Mit mond a Biblia az igazságtalanságról?


Kérdés: Mit mond a Biblia az igazságtalanságról?

Válasz:
A Bibliának sok mondanivalója van az igazságtalanság kapcsán. Tudjuk, hogy Isten maga az Igazság, így az sem ér meglepetésként, hogy Ő mindig az igazság pártján áll. Azt is tudjuk, hogy az igazságtalanság legapróbb megnyilvánulásait sem tűri. A Példabeszédek könyvének kimeríthetetlen bölcsessége ma is így szól hozzánk: „Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok" (Példabeszédek 20:23). Isten igazsággal és jogossággal alapozza meg királyi székét (Zsoltárok 89:15). Semmilyen formában sem tolerálja a részrehajlást legyen az akár kereskedelemben, akár az emberi igazságszolgáltatásban, akár mások- és önnön magunk megítélésében (3.Mózes 19:15; Jakab 2:8-9). Számos más igeverset is fel lehet sorakoztatni, melyek Isten az igazságtalansággal szembeni mély megvetését érzékeltetik (2.Krónikák 19:7; Jób 6:29; 11:14; Példabeszédek 16:8; Ezékiel 18:24; Rómabeliekhez 9:14).

Ézsaiás próféta olyan időben szolgálta az Urat, mikor Júda királysága (déli birodalom) az igazságtalanság elnyomó igája alatt nyögött, mint galamb: „És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen" (Ézsaiás 59:14-15). Isten egyszerű, de nagyszerű megoldást kínált választott népének: „Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ézsaiás 1:17). Az Úr — a teljes Szentírás egyik legszebb passzusában — azt nevezi Neki tetsző böjtnek, „az Úr előtt kedves napnak", mikor követői megoldják a gonoszságnak bilincseit (Ézsaiás 58:6 vö. Zsoltárok 82:3). Ezzel egyértelműen arra is utal, hogy az igazsággal ellenkező gonoszság nem más, mint az elnyomás és a megkötözöttség egy formája.

Jakab apostol levele mélyebb betekintést enged Isten szívébe, így általa azt is jobban láthatjuk, hogy Isten hogyan vélekedik az igazságtalanságról. Ha efelől eddig kétségeink lettek volna, akkor az Igét olvasva a szellemi homálytól tisztultan beláthatjuk, hogy Isten nem valami kisstílű, kicsinyes megszállottságtól vezérelt személy. Nem pusztán azért tartja az igazságot olyan nagyra, mert valami rendszerető nagypapihoz hasonlóan, ki nem állja a rendetlenséget az íróasztalán. Nem. Itt sokkal komolyabb és nagyobb horderejű dolgok forognak kockán. Jakab levelének második fejezetében egy a részrehajlásról szóló diskurzus tárul elénk. Jakab apostol itt a hívők egy olyan csoportjáról beszél, akik az anyagi és társadalmi helyzetük szerint ítélték meg hittestvéreiket az összejöveteleken (Istentisztelet). Az igazságtalanság nem más, mint az ember elsötétült szívének egyik fattya, és egyben a részrehajlás-, a szeretetlen ítélgetés-, és a szeretet általános hiányának biztos jele. Ha saját emberi mércénk szerint törekszünk az igazságosságra, akkor Isten tökéletes mércéjét automatikusan és öntudatlanul is a sutba vetjük. Isten mérőzsinórja azonban csak egy egységet ismer: ez maga a tökéletesség. Minden, ami nem üti meg Isten tökéletességét, az az egész létezés harmóniáját és egyensúlyát fenyegeti.

Az eredendő bűn átka miatt minden ember veleszületett természetes állapota a gonoszság. Ezt elfogadni nem könnyű, de a Vigasztaló Isten segít nekünk bevenni ezt a kemény falatot is. Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor be kell valljuk, hogy egy rakás – tartalmilag teljesen ellentmondásos – érzés és gondolat kavarog bennünk, melyek cselekedeteinkben is számtalanszor megnyilvánulnak. Jakab szavaival élve azt kell mondjuk, hogy „mindnyájan sokképen vétkezünk" (Jakab 3:2). A gonoszság életünk minden szeletét át- és áthatja. Gondoljunk csak bele, hogy hányszor támaszt(ott)unk olyan követelményeket és elvárásokat másokkal szemben, amelyek – csodás módon – ránk ugye nem-, de legalábbis nem úgy érvényesek. Legalább önmagunkkal szemben legyünk őszinték testvérem, hiszen ha öncsalásban élünk, akkor önmagunkat megvezetvén másoknak is mindig csak hazudunk majd.

Az igazságtalanság gonosz tőrjéből egy, vagyis pontosan egy, út vezet ki: el kell fogadjuk, hogy Isten tökéletesen igaz, és hogy az emberek születésüktől fogva a gonoszság igájában vesztegelnek. Ebből azonban az is következik, hogy ha az ember kevésbé tökéletes, mint Isten, akkor több mint érdemes elfogadnia Isten igazságosságát saját életében is (1.János 1:5-9). Csak ha időnket és erőnket már nem arra pazaroljuk, hogy saját megigazultságunk hamis képét elgyötört ábrázattal, izzadságtól nedvesen emeljük mindig a magasba, akkor leszünk igazán képesek Abban bízni, Aki kegyelemből igazítja meg az istentelent (Rómabeliekhez 4:5). Idővel aztán, Isten gyermekeiként, a szellemi kiskorúság állapotát magunk mögött hagyva képesek leszünk majd a minket körülvevő igazságtalanság és gonoszság csontjait Jézus Urunk alázatos szelídségével összezúzni (Mikeás 6:8; Jakab 1:26)

Jézus Krisztus az egyetlen igazságosan Ítélő, Őbenne a hazugságok atyjának semmije sincsen. Ő a mi tökéletes és szeplőtlen bárányunk, az Ő ítéletei mint a nagy mélységek, mint a kelő nap, igazak és igazságosak. Mivel ő maga a vegytiszta igazság, így az Atya „az ítéletet egészen a Fiúnak adta" (János 5:22). Várjuk az Ő országának eljövetelét nem „csak" fizikai szemmel nem észlelhető módon szívünkben, hanem minden szem által meglátva az egekből alászállván. Azon naptól fogva gonosz keresve sem találtatik majd az ég alatt. Krisztussal jegyben járva, hívjuk meg Őt minden nap szívünk trónjára míg ez a dicső nap ránk köszönt: „Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!" (Ézsaiás 9:7)

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia az igazságtalanságról?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől