélő apának lenni?
Válasz
A legelső feladatok egyike, amit Isten a férfira bízott, az apaság volt. Közvetlenül Ádám és Éva megteremtése után Isten így parancsolt: “Szaporodjatok és sokasodjatok...” (1.Mózes 1:28). A házasság egyik elsődleges rendeltetése az volt, hogy olyan utódok szülessenek, akik Isten dicséretével és dicső visszfényével töltik be a földet. A fogantatáshoz szükséges mag (sperma) szolgáltatása azonban csupán kiinduló töredéke Isten apákkal szemben támasztott elvárásainak. Igen, a spermium képes (petesejtet) megtermékenyíteni, és ezzel gyermeket létrehozni, ahhoz viszont, hogy valaki apa legyen, igazi férfi jellem szükségeltetik. Vannak férfiak, akik tényleg jó apák szeretnének lenni, azonban mégis kevéssé értik, az istenfélő atyaság ténylegesen mit is jelent, így jelen cikkünk az istenfélő apa egyes meghatározó jellemzőit tárja fel.
1. Az istenfélő apa ismeri Istent. Szinte természetes (kellene legyen), hogy sok férfi szeretné, hogy gyermekei eljussanak az Istennel való kapcsolatra, holott maguknak valójában nincs ilyen kapcsolatuk Istennel. Hagyják, hogy az asszony elvigye a gyerekeket a templomba, bíznak a prédikátorban, hogy az istenfélő értékrendet olt majd beléjük, valamint abból indulnak ki, hogy amennyiben biztosítják az istenfélelem kifejlődésének lehetőségét gyermekeiben, akkor azzal ők már teljesítették is a rájuk eső részt. A gyerek viszont mindig a látott mintát másolja, (nem pedig amit hall). Ha apa nem tartja fontosnak az Istennek való engedelmességet, akkor a gyerek miért tartaná azt fontosnak? Ha apa nem veszi magára a család szellemi vezetését, akkor az nyilván nem is olyan elemi fontosságú - gondolhatja. Az istenfélő atyaság a férfi szívéből indul ki. Az istenfélő apa ugyanis Istennel való kapcsolatát tartja élete legfontosabb kapcsolatának, és ezzel mutat istenfélelelő példát gyermekeinek.
2. Az istenfélő apa szereti és tiszteli feleségét. Eleink is felismerték már, hogy a legjobb ajándék, amit egy apa a gyermekeinek adhat, az, hogy szereti az édesanyjukat. Amikor a gyerekek úgy nőnek fel, hogy szüleik egészséges, szeretetteljes interakcióit látják, akkor mintegy természetszerűleg igyekeznek ezeket a saját házasságukban is utánozni. A gyerekek sajnos azonban gyakran épp nem azt látják, hogy apa és anya annyira szeretné egymást. Egy férfi akkor is példát mutathat a gyermeke édesanyjával/más nőkkel szemben megnyilvánuló tiszteletteljes viselkedésben, ha történetesen elvált vagy egyedülálló; még ha újra is házasodott, viselkedésével akkor is közvetítheti gyermekének az aktuális és egykori feleségével ápolt szeretetteljes kapcsolat mintáját (Efézusbeliekhez 5:25, 28).
3. Az istenfélő apa tudatosan felvállalja gyermekei szellemi nevelésének felelősségét. Túl gyakran fordul elő, hogy a gyermekek nevelése az anyára marad, míg az apa a kenyérkeresést tekinti a család jólétéhez való legfőbb hozzájárulásának. Bár a család anyagi ellátása valóban az apák elsődleges felelőssége (1.Timótheushoz 5:8), mégsem csupán ezért felelnek. Bár a mindennapi gyermeknevelés nagy részét átruházhatja a feleségére, az istenfélő apa a fentieken messze túlmenő felelősséggel is bír. Így például gyermekeivel közösen kell imádkoznia, és beszélgetnie kell velük a Biblia tanításáról. A keresztény jellem kifejlődését saját elöljáró példájával, tanító szavaival, valamint a helyes viselkedésre vonatkozó elvárások és utasítások világos megfogalmazása és betartatása által mozdítja elő gyermekeiben.
4. Az istenfélő apa mindig tudatában van a gyermekeire gyakorolt hatásának. “Azt csináld amit mondok, nem pedig azt, amit teszek” - sok apa még konkrétan hangoztatja is ezt az igen sajnálatos hozzáállását. A kis vizslató szemek viszont apa viselkedését figyelve tanulnak, nem pedig abból, hogy mit mond, vagy épp milyen meggyőződésének ad hangot. Kiváltképp a fiúknak van szükségük férfi példaképekre, akik élő példájuk által mutatják meg nekik, hogyan válhatnak férfivá. Egyes apák talán fel sem érik, de minden, amit tesznek, hatással van a gyermekeikre. A szavak önmagukban elégtelenek. Csak gondoljunk már bele egy picit, hogy az efféle apai instrukciókból mit tanulhat a gyermek:
- “A templomba járás fontos, ezért ti menjetek csak! Én maradok itthon, hiszen már mondtam, hogy most adják a meccs ismétlését.”
- “Nekem soha ne merészelj hazudni!” 15 perccel később apát keresik a telefonon: “Figyelj csak, mond neki, hogy épp nem vagyok itthon.”
- “Hogy ez a mocsok, szemét szomszéd már megint mit csinál!” 15 perccel később: Meg ne halljam, hogy csúnyán beszéltek, mert kaptok a seggetekre!
- “Ha megtudom, hogy iszol vagy drogozol megnézheted magad! 15 perccel később: Hallod, ugorj már le a boltba, elfogyott a söröm. Ja, a cigit se felejtsd! Pénz a hűtőn.”
5. Az istenfélő apa a mások irányába megnyilvánuló önzetlen szolgálat modellje kell legyen. Jézus földi élete jelentős részét mások szolgálatának szentelte. Jézus követőiként nekünk is az effajta szolgálat kell legyen a zsinórmértékünk (Máté 20:28). Az istenfélő apa gondot fordít arra, hogy kitalálja annak a módját, miképp vonhatja be a kicsinyeit ebbe a szolgálatba. “Na, gyerekek, tudjátok, hogy Molnárné férjét megműtötték, és hogy a kisbabájuk is nemrég született meg. Most szépen átmegyünk hozzájuk mindnyájan, és egy kicsit rendbe tesszük a kertjüket. Nem nagy dolog, egy óra alatt megvan az egész. Ez simán belefér a hétvégébe!” Amikor a gyerekek úgy nőnek fel, hogy látják, amint apjuk nagy csindadratta, és minden jutalom elvárása nélkül szolgálja az Urat, akkor maguk is belsővé teszik ezt az értéket.
6. Az istenfélő apa következetes. A gyereket semmi sem zavarja jobban össze, mint a következetlenség, legyen az akár a fegyelmezés, akár a példamutatás terén. Az az apa, aki az egyik percben még a mérges-, a másikban pedig már a szerető apa szerepét ölti, elbizonytalanítja a gyermeket. Az apáknak ügyelniük kell arra, hogy egyéb indíttatású frusztrációjukat nehogy a gyerekeiken töltsék ki, csak hogy aztán kicsivel később valahogy így mentegetőzzenek: “Na, jól van már, tudod, hogy nincs semmi baj, csak apa egy kicsit ideges volt”. Az istenfélő apa helyes mederbe tereli haragját, és ott is tartja azt, gyakorolja magát a megbocsátásban, és soha nem engedi, hogy haragja zavart keltsen gyermekeiben. Ha apa egyszer azt mondta, hogy valamit megtesz, akkor jobb, ha eleget is tesz szavának. A gyerekeknek muszáj tudniuk, hogy pontosan mit várhatnak az apjuktól.
7. Egy istenfélő apa kellő módon fegyelmezi a gyermekeit. A fegyelmezés a gyermeknevelés szerves része, így nem szabad azt elhagyni, vagy kizárólag a feleségre terhelni. A Zsidókhoz írt levél 12:9-10 igerésze arra emlékeztet minket, hogy a földi atyánk a mi legjobb javunkat szem előtt tartva fegyelmezett minket gyermekkorunkban, továbbá hogy mennyei Atyánk mindmáig ugyanezt teszi. A bölcs fenyíték segít a gyermekeknek abban, hogy megtanuljanak uralkodni magukon, és megóvja őket attól, hogy komoly kalamajkába keveredjenek (Példabeszédek 13:24; 18:19). A helyes fenyítés sosem következetlen, megtorló vagy bántalmazó. A gyermeknek tudnia kell, hol a határ, és annak is teljes bizonyossággal tudatában kell lennie, hogy mi történik akkor, ha átlépi azt.
8. Az istenfélő apa nem engedi, hogy külső hatások befolyásolják, vagy vezéreljék. Szinte teljességgel elkerülhetetlen, hogy a különféle függőségek, úgy mint az alkohol, a drogok vagy a pornográfia rabsága, az állandó bizonytalanság, félelem és depresszió légkörét teremtsék meg az otthonban. A függőségben élő apák, gyakran gyermekeiknek is ugyanezt a mintát adják át – tudattalanul és tudatosan. Az istenfélő apákat ellenben kizárólag a Szent Lélek irányítja (Efézusbeliekhez 5:18). A gyerekek igencsak hajlamosak átvenni azokat az isteneket, amelyeket a szüleik oly kitartóan imádtak; az alkohol- és drogfogyasztás réme leghatékonyabban így öröklődik át nemzedékről nemzedékre (lásd 2.Mózes 20:4-5). Azok a gyerekek azonban, akik látják, hogy az apjuk Jézus karjaiba-, és nem valami másba menekül a problémáival, jó eséllyel ezt az egészséges viselkedésmintát tanulják meg utánozni és belsővé tenni.
9. Az istenfélő apa olyan ember, aki maga is tekintély alatt áll. Az eredendően bűnös természetünkre vezethető vissza az, hogy az ember görcsösen harcol, hogy a maga ura lehessen. Sok kultúrában, kiváltképp a mai nyugati kultúrkörünkben, egyenesen csodálatra méltónak tartják, ha egy adott személy elérte, hogy “senkinek sem tartozik elszámolással”. Jézus azonban épp arról tett bizonyságot, hogy Ő még Istenként is vállalta, hogy a mennyei Atyja fennhatósága alatt álló emberré váljon (János 5:19; 12:49). Ő mindig kész volt sikereiért kizárólag Istennek adni az elismerést, és teljesen átadta magát Atyja akaratának (János 8:29). Az istenfélő apa Isten-, és az Isten által rendelt földi intézmények, így például munkahelye, gyülekezete és kormánya tekintélye alatt álló emberként él (1.Péter 2:18; Rómabeliekhez 13:1-2; Zsidókhoz 13:17).
10. Az istenfélő apa felvállalja a vezetést. A világnak nagy szüksége van az olyan férfiakra, akik bölcsen képesek igazgatni a rájuk bízott javakat. A vezetői szerep tehát közel sem kontrollkényszert, vagy valamiféle leuralást jelent. A vezető épp arról ismerszik meg, hogy ő maga megy előre, és maga tapossa ki az utat. Családjának azzal adja meg meghatározó ütemet, hogy tetteiben is azt képviseli, amit szájával hirdet. Mindig szemmel tartja a lehetségesen bekövetkező veszélyeket, és maga megy azok elébe, hogy azoktól családját megvédje. Mindenekelőtt Istenhez fordul tanácsért, így mikor a családja elé terjeszti terveit, a családja bizton bízhat abban, hogy a Szent Lélek útmutatását követi. Szeretteit egészséges, a Biblia tanításához ragaszkodó gyülekezetbe vezeti. Az otthoni, személyes áhítatokat ő vezeti. Közelállóit a világiasság útjáról elvezeti. Feleségét bizalmasaként vezeti, és nem restell síkra szállni Krisztusban való örököstársa érdekeiért. Gyermekeit arra vezeti, hogy eljussanak Krisztus ismeretére. Helyi közösségében, szűkebb pátriájában karitatív szolgálatokban és bölcs tanácsadásban jár elöl. A gyülekezetben a szellemi ajándékainak megfelelő szolgálatával jeleskedik. Fiatalabb és egyéb férfitársait pedig arra vezeti, hogy kövessék a példáját. Olyan férfi ő, akire gyermekei okkal lehetnek büszkék (Példabeszédek 17:6).
Múltjától, vagy saját neveltetésétől függetlenül minden hívő férfiben megvan az a potenciál, hogy istenfélő apává váljon. A gyülekezet véneivel és diakónusaival szemben támasztott szellemi elvárások minősége, amint azt az 1.Timótheushoz 3:1-12 igerészben találjuk, mindannyiunk számára jó mérőzsinórként szolgál. Annak az apának, aki igazodik, sőt, ragaszkodik az ott felsorolt irányelvekhez, jó aratásban lesz része. Ha teljes szívéből keresi az Urat (Példabeszédek 3:5-6), igyekszik mindig szem előtt tartani, hogy mi a valóban fontos, és hagyja, hogy gondolatait, szavait, és tetteit a szeretet és az alázat hassa át, akkor bármely hívő apa azzá az emberré válhat, kinek gyermekei megtisztelve érzik maguk, hogy őt nevezhetik “apának”.
English
Mit jelent istenfélő apának lenni?
