Kérdés
Hogyan kell bánnunk az ellenségeinkkel a Példabeszédek 25:21-22 szerint?
Válasz
A Példabeszédek 25:21-22 igerésze szerint az Úr azt szeretné, hogy kedvesen és nagylelkűen bánjunk ellenségeinkkel: "...Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet. Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked". Ez a passzus azt a mennyországbeli, emberi gondolkodás szerint paradoxnak ható igazságot mondja ki, hogy épp akkor viszonyulunk helyesen ellenségeinkhez, ha jót teszünk velük.
Elizeus próféta maga is ezt az elvet követve bánt kedvesen az arámi sereggel, amikor az Izráel elvesztésére vonult fel. Ekkor, Isten csodás közbeavatkozása után, a próféta étellel és itallal lakatta jól a katonákat, majd hazaküldte őket. Ezután hosszú-hosszú ideig nem is nagyon akartak Izráel ellen felvonulni (az események teljesebb leírása itt található: 2Királyok 6:21-23; vö. 2Krónikák 28:15). Az ószövetségi törvények kötelezővé tették az izraeliták számára, hogy ellenségük elkóborolt ökrét vagy szamarát visszavezessék annak jogos tulajdonosához, és hogy ellenségük túlterhelt teherhordó állatáról is levegyék a terhet (2Mózes 23:4-5).
Eleven - azaz égő szenet halmozni egy adott személy fejére mint mondás rendre a büntetés kontextusában hangzik el a Bibliában (Zsoltárok 11:6; 140:10). Ez voltaképp azt jelenti, hogy az ellenség rá irányuló szívélyesség szeretetének tüze és annak nyomása alatt megtörik, elszégyelli magát, megbánja gonosz tetteit, és megtér azokból. A kifejezés maga egy ókori egyiptomi engesztelő rituálé leírásából származhat, amelynek keretében a bűnös személy bűnbánata jeléül egy égő parázzsal teli hamvvedret kellett a fején hordjon. Az ellenségeinkkel való szívélyes bánásmód célja, hogy rávezessük őket cselekedeteik helytelen voltára, és ezáltal bűnbánatra késztessük őket.
A Róma 12:9-21 igerészben Pál apostol a Példabeszédek 25:21-22 igeszakaszból idéz, hogy az által példázza, hogy a szeretet és a jóság által győzhetjük le a gonoszt. Így tanított erről: "Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!" (14. igevers, EFO). "Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért..." (17. igevers, EFO). "Kedves barátaim, soha ne álljatok bosszút. Azt bízzátok Isten igazságos haragjára. Mert az Írás azt mondja: "Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.” Sőt,„ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.” Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!" (19-21. igeversek, EFO).
A bántalmazásra adott ösztönös emberi reakciónk az, hogy gonoszsággal toroljuk meg a minket ért gonoszságot. Krisztus követőinek azonban nem szabad így reagálniuk. Jézus így tanított: "...Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is" (Máté 5:39). Keresztényként szeretnünk kell ellenségeinket, és imádkoznunk kell azokért, akik üldöznek minket (Máté 5:43-48). A gonosz gonoszsága fölött épp jó tettek által győzedelmeskedhetünk, ellenségeink méregfogát pedig úgy húzhatjuk ki, hogy szeretvén őket kedvesen és könyörületesen bánunk velük.
Jézus Krisztus a nagyívű hegyi beszédben arra hívta el minden tanítványát, hogy a béke hírnökei, a béke emberei legyenek ebben a világban: "Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak" (Máté 5:9-12).
Több oka is van annak, hogy a keresztény hívő miért nem szabad magáért (vagy valaki másért) bosszút álljon. Ezek közül az első az, hogy Isten a Szentírásban kifejezetten világosan adta tudtunkra, hogy a bűn megbüntetése egyedül az Ő reszortja (5Mózes 32:35, 41; Prédikátor 12:14). Mivel Isten azt akarja, "...hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson", a keresztényeknek "békés és csendes" életet kell élniük, hogy sem térben, sem pedig a szívekben ne akadályozzák az evangélium terjedését (1Timótheushoz 2:1-4). Mikor Isten igaz bírói palástját önkényesen mi öltjük magunkra, majd nekifogunk bosszút állni a minket ért gonoszságért, és már osztogatjuk is ellenségeinknek a nagyobbnál nagyobb büntetéseket, azzal épp az előbbit kockáztatjuk, vagyis az örömhír terjedését. Amikor azonban őszinte és áldozatkész szívvel szeretjük ellenségeinket, Isten tisztességgel illet és megjutalmaz minket.
Az ellenség legyőzésének legjobb módszere az, ha a keresztény hívő arra törekszik, hogy ellenséget bevezesse Krisztus testébe, hogy ezzel az hittestvéréve válhasson. A Róma 2:4 igevers szerint Isten emberek iránt való jóságának az a rendeltetése, hogy az embereket megtérésre vezesse. Ebből egyenesen következik az, hogy a mi ellenség iránti kedvességünk is segíthet abban, hogy az illető megtérésre jusson. Ha ellenségeinkhez váratlan jóindulattal és nagylelkűséggel viszonyulunk az lefegyverző-, és (részben) kellemetlen hatást gyakorol rájuk, és lehetséges, hogy ez a bánásmód bűnbánatra, megtérésre, és a Jézus Krisztusban való üdvösségre vezeti őket.
English
Hogyan kell bánnunk az ellenségeinkkel a Példabeszédek 25:21-22 szerint?
