Hit kontra félelem – mit tanít a Biblia?


Kérdés: Hit kontra félelem – mit tanít a Biblia?

Válasz:
A hit és félelem kölcsönösen kizárják egymást, így nem is férnek meg egymás mellett. A Zsidókhoz írt levél 11:1-es igerésze így határozza meg a hitet: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Egy olyan abszolút bizalomról van tehát szó, ami teljes szívből hiszi, hogy Isten életünk minden területén szüntelen munkálkodik. Ez a bizalom nem még akkor sem tűnik tova, ha Isten jótékony tevékenykedését szubjektív, erősen korlátolt emberi szemszögünkből nem mindig érzékeljük, vagyis még akkor sem, ha ezen ténynek nincsen kézzelfogható bizonyítéka. A fenti meghatározásból levezethető a félelem definíciója is. Ezek szerint a félelem hitetlenségként, vagy gyenge hitként jellemezhető. Amint a hitetlenség gondolati síkon életünk egyre több bástyáját veszi be, úgy a félelem is egyre nagyobb teret hódít érzelmi világunkban. A félelemből és aggodalmainkból való végső megszabadítás is hiten alapszik, ami nyilván a hitetlenség szöges ellentettje. Legalább ennyire fontos megértenünk, hogy a hit nem belőlünk származik, nem mi magunk „állítjuk" azt elő. A Biblia világos tanítása szerint a hit Istentől való jó ajándék (Efézusbeliekhez 2:8-9). Az Isten iránti hűség, vagyis a hitben való állhatatosság, pedig a Szent Lélek egyik gyümölcse (Galátziabeliekhez 5:22-23). A keresztény hit ennek tükrében abba az Istenbe vetett meginoghatatlan bizalom, Aki nem csak szeret minket, de minden gondolatunkat ismeri, és legmélyebb szükségleteinkről is gondoskodik. A hitünk folyvást nő, amint Isten Igéjét tanulmányozva mind teljesebb képet kapunk Isten lenyűgöző lényéről. Minél többet tudunk meg tehát Istenről, annál jobban észre fogjuk venni az Ő óvó kezét életünk felett, és a hitünk is egyre erősebb lesz.

A hitünk növekedésére — Isten akaratával teljes összhangban — vágynunk kell, hiszen Isten is arra vágyik, hogy érett férfiúságra, kegyelemben felnőtt hitre juttasson minket. Hogyan sikerülhet tehát egy olyan erős hit kifejlesztése hétköznapi életünkben, ami képes minden félelmünket Isten szeretetében feloldani. A Szentírás erről ma is így tanít minket: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által" (Rómabeliekhez 10:17). Isten Igéjének beható tanulmányozása tehát a legmeghatározóbb szerepet kapja az erős hit elérésében. Isten akarata pontosan az, hogy minél jobban megismerjük Őt, és az Ő útmutatását megszívlelve teljesen képesek legyünk hétköznapjaink minden jó és rossz hordalékát letenni az Ő keresztje elé. Az Ige felnyitása, olvasása, hallgatása, és a felette való elmélkedés által tapasztalhatjuk meg azt az erős és bizakodó hitet, ami képes minden aggodalmat és félelmet kiűzni életünkből. A belső kamrában eltöltött ima és elcsendesedés legalább ennyire hozzájárul ahhoz, hogy mindig élő kapcsolatban maradhassunk Mennyei Atyánkkal. Ő lelkünk legsötétebb éjszakáján is felgyújtja szövétneke fényét szívünkben. A Zsoltárok könyvében számos példát találunk arra, hogy Dávid király — ember létére — hogyan kísértetett különfajta félelmek által. Az 56. zsoltár 3. verse így állít örök mementót az Isten szíve szerint való király ajándékba kapott nagy hitének: „Mikor félnem kellene is, én bízom te benned." A 119-es zsoltár aranyba vésett számos sora azt is kifejezi, hogy Dávid mennyire nagyra tartotta Isten élő és ható Igéjét. Erről így olvasunk: „Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!"(10. vers) Máshol pedig így: „A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek" (15.vers), és „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (11.vers). Mindezen fényitatta szavak ma is Isten végére járhatatlan bölcsességét közvetítik felénk.

Isten kedvességgel és irgalommal teljes baráti jobbját nyújtja felénk minden gyarlóságunkban és minden bukásunknál, de azért szeretné, hogy folyamatosan nőjünk a hitben. A Biblia azt illetően is világosan fogalmaz, hogy hitünk kardioedzése — szellemi érésünkkel egyetemben — különböző megpróbáltatások és nehézségek által megy végbe a leghatékonyabban. Ezt a tényt olyan ismételt következetességgel tárja elénk a Szentírás, hogy joggal beszélhetünk egy folyamatosan ismétlődő szellemi mintázatról. Isten mindannyiunk életébe megenged — a szellemi erőszintünknek megfelelő — kísértéseket. Amint aztán Isten Igéje előtt feltárjuk szívünk ajtaját, hogy egyre jobban és jobban átjárja gondolatainkat és teljes belső valónkat, és minél jobban megtanulunk engedelmeskedni Neki, annál inkább fel fogjuk ismerni, hogy minden megpróbáltatás csupán egy újabb kilométerkő a mélyebb hithez vezető úton. Ez tesz képessé minket arra, hogy eljuthassunk azon felismerésre, mely szerint Isten a múltban is számtalanszor támogatott minket és fogta kezünket, és mivel Nála a változásnak az árnyéka sem található, így ezt ma is éppúgy megteszi, mint ahogyan a jövőben is meg fogja tenni. Isten éppen ezen a módon munkálkodott Dávid király életében is. Mikor a tizenéves Dávid önként jelentkezett, hogy kiálljon az óriás (valós termet, nem költői túlzás) Góliáttal szemben, akkor így szólt Saul királyhoz: „Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is" (1.Sámuel 17:37). Dávid pontosan emlékezett azokra a veszélyes és félelemkeltő helyzetekre, melyekben Isten már a múltban is elkísérte és támogatta őt. Isten erejét és védelmét személyesen megtapasztalta saját életében, ami által Isten minden félelmet szerteoszlató hitet plántált keblébe.

Isten Igéje valós ígéretek egész tárházát nyitja meg előttünk. Jól tesszük hát, ha erősen megragadjuk ezeket az ígéreteket, és törekszünk mindet magunkévá tenni. Ha netalán anyagi nehézségekkel nézünk farkasszemet, akkor emlékeztessük magunkat a Filippibeliekhez írt levél 4:19 igehelyén közölt bíztatásra: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." Ha egy-egy jövőbeli helyzet aggodalommal tölt el minket, akkor 32. zsoltár 8.-as verse siet segítségünkre: „Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged." Betegség idején idézzük fel a Rómabeliekhez írt levél 5:3-5 igerészét, mely kimondja: „...dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." Ha valaki a békénkre tör, akkor a Rómabeliekhez írt levél 8:31-es szakaszában lelhetünk vigaszra: „...Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Egész földi életünk során — így a jövőben is — számos próbát kell kiállnunk, melyek mind félelemre adhatnának okot. Isten azonban biztosít minket afelől, hogy Általa minden élethelyzetben emberi értelmünket meghaladó békében lehet részünk: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Filippibeliekhez 4:7).

English


Vissza a magyar oldalra
Hit kontra félelem – mit tanít a Biblia?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől