Miért halott a hit cselekedetek nélkül?


Kérdés: Miért halott a hit cselekedetek nélkül?

Válasz:
Jakab azt mondta: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül" (Jakab 2:26). A cselekedetek nélküli hit halott hit, mivel a cselekedetek hiánya egy meg nem változott életről vagy lelkileg halott szívről tanúskodik. Számos igevers állítja, hogy az igazi üdvözítő hit egy megváltozott életet eredményez, és a hitünket a tetteink támasztják alá. Az, ahogy élünk, felfedi, hogy miben hiszünk, és hogy a hitünk valódi-e.

A Jakab 2:14-26-ot gyakran kiragadják a szövegkörnyezetből, és próbálnak belőle egy cselekedeteken alapuló megigazulási rendszert létrehozni, de ez ellentmond sok más igeszakasznak. Jakab nem azt mondja, hogy a tetteink tesznek igazzá Isten előtt, hanem hogy a valódi, üdvözítő hit a jó cselekedetekben nyilvánul meg. A tettek nem az üdvösség okozói, hanem annak bizonyítékai. A Krisztusba vetett hit mindig jó cselekedeteket eredményez. Az, aki keresztyénnek vallja magát, de szándékosan engedetlenkedik Krisztusnak, hamis vagy halott hittel rendelkezik, és nincs megtérve. Pál gyakorlatilag ugyanezt mondja az 1Korinthus 6:9-10-ben. Jakab két különböző típusú hitet állít párhuzamba: az igaz hitet, amely üdvözít és a hamis hitet, amely halott.

Sokan vallják magukat keresztyénnek, de életük és prioritásaik mást mutatnak. Jézus így nyilatkozik erről: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők" (Máté 7:16-23)!

Figyeljük meg, hogy Jézus ezzel ugyanazt mondja, amit Jakab. Az Istennek való engedelmesség az igazi üdvözítő hit jele. Jakab Ábrahám és Ráháb példáját használja, hogy illusztrálja az üdvösséggel együtt járó engedelmességet. Pusztán az a tény, hogy hívőnek valljuk magunkat vagy vallásos tetteket hajtunk végre, nem üdvözít. A Szentlélek újjászülő ereje üdvözít, és ez a megújulás meg fog látszani az életünkben a folyamatos engedelmesség által.

A hit és tettek kapcsolatának félreértése abból fakad, hogy nem értjük, mit tanít a Biblia az üdvösségről. Alapjában véve két tévhit létezik a hittel és cselekedetekkel kapcsolatban. Az első tévhit szerint, ha valaki élete valamely pontján elmondott egy imádságot, vagy azt mondta: „Hiszek Jézusban", akkor mindenáron üdvözül. E szerint az a személy, aki gyerekkorában egy istentiszteleten feltette a kezét, még akkor is hívőnek számít, ha azóta sem adta semmi jelét annak, hogy Istennel szeretne járni, és valójában égbekiáltó bűnben él. Ez a tanítás, amelyet néha döntésen alapuló újjászületésnek hívnak, nagyon veszélyes és félrevezető. Az az elgondolás, miszerint a hit megvallása üdvözít valakit, annak ellenére, hogy utána (is) ördög módjára él, egy új hívő kategóriát hoz létre, a „testi keresztyénekét". Ez számos istentelen életformára adhat felhatalmazást: lehet, hogy valaki egy meg nem tért házasságtörő, hazug vagy bankrabló, de „hívő", csak éppen testben él. De a Jakab 2-ben azt látjuk, hogy a hit üres megvallása (amely nem eredményez Krisztusnak engedelmeskedő életet) valójában halott hit, amely nem biztosít üdvösséget.

A másik tévhit a cselekedetekkel és hittel kapcsolatban az, hogy próbáljuk a tetteinket részévé tenni Isten megigazítási tervének. A cselekedetek és a hit ötvözése, hogy ez által nyerjünk üdvösséget, teljesen ellentmond a Szentírás tanításának. A Róma 4:5-ben ez áll: „Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak." A Jakab 2:26 ezt mondja: „a hit is halott cselekedetek nélkül". Semmi ellentmondás nincs e két szakasz között. Hit által, kegyelemből üdvözülünk, és a hit természetes folyományaként látható tettek jelennek meg az életünkben. Az üdvösséget követő tettek nem tesznek igazzá Isten előtt, pusztán egy megújult szívről tanúskodnak.

Az üdvösség Isten szuverén tette, amely által az újjá nem született bűnös a Szentlélek újjászülő és megújító fürdőjében részesül (Titusz 3:5), amelynek során újjászületik (János 3:3). Amikor erre sor kerül, Isten a megbocsátást nyert bűnösnek új szívet ad, és új lelket helyez belé (Ezékiel 36:26). Isten eltávolítja a bűntől megkeményedett kőszívet, és Szentlélekkel tölti be. A Lélek aztán arra készteti a hívőt, hogy engedelmeskedjen Isten igéjének (Ezékiel 36:26-27).

A hit cselekedetek nélkül azért halott, mert olyan szívről tanúskodik, amelyet Isten nem formált át. Amikor a Szentlélek újjászül bennünket, új életről teszünk bizonyságot. Cselekedeteinket az Isten iránti engedelmesség jellemzi. A láthatatlan hit a Lélek gyümölcsének termésében válik láthatóvá (Galata 5:22). A keresztyének Krisztushoz tartoznak, a jó pásztorhoz. Juhaiként meghalljuk a hangját, és követjük Őt (János 10:26-30).

A hit cselekedetek nélkül azért halott, mert a hit új teremtményt eredményez, nem pedig a bűnös szokások és viselkedés ismétlését. Ahogy Pál írta a 2Korinthus 5:17-ben: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre."

A hit cselekedetek nélkül azért halott, mert olyan szívből fakad, amelyet Isten nem szült újjá. A hit üres megvallása nem képes megváltoztatni az életünket. Azoknak, akik azt vallják, hogy hisznek, de nincs bennük a Lélek, Krisztus azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők" (Máté 7:23)!

English


Vissza a magyar oldalra
Miért halott a hit cselekedetek nélkül?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől