Mit mond a Biblia a helyes időbeosztásról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a helyes időbeosztásról?

Válasz:
Életünk véges volta miatt fontos, hogy jól osszuk be időnket. A földi pályánk sokkalte rövidebb, mint ahogyan azt emberi nézőpontunkból sokszor látni véljük. Dávid király ezt nagyon találóan fejezi ki Isten Szent Lelke által: „Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela" (Zsoltárok 39:6). Jakab apostol így visszhangozza ezt: „...nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik" (Jakab 4:14). Kétségtelen, hogy földi időnk folyamatosan csak fogy, és annak tartama az örökkévalósághoz mérten valóban elenyészően kicsi. Fontos, hogy Istennek tetsző életre törekedjünk, tehát a rendelkezésünkre álló időt (is) a legjobban használjuk fel.

Mózes, minden próféta előképe, így imádkozott : „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" (Zsoltárok 90:12). A bölcsesség elérésének és növelésének egyik útja minden napunkat az örökkévalóság szemszögéből szemlélni. Teremtőnk „e világot is adta az ember elméjébe" (Prédikátor 3:11), tehát az örökkévalóság magvát is szívünkbe plántálta. Annak tudatában, hogy számot kell adnunk majd az időnkről az Úrnak, akitől ugye minden időnket kapjuk, arra kell késztessen minket, hogy jól használjuk fel azt. C.S. Lewis, keresztény író és irodalomtörténész, jól értette ezt a gondolatot, mikor a következőt vetette papírra: „Ha figyelmesen olvassuk a történelemkönyveket, akkor fel fogjuk ismerni, hogy azok a keresztények tettek a legtöbbet a jelenvaló világért, akik a legtöbbet gondoltak az elkövetkező világra."

Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levél 5:15-16 igerészében így inti óvva Isten minden drága véren megváltott szentjét: „Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok". Az okkal — tehát nem az oktalanul — való „járás" azt is magába foglalja, hogy körültekintően bánunk az időnkkel. Annak tudatában, hogy az aratnivaló sok, de a munkások kevesen vannak (Lukács 10:2), valamint tudva azt, hogy fejsze már a fák gyökerére vettetett, azaz idő rohamosan fogy, jól tesszük, ha azon vagyunk, hogy mind tetteinkkel-, mind pedig a Biblia szavaival bizonyságot tegyünk Isten kimeríthetetlen irgalmáról. „...Ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal" (1.János 3:17-18).

Semmi kétség, hogy a világi gondjai és örömei minden figyelmünket erőszakosan saját magukra akarják vonni. Mivel egész seregnyi feladat, felelősség és szerep próbál minket ízekre szaggatni, könnyen előfordulhat, hogy időnket felemésztik a közönséges, hétköznapi dolgok. Örökértékű törekvéseink így sokszor háttérbe szorulnak. Annak érdekében tehát, hogy ne veszítsük szemeink elől célunkat, először is pontosan meg kell határozzuk azt, majd elsőbbséget kell adjunk neki. Az is szükséges, hogy tudatosan szelektáljunk, és egyes feladatokat kiszervezzünk, persze csak ésszerű keretek között. Idézzünk csak emlékünkbe, hogy Mózes milyen bölcs tanácsot kapott apósától, Jetrótól, arra vonatkozólag, hogy miképp testálja át nehéz feladatainak egy részét haszonlesést gyűlölő, igazságos, istenfélő férfiakra (2.Mózes 18:13-22)!

A munkához való hozzáállásunk tekintetében, szintén érdemes felidéznünk, hogy Isten minden munkáját hat napon át végezte, majd a hetedik napon megpihent. A munka és pihenés arányának ezen ősmintája arra is fényt vet, hogy mi Isten elvárása a mi munkamorálunkat illetően is. A Példabeszédek könyvének 6:9-11 igehelyén arra is rábukkanunk, hogy Isten cseppet sem kedveli a rest tétlenséget: „Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!" (lásd még Példabeszédek 12:24; 13:4; 18:9; 20:4; 21:25; 26:14). A tálentumokról szóló példázat (Máté 25:14–30) az elszalasztott lehetőségek tragédiáját-, valamint a Jézus Urunk visszajöveteléig tartó hű munkálkodás fontosságát is világosan elénk tárja. Lássuk hát el szorgosan földi hivatásunkat, azt azonban soha ne feledjük, hogy a „munka" messze nem csak azt jelenti, hogy megélhetésünkért vagy a hiú gazdagságért — tehát végső soron magunkért — dolgozunk. Valójában minden, amit szóval vagy tettel teszünk, Isten dicsőségére kell legyen (Kolossébeliekhez 3:17). A Kolossébeliekhez írt levelet így olvassuk tovább: „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok" (3:23-24). Jézus Urunk arra hív fel minket, hogy a mennybe gyűjtsünk kincseket, és akkor a szívünk is örökké ott lesz (Máté 6:19-21). Fölösleges földi meggazdagodással fárasszuk magunkat, az ilyen testi eszességektől szűnjünk meg (János 6:27). Inkább azzal legyünk elfoglalva, hogy a lehető legjobban megálljunk mindabban, amire Isten elhívott minket. Akár emberközi kapcsolatainkban-, akár munkánkban vagy tanulmányainkban-, akár mások szolgálatában-, akár egészségünk megőrzésében és a kikapcsolódásra fordított időnkben, életünk legjobb és legrosszabb történéseiért is mindenekben Istennek adjunk hálát, és Ő álljon a középpontban. Ő bízta ránk földi életünk teljes idejét, így Ő kell meghatározza azt is, hogy mivel töltsük azt.

Azt is meg kell jegyezzük, hogy a pihenés időnk eltöltésének szintén egy szükséges és legitim módja. Az Istennel egyedül-, és a szentek közösségében egy szellemi testként eltöltött időt sem hanyagolhatjuk el. Félreérthetetlen elhívásunk van arra nézve, hogy embertársainkkal való kapcsolatainkba időt fektessünk, mint ahogy arra is, hogy szilárdan helytálljunk az élet kis és nagy dolgaiban is. Isten Lelkének frissítő, üde szellőjének híján erre azonban nem leszünk képesek. Tegyük ki hát a testtől átizzadt szellemi ruhánkat arra a bizonyos fára, hadd fertőtlenítse Isten Fénye. Isten szárnyai alatt megpihenni soha sem elvesztegetett idő. Csak a pihenés jótékony hatásaként tudjuk egyáltalán fennmaradó időnket és erőnket hatékonyan bevetni. A pihenés arra is emlékeztet minket, hogy Isten tölti be minden szükségünk, hogy a királyi pálca változatlanul az Ő kezében van. Ha valóban arra törekszünk, hogy időnket bölcsen osszuk be, akkor mindenképp tervezzünk be rendszeres pihenőket.

Kiemelt fontosságú, hogy időnkből napi rendszerességgel visszaadjunk Istennek. Ő vértez fel minket az Általa ránk testált feladatok ellátáshoz szükséges erővel, képességekkel. Ő vezérli minden napunk pontos menetét is. A lehető legrosszabb bizonyosan az, ha úgy kezeljük időnket, mintha az csak a miénk volna. Isten az időnk felett is Úr, így tehát jól tesszük, ha időbeosztásunkat illetően is az Ő bölcs tanácsához folyamodunk. Urunk tanácsát megfogadván, bizalommal telve és új erőre kapva mehetünk tovább az előre kijelölt utunkon. Fontos, hogy lelki füleinket jól hegyezzünk, hogy mindig jó időben meghalljuk az újabb útbaigazításait az Úrtól, mint ahogy az is, hogy mindig álljunk készen az Isten által rendelt pihenésre-, időnk átütemezésére.

Ha célul tűzted ki magad elé, hogy idődet jobban beoszd, akkor az első lépés maga az önvizsgálat. Vedd sorra, és nézd meg töviről-hegyire, hogy pontosan mire fordítod idődet. (Ebben a cikkben is találsz az időre vonatkozó isteni kijelentéseket.) Bölcsen teszed, ha minden fontos élethelyzet és kérdés tekintetében az Igét tanulmányozod, így ezt a témát illetően is. Csendesedj el egy kicsit minden valós érték felett, amit Isten Szent Lelke az Igéből kijelent neked. Kincshez hasonlóan keresd azt is, hogy Isten — „téged, igen, téged" — mire hívott el pontosan. Eztán vizsgáld meg, hogy mennyi időt töltesz az elhívásodnak megfelelő dolgokkal. Vedd azt is észbe, hogy mi az, mi idődet emészti. Készíts egy listát, melyen felsorolod a legfontosabb dolgokat, és más kötelességeidet is. Eztán kérd Istent imában, hogy Ő mutasson rá minden szükséges változtatásra. Jó, ha ezeket a lépéseket rendszeresen megismétled. Vannak, akik arra a felismerésre jutottak, hogy az időbeosztásunk éves áttekintése igen célravezető.

Az idő kérdésének tekintetében a Biblia azt tanácsolja, hogy mulanadó világunk gyorsan tovatűnő örömei helyett inkább az odefelvaló, örökkévaló dolgokkal törődjünk. Ezzel összhangban, Isten által rendelt célunk soha el nem veszítve, kitartással fussuk meg az előttünk álló küzdőteret, míg végül minden nap élhetjük isteni rendeltetésünket. Az idő, amit arra fordítunk, hogy Igéjének tükrében és imában egyre jobban megismerjük Őt, soha sem hiábavaló. Jézus Krisztus testének építő erősítése, testvéreink és rosszakaróink Isten szeretetével való szeretése (Zsidókhoz 10:24–25; János 13:34–35; 1.János 3:17–18) mindig hasznosan eltöltött idő. Isten szabadító örömhírének hirdetése, felebarátaink Jézus Krisztushoz vezetése pedig mind olyan foglalatosság, mely örök gyümölcsöket hoz (Máté 28:18-20). Éljük életünk úgy, mintha minden perc számítana, mint ahogyan valóban számít is.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a helyes időbeosztásról?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől