Miért olyan pusztító a házasságtörés?


Kérdés: Miért olyan pusztító a házasságtörés?

Válasz:
A házasságtörésről, azaz a házasságon belüli hűtlenségről, akkor beszélünk, ha a házasfelek egyike a házasságon kívül létesít szexuális kapcsolatot. A legtöbb ember felfogása szerint a házasságtörés helytelen dolog. Sok felmérés egybehangzó adatai szerint az Egyesült Államok lakosságának mintegy 90%-a véli úgy, hogy a házasságon belüli hűtlenség rossz dolog, függetlenül attól, hogy kereszténynek vallják-e magukat, vagy sem. Statisztikai értelemben szólva viszont ugyanezen lakosság 30-50%-a hűtlen házastársához. Számos oka lehet annak, hogy az emberek miért csalják meg házastársukat, az esetek többségében azonban be nem teljesített érzelmi igények állnak a háttérben. Minden emberi lény osztozik abban, hogy szüksége van megértésre, hogy vágyik arra, hogy vágyjanak rá, hogy valaki életében fontosak lehessenek. Ideális esetben ezen igények a házasság megtartó kötelékén belül teljesednek be. Ha azonban ez nem történik meg, akkor a házasfél máshol fogja ezt az érzelmi (és a kapcsolódó fizikai) igényét kielégíteni, ami már bőven kimeríti a hűtlenség fogalmát.

A hűtlenség nyilvánvalóan nem a boldogsághoz vezető út. Isten úgy alkotta meg a szexuális együttlétet, hogy az egy elkötelezett házastársi kapcsolat óvó keretei között menjen végbe. Ha a szexet megfosztjuk ettől a biztonságot adó kerettől, akkor nem csak visszaélésnek adunk teret, hanem nagyban csökkentjük az élvezeti értékét is. A szexuális érintkezés során egy olyan mély és belsőséges intimitás valósul meg, ami más személyközi kapcsolatban nem található meg. Mikor Isten Ádámot és Évát a házasság kötelékében egybekapcsolta, akkor egyidejűleg az „egy testté" válás elvét is bevezette, ami tartalmát tekintve messze túlmutat a puszta nemi érintkezésen. Mózes első könyvének 2:24 részében azt olvassuk, hogy a férfiú elhagyja a családját, hogy a feleségéhez ragaszkodva „egy testté" váljon vele. Ez az elv az Újszövetségen keresztül is végigvonul, amint arról Jézus Krisztus szavai is tanúskodnak a Máté 19:5, valamint a Márk 10:7 igehelyeken. Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt első levél 6:12-20 igerészben tovább taglalja az „egy testté" válás elvét. Isten Szent Lelke azt mondja választott eszközén, Pálon, keresztül, hogy mikor egy férfi egy prostituálttal közösül, akkor „egy testté" lesz vele (16. igevers). Nyilvánvaló, hogy a szexuális együttlét szellemi vonatkozása tekintetében valami egészen különleges dolog. Ennek a testi érintkezés csak egy elenyésző részét képezi.

A házasságtörés tehát azért hat olyan pusztítóan a házasságra, mert az „egy testté" válás elve szerint a nemi aktus során messze többről van szó, mint testi intimitásról. A szexuális együttlét során nem csak testüket osztják meg a partnerek egymással, hanem érzelmeiket is. Ez az elv azonban még ennél is mélyebb jelentéssel bír. Mikor az Ószövetség a fizikai egybekelésről beszél, akkor az „ismerni" szót használja. Ez a szó a teljes szellemi és fizikai egységet jelöli. Az egyik oka annak, amiért a szex csak a házasság keretein jöhet létre pontosan az a magas fokú bizalom, melynek hiányában nagy sérüléseknek tehetjük ki magunkat. A házasság ezt a félelmet eloszlatja, hiszen mindkét felet védi a másik fél hűségi esküje és az a stabilitás, ami a házassági szövetség sajátja. Ha az egyik fél visszaél ezzel a bizalommal és megcsalja hitvesét, akkor az mind rá-, mind pedig házasságára rombolóan hat. Nem kevesebbről van ekkor szó, mint a házastársa elárulásáról, esküje megszegéséről, a biztonság lerombolásáról és egy mély egység felbontásáról.

A házasságtörés azonban nem kell rögtön a házasság utolsó kenetévé váljon. Felmérések szerint mindazon párok 60-75%-a együtt marad, akiknél ez előfordult. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a bizalom és a kötelék egysége teljesen helyreállt, hogy a kapcsolaton esett seb rögtön begyógyult. Sok esetben valójában nem azért marad együtt a házaspár a félrelépés után, mert újra boldogok együtt, hanem azért mert jobban tartanak az alternatívától. Vannak azonban olyan párok is, akik rászánják magukat, hogy a nehezebb-, de a célravazető utat válasszák, vagyis hogy szembenézzenek a problémával, beazonosítsák és kijavítsák a hibákat. Ezeknek a házaspároknak nagyon jó esélyük van arra, hogy nemcsak megőrizzék kapcsolatukat, hanem hogy a feldolgozási folyamat zárultával erős, boldog, és minden tekintetben kielégítő házasságban élhessenek.

Fontos szem előtt tartani azt, hogy a házasságtörés, minden bűnnel egyetemben, bocsánatot nyerhet. Sem a hűtlen férj, sem pedig a hűtlen feleség nem esik Isten túláradó kegyelmének körén kívül (Ézsaiás 59:1). Ha a bűnös ember szívből megbánja bűnét, akkor Isten megbocsát neki. Ha tehát Isten megbocsát neki, akkor ezt az emberi házastársa is meg kell tegye. Az Úr Jézus Krisztus arra emlékeztet minket, hogy ha mi nem vagyunk hajlandóak megbocsátani az ellenünk elkövetett bűnöket, akkor Isten sem fogja megbocsátani az ellene elkövetett bűneinket (Máté 6:15). Az utóbbiak mind számban-, mind pedig minőségben messze felülmúlják az előbbieket. Egy ilyen dolgot megbocsátani és elfeledni nem éppen a bukott emberi testi természetünk erőssége, azaz sokszor nagyon nem könnyű. A teljes megbékéléshez és a kapcsolat helyreállításhoz vezető út hosszú és fájdalmas lehet. Azonban Isten kegyelme, éppúgy mint Pálnak, mindenki másnak is elég.

English


Vissza a magyar oldalra
Miért olyan pusztító a házasságtörés?