Kérdés
Mit jelent az, hogy hű az, aki ígéretet tett (Zsidókhoz 10:23)?
Válasz
A Zsidókhoz írt levél írója a levél 10:19-39-es igerészben a szellemi állhatatosság és a lelki életben való kitartás témájával foglalkozik. Arra buzdít minket, hívőket, hogy ahelyett, hogy a kihívásokkal teli időkben meghátrálnánk vagy elfordulnánk Krisztustól, inkább "...tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett" (Zsidók 10:23).
Az eredeti nyelven íródott szövegben szereplő, "tántoríthatatlanul" megtartani kifejezés azt jelenti, "szilárdan tartani", "erősen ragaszkodni". Jól meg kell tehát ragadjuk Jézus Krisztust, és soha nem szabad elengedjük Őt. Pál apostol hasonló bátorítással szolgált a korinthusi hívők felé, mikor arra sarkallta őket, hogy álljanak meg szilárdan az Úrban, és ragaszkodjanak az evangélium üzenetéhez (1Korinthus 15:1-2).
Soha nem szabad feladjuk a Krisztus melletti elköteleződésünket, még akkor sem, ha szenvednünk kell a hitünkért, ugyanis maga Isten az, Aki megígérte, hogy Ő mindvégig hűségesen megtartja az Igéjét - a mi szívünkben is. "Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt" - mondja a Józsué könyvének 21:45-ös igeverse. Mindig, mikor közeledünk Istenhez, Krisztus ereje árad ki ránk, hogy Általa képesek legyünk kitartani (Efézus 1:19-23; 2Korinthus 12:9).
Azt láthatjuk tehát, hogy még az arra való képességünk is, hogy kitartsunk Krisztus mellett, Isten hűségétől függ. Ő az, Aki megadja az erőt és kitartást, amire szükségünk van, miközben az Ő ígéreteinek beteljesedésére várunk (1Korinthus 1:18-25; 2Korinthus 13:4). Isten transzcendens ereje emberi "erőtlenség által végeztetik el", azaz teljesedik ki (2Korinthus 12:9-10). Péter apostol azt is elénk tárja, hogy Isten ereje "...az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki saját dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk..." (2Péter 1:3-4, SZIT).
Szorosan ragaszkodunk a reménységünkhöz, mindig készen arról vallást tenni, Megváltónk, nagy főpapunk pedig szilárdan tart bennünket. Ő átérzi minden gyengeségünket - kicsit sem közömbös azokkal szemben: "Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsidókhoz 4:14-16). Azt látjuk tehát, hogy Isten irgalmára és kegyelmére mindig számíthatunk, mint ahogy arra is, hogy Ő mindennel ellát minket, amire szükségünk van, amikor csak szükségünk van rá.
A szorosan az Úr oldalán folytatott életvezetés hitben való életet jelent, ezzel pedig az Isten minden ígéretébe való belekapaszkodást. Ez Ábrahám, hitünk egyik első hősének kora óta így van, ő ugyanis mindvégig "...Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért" (Róma 4:20-21, EFO). A Zsidókhoz írt levél 11:1 igeversében a szerző úgy jellemzi a hitet, mint a szemmel nem látható dolgok valóságáról való szilárd meggyőződést, az Isten minden ígéretébe vetett bizalmat. A fejezet eztán hithősök egész sorát vonultatja föl, olyan embereket, akik kitartottak megvallásuk reménysége mellett. Isten ígéreteinek teljességét végül a hit ilyen hősei öröklik majd (Zsidókhoz 6:12-15; 11:32-33).
A szellemi állhatatosság és az Istennek való következetes engedelmesség gazdagon megtermi gyümölcseit: "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet" (Zsidókhoz 10:35-36).
Isten ígéreteinek túlnyomó része már a természetüknél fogva is a jövőre vonatkoznak, hiszen e "világ elmúlik, és annak kívánsága is" (János 1:17). Ha azonban szilárdan ragaszkodunk Krisztushoz és a benne megvallott reménységünkhöz, akkor Isten, "a ki ígéretet tett", arra nézvést is hű, hogy ezen ígéretek már a jelen életünkben megnyilvánuljanak. A Kolossé 1:27 igeversben Pál apostol azt tanítja, hogy mivel Krisztus él bennünk, már a mostban, a jelenben is megvan az Ő jelenlétében töltött örök élet élő reménysége. Az Ő bennünk lakozó Lelke a garancia arra, hogy az Ő dicsősége gazdagságában részesülünk. A Rómabeliekhez írt levél 5:2 igeverse ma is így szól hozzánk: "Jézus által kaptunk szabad hozzáférést Isten kegyelméhez, amelyben élünk. Örvendezünk annak, hogy reménységünk szerint részesülni fogunk Isten dicsőségében" (EFO).
A "hű az, a ki ígéretet tett" bibliai kijelentése azt jelenti, hogy mindig számíthatunk Istenre és az Ő szavára. "Mert az Örökkévaló szava igaz, minden tette hűségét bizonyítja" - hirdeti a Zsoltárok 33:4 (EFO). Az Úr jövőnkre vonatkozó ígéretei már a mában is reménységgel töltenek el minket. Mindezen igazság biztos tudatában ébredhetünk, egyenesedhetünk fel, mozoghatunk, és szökellhetünk szabadon, Isten ugyanis megbízható, Ő megtartja az adott szavát, minden Igéjét.
English
Mit jelent az, hogy hű az, aki ígéretet tett (Zsidókhoz 10:23)?
