Mivel Isten nem férfi, hiszen valójában nincsen neme, akkor miért hivatkozunk még mindig hímnemű nyelvtani szerkezetekkel rá?


Kérdés: Mivel Isten nem férfi, hiszen valójában nincsen neme, akkor miért hivatkozunk még mindig hímnemű nyelvtani szerkezetekkel rá?

Válasz:
Tisztában vagyunk azzal, hogy Isten egy szellemi létező, tehát a szó szoros értelmében vett neme sincs. Mindezek ellenére Isten úgy határozott, hogy férfiként nyilvánítja ki magát az emberiség előtt, mint ahogyan erről a hímnemű személyes névmások és más bibliai képek is tanúskodnak. A Szentírás soraiban Isten nem semleges nemű személyes névmásokat használ, hanem hímnemű nyelvtani szerkezetek által profilálja magát. Mivel Isten bölcsességében úgy döntött, hogy saját személyének jellemzésekor olyan nyelvezetet használ, ami hímnemű nyelvtani szerkezeteket tartalmaz, nekünk is így helyes-, és így kell hivatkoznunk rá. Bibliai értelemben véve egyetlen okunk sincs arra, hogy ne hímnemű névmásokat használjunk, mikor Istenről beszélünk.

A Biblia első sorától fogva, Isten folyamatosan férfiként hivatkozik önmagára. Így olvassuk az igét: "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket" (A magyar nyelv formailag sem tesz különbséget az egyes szám harmadik személyben álló személyes névmások között, vagyis azok egyaránt jelölhetnek nőt és férfit. Sok más nyelv — így a héber is — nyelvtani értelemben is különbséget tesz a különböző nemek között — a fordító megjegyzése). Az ősi héber nyelvben nem léteztek nyelvtani nemüket tekintve semleges nemű névmások, mindegyik névszó hím-, vagy nőnemű kellett legyen. A személyes névmások esetében ez a szabály hasonlóan érvényesült. Az Ószövetség hasábjain folyamatosan azt láthatjuk, amint Isten hímnemű nyelvtani szerkezetekben szól Önmagáról.

Az Újszövetségben valami nagyon hasonlóval találkozunk. A bibliai levelek (a könyvek sorrendjét tekintve az Apostolok Cselekedetei és a Jelenések könyve közötti szakasz) több mint 900 alkalommal tartalmazzák a görög theos szó, ami egy hímnemű kifejezés. A Szentírás rendre ezt a szót használja Istenre. Bár a görög nyelv egyik későbbi-, ún. koinia változatában már képviseltetve volt a semleges nem is, Istent még ezen változat szerinti fordításban is mindig hímnemű szerkezetek segítségével ábrázolják.

A nyelvtani szerkezetek mellett a Biblia képhasználata is igazolja Isten azon elhatározását, hogy férfiként nyilvánítja ki magát előttünk. Istent számos metaforikus képben-, és sok különböző címen szerepel. Több száz olyan hivatkozást lehet felsorolni, melyek Istent mint Atyát, királyt és férjet említik. Jézus Krisztus is arra tanított minket, hogy kifejezetten a mennyei Atyához imádkozzunk (Lukács 11:2). Atyaként hivatkozik Istenre a 5.Mózes 32:6-, Malakiás próféta könyvének 2:10-, és 1.Korinthusbeliekhez 8:6 igerészek. Az olyan passzusok, mint a Zsoltárok 24:10, Zsoltárok 47:2, Ézsaiás 44:6, és a 1.Timótheus 1:17, királyként-, és nem pedig királynőként említik Őt. Férjként pedig következő igehelyek bizonysága szerint szerepel: Ézsaiás 54:5, Hóseás 2:2, 16, és 19.

A Szentírás egy esetben valóban a gyermekét vigasztaló anyához hasonlítja Istent (Ézsaiás 66:13). Azonban az Ige még ezen a helyen is csak azt mondja, hogy Isten úgy vigasztal, mint egy édesanya, nem pedig azt állítja, hogy Ő maga egy anya volna. Egy másik bibliai passzus, az Ézsaiás 49:15, szintén egy anyához hasonlítja Istent, azonban itt is csupán ellentétbe állítja Őt egy földi anyával, mikor azt akarja kifejezni, hogy Isten jobban törődik választottjaival, mint a gyermekét dajkáló anya picinyével.

Isten önmagának legnagyobb és legteljesebb kinyilatkoztatását Jézus Krisztusban adta nekünk. A Fiú Isten hús és vér férfi emberként jött el a világra, nem pedig egy nő képében. Jézus mindig Atyaként hivatkozott Istenre, nem pedig anyaként. Kereszthalála előtt az Úr Jézus imájában "Abba, Atyám"-ként szólítja meg Istent (Márk 14:36). Egyedül a négy evangéliumban több mint 100 feljegyzés igazolja, hogy Jézus mindig Atyjának szólította Istent.

Fontos észben tartanunk, hogy Isten lélek, vagyis nem abban az értelemben tekintendő férfinak, mint más halandó férfiak. Istennek nincsenek fizikai megkülönböztető jegyei, vagy DNS-lenyomata, Ő messze az egész nemiség témája fölött áll. Mindemellett az is igaz, hogy férfiként fedte fel magát előttünk, és következetesen hímnemű nyelvtani szerkezetek mentén jellemezte magát. Isten tehát mindig férfiként jelenik meg a Bibliában. Mivel Isten himnemű nyelvtani szerkezeteket használ, mikor Önmagára hivatkozik, így nekünk továbbra is így kell tennünk, mikor személyéről beszélünk.

English


Vissza a magyar oldalra
Mivel Isten nem férfi, hiszen valójában nincsen neme, akkor miért hivatkozunk még mindig hímnemű nyelvtani szerkezetekkel rá?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől