Kérdés
Mi az imalabirintus? Biblikus-e az imalabirintus?
Válasz
A labirintus egy olyan útvonal, amely körülményes módon elvisz egy tekervényes forma középpontjába, majd onnan a kijárathoz. A labirintus útvonala nem ágazik el, tehát csak egy kivezető út van. Az útvesztőtől eltérően a labirintusban könnyű navigálni, és lehetetlen benne eltévedni.
Az imalabirintus egy olyan labirintus, amely elősegíti az imádkozást, meditációt, lelki átalakulást és/vagy globális egységet. A ma ismert leghíresebb imalabiritnusok közé tartozik egy ókori labirintus a Chartes-i székesegyházban (Franciaország), egy másik a sienai dómban (Toszkána), és kettőt a Grace katedrális, egy anglikán gyülekezet működtet San Franciscóban. Míg az imalabirintusokat a katolikus székesegyházakban évszázadokon át használták, az elmúlt évtizedekben a népszerűségük egyre nagyobb lett, különösen az emergens egyház, a New Age csoportok és a neo-pogány vallások hívei között.
A labirintusokat legalább 3500 éve több kultúrában is használták. Ókori labirintusokra bizonyítékokat találtak Krétán, Egyiptomban, Olaszországban, Skandináviában és Észak-Amerikában. Az ókori labirintusok az ún. klasszikus terv szerint készültek, és hét gyűrűből vagy körből álltak. Kétségkívül pogány funkciót töltöttek be: sok labirintust istennőknek ajánlottak fel, és rituális táncokhoz használták. A hopi indiánok a földanya jelképének tekintették a labirintust, és a skandináv partokon található kőlabirintusok százait mágikus csapdaként használták a trollok és gonosz erők ellen, hogy biztonságosan történjen a halászat.
A középkorban a Katolikus Egyház átvette a labirintusok gondolatát, és a maga céljaira használta a székesegyházakban. A klasszikus forma helyét bonyolultabb minták vették át, amelyek 11 gyűrűből álltak négy kvadránsban – ezt hívják általában a középkori mintának. A katolicizmusban a labirintus több dolgot is jelképezhet: az Istenhez vezető nehéz és rögös utat, az üdvösséghez és megvilágosodáshoz vezető misztikus utat, vagy éppen a jeruzsálemi zarándoklatot jelképezték azok számára, akik nem tudtak ténylegesen elmenni.
A labirintusok modernkori újrafelfedezése és használata a gyülekezetekben olyan csoportokhoz köthető mint The Labyrinth Society and Veriditas vagy The World-Wide Labyrinth Project. E szerint a csoportok szerint a labirintus egy „isteni lenyomat", egy „misztikus hagyomány", egy „szent út" és „szent kapu". A Veriditas határozott szándéka az, hogy „átformálja az Emberi Szellemet" úgy, hogy „a labirintus nyújtotta élmény eszköz lesz a növekedés és gyógyulás, a közösségépítés és a világbéke elérésére, és a Lélek virágzásának a jelképe az életünkben.
A Veriditas szerint az imalabirintusban tett sétának három fázisa van: megtisztulás (feloldozás), megvilágosodás (ajándék) és egység (visszafordulás). A megtisztulásra akkor kerül sor, amikor a labirintus közepe felé tartunk. Ebben a szakaszban félretesszük az élet gondjait és vonzalmait, és megnyitjuk a szívünket és az elménket. A megvilágosodás a labirintus középpontjában következik be – itt imádság és meditáció révén „megkapjuk, ami ránk vár". Az egység a kifelé vezető úton valósul meg, amelynek során „csatlakozunk Istenhez, a Felsőbb Energiádhoz, vagy a világban működő gyógyító erőkhöz".
Az imalabirintus hívei azt mondják, hogy a labirintus segít megvilágosodni, összhangba kerülni az univerzummal, és hatalmas erőt ad megismerni önmagunkat, hogy véghezvihessük a lélek munkáját. Dr. Lauren Artress, a Veriditas elnöke és a hozzá hasonlók a „tudatosság sok szintjére" is kitérnek, amelyek a labirintusban megérintik az imádót. Ide tartozik pl. az a tudat, hogy ő „egyike azon zarándokoknak, akik az idők elején zarándokoltak. Úgy érezzük, mintha egy másik korban lennénk, nem tűnik úgy, hogy ebben az életben vagyunk" (idézet egy interjúból a Veriditas honlapján).
Talán utalásként a régi istennő-kultuszra, sok imalabirintus középpontjában női szimbólumok találhatók. Dr. Artress nagyra tartja a szimbolizmust, és leplezetlenül beszél arról, hogy a labirintusban kapcsolatba lép a „szent nőiséggel", és hogy milyen szükség van arra, hogy Istenre egyaránt férfiként és nőként tekintsünk.
Biblikus-e az imalabirintus? Nem, nem az. Azon kívül, hogy a Biblia sehol nem tesz rá utalást, még ellent is mond néhány bibliai alapelvnek az imádságot és imádatot illetően.
1. Isten azokat keresi, aki lélekben és igazságban imádják Őt (János 4:24, Filippi 3:3, Zsoltárok 29:2). Az imalabirintusok hívei a „testi imádatot" hangsúlyozzák, melynek célja, hogy mind az öt érzék megnyilvánuljon az imádat során. De a „testi imádat" nem biblikus. Hitben járunk, nem látásban, és az imádat nem érzéki, fizikai tevékenység, hanem a szív tevékenysége, amely dicséri és szolgálja Istent. Az újszövetségi hívők számára az imádat nem olyan külsőségekben nyilvánul meg, mint a gyertyák meggyújtása, az oltárnál való térdelés, a körben való járás.
2. Az imádság nem válhat rituálévá (Máté 6:5-8). Dr. Artress azt mondja, hogy „a rituális dolgok táplálják a lelket", és azt javasolja, hogy ismételten, rendszeresen járjunk végig a labirintusokon. Ha a rituálé valóban táplálná a lelket, akkor Jézus korában a farizeusoknak nagyon jól kellett volna lakniuk – végül is a vallási rendszer bővölködött rituálékban és hagyományokban. Jézus mégis többször megfeddte őket, amiért halottak és képmutatók voltak a vallásukban (Máté 15:3, Márk 7:6-13).
3. Minden hívőben benne van Krisztus lelkülete (1Korinthus 2:16). Sokan azok közül, akik végigjárják az imalabirintusokat, különleges betekintést, új kinyilatkoztatást keresnek, vagy próbálják megtalálni a „bennük rejlő istent". A miszticizmus és ezotéria ilyen fajta hangsúlyozása vészesen közelít a gnoszticimzus és New Age tanaihoz. A keresztyéneknek nincs szükségük misztikus élményekre vagy biblián kívüli kinyilatkoztatásokra. „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan" (1János 2:20).
4. Isten közel van azokhoz, akik igazságban hívják Őt (Zsoltárok 145:18, ApCsel 17:27). Semmilyen rituálé, még az imalabirintus sem képes közelebb vinni Istenhez. Jézus az út (János 14:6). Megtérésre és hitre van szükség (ApCsel 20:21).
5. A Biblia elégséges ahhoz, hogy a hívő szent, bölcs és a földi küldetésére teljesen felkészült legyen (2Timóteus 3:15-17). Azt állítani, hogy ahhoz, hogy valódi erőnk legyen, miszticizmust és hagyományt kell a Biblia mellé illeszteni, azt jelenti, hogy lebecsüljük Isten igéjét és a Lélek munkáját általa.
Eredetüket tekintve a labirintusok a pogány vallásokba vezethetők vissza, és innen kölcsönözte használatukat a katolikus egyház. Manapság az Emergens Egyház és mások is felkarolták, hogy a Bibliától távoli spiritualitást keressenek. Pál arra figyelmezteti az egyházat, hogy Jézusra koncentráljunk, és kerüljük az üres rituálékat: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik" (Kolossé 2:8).
English
Mi az imalabirintus? Biblikus-e az imalabirintus?
