Individualizmus és kollektivizmus – mit mond erről a Biblia?


Kérdés: Individualizmus és kollektivizmus – mit mond erről a Biblia?

Válasz:
Az individualizmust úgy lehetne meghatározni, hogy az egyén érdekei feljebbvalók a csoporténál. A kollektivizmus eszméjében a csoport szükségletei fontosabbak az azt alkotó összes egyén szükségleténél. Teljes kultúrák hajlanak e két filozófia valamelyike felé. Az Egyesült Államok például történelmileg az individualizmust preferálja, míg Dél-Korea inkább a kollektivizmus felé hajlik. Bibliai szempontból melyik a jobb? A választ nem tudjuk ilyen egyszerűen megfogalmazni: „Ezt mondja az Úr." Az igazság az, hogy a Biblia mind az individualizmusra, mind a kollektivizmusra szolgáltat példát.

Az individualizmus azt helyezi előtérbe, ami „nekem" a legjobb, függetlenül attól, hogy milyen hatása van ennek a „csoportra". A kollektivizmus azt helyezi előtérbe, ami a „csoportnak" a legjobb, függetlenül attól, hogy milyen hatása van ennek a csoportban levő egyénekre. Bibliai szempontból ezen ideológiák egyikét sem támogatja az Úr – legalább is nem abban a formában, amikor teljes mértékben az egyik vagy másik mutatkozik meg. Végső soron Isten maga miatt teremtette meg az embert (Ézsaiás 43:7), nem mások vagy éppen az illető egyén miatt. Az istenfélő hozzáállás az, ha azt tesszük, ami Istennek és az Ő országának a legjobb (Máté 6:33a).

Vannak olyan versek a Bibliában, amelyek bizonyos fokig a kollektivizmust illusztrálják. Egyik példa a kollektivista gondolkodásmódra Kajafás nem tudatos próféciája, amikor azt mondja: „jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen" (János 11:50). Jeruzsálemben a korai egyházban az emberek összedobták az erőforrásaikat, és odaadták a rászorulóknak, hogy senki se szenvedjen hiányt semmiben (ApCsel 2:44–45; 4:32–35). A 2Korinthus 8:12-14-ben Pál arra buzdítja a korinthusi gyülekezetet, hogy adakozzanak a jeruzsálemi gyülekezet számára „az egyenlőségnek megfelelően" (13.v.). Fontos azonban észrevenni, hogy ezekben a példákban az adakozóknak döntési joguk volt a kérdésben. Adakozásuk szigorúan önkéntes alapon történt (ApCsel 5:4). Senkit sem kényszerítettek arra, hogy ossza meg javait a köz javára, hanem mindenki önként adakozott az Úr és az egyház iránti szeretetből. Amikor az egyén a csoport javát szolgálta, az egyén szintén áldásban részesült (2Korinthus 9:6-8). Isten országának alapelve szintén tartalmaz kollektivista elemeket, de túlmutat azon. Amikor a gyülekezetet szolgáljuk, nemcsak a gyülekezet mint közösség érdekében cselekszünk, hanem annak érdekében is, hogy Istennek tetszően járjunk el (Zsidók 13:16).

Más bibliai versek az individualizmus értékét és jelentőségét illusztrálják. Egyik példázatában Jézus kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy növekedjünk és helyesen sáfárkodjunk az Istentől kapott dolgokkal, mert egyénileg kell számot adnunk (Lukács 19:15). A Lukács 15-ben Jézus elmondja annak a pásztornak történetét, aki otthagyta a nyájat, hogy megkeresse az egy darab elveszett bárányt, illetve azét az asszonyét, aki az egész házat felforgatja, hogy egy darab örökséget megtaláljon (ld. Lukács 15:3-10). Mindkét példázat azt illusztrálja, hogy milyen értéket helyez Isten az egyénre a csoporttal szemben. Ahogy azonban a kollektivizmus esetében is láttuk, ezek a példák is csak részben támogatják az individualizmus eszméjét. Isten olykor azért helyezi az egyént a csoport fölé, mert így látja jónak, és ez szerez neki dicsőséget. Amikor Isten megdicsőül, mindenki jól jár, az egyének is és a csoport is. Figyeljük meg, hogy a Lukács 15-ben található példázatokban valahányszor az elveszett dolog előkerül, mindenki örvendezik (Lukács 15:6,9).

Isten az egyént is, a közösséget is értékesnek tartja. A Biblia nem igazán érvel sem az individualizmus, sem a kollektivizmus ideológiája mellett. Ehelyett egy teljesen más nézőpontot ismertet meg, amelyet a Krisztus testének bemutatása jelenít meg az 1Korinthus 12-ben. Pál azt mondja, hogy az egyes hívők olyanok, mint a test tagjai – mindegyik hihetetlen fontos és nélkülözhetetlen szerepet játszik a test sikeres és rendeltetésszerű működésében (1Korinthus 12:14,27). A test különböző részei csak akkor tudnak működni, ha a testnek mint egésznek a részét képezik. A hüvelykujj olyasmikre képes, amire egyetlen másik testrész sem, de csak akkor, ha rajta van a kézen (ld. 1Korinthus 12:18,-20)! Ugyanígy, a test mint egész egy lenyűgöző organizmus, de csak akkor, ha minden részére gondot viselünk (ld. 1Korinthus 12:25-26).

A vita afelett, hogy mit mond a Biblia az individualizmus és kollektivizmus kérdésében kétség kívül folytatódni fog, azonban mindnyájunk épülésére lehetnek C.S. Lewis szavai a témában, bármelyik állásponton is vagyunk: „Nagyon szeretném megmondani önöknek, és gondolom, önök is nekem, hogy e két hiba közül [individualizmus vagy kollektivizmus] melyik a rosszabb. Ez megint az ördög csapdája, aki minden hibát párokban, ellentétpárokban helyez el a világban. S mindig arra biztat bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb. Értik, hogy miért, ugye? Arra számít, hogy az egyiket különösképpen nem kedveljük majd, s ezáltal fokozatosan belekerget minket a másikba. De ne engedjük magunkat bolonddá tenni. Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük" (Keresztény vagyok, 4. könyv, 6. Fejezet, Harmat Kiadó).

English


Vissza a magyar oldalra
Individualizmus és kollektivizmus – mit mond erről a Biblia?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől