Kérdés
Helyes az, ha a családon belül hierarchia, azaz alá-fölérendeltségi viszony van a családtagok közt?
Válasz
Mikor a családon belüli hierarchia témája egyáltalán szóba jön, sokan már mérgesen húzzák össze szemöldökük. Annak az oka, hogy gyakran ennyire érzékenyek vagyunk ezt a témát illetően, abban keresendő, hogy voltaképp nem értjük helyesen, hogy Isten hogyan tekint a hierarchiára. A világ felfogása szerint a családi hierarchia egyet jelent az irányítgatással, a leuralással, és a felsőbbrendűség kifejezésre juttatásával. Ezek azonban egyenesen szembemennek Isten családra vonatkozó ideáljával. E világ rendszere a (vélt) fontosságuk szerint rangsorolja az egyes embereket vagy csoportokat, és annak megfelelően tulajdonít nekik értéket. Isten rendszerében azonban legnagyobbnak lenni éppen azt jelenti, hogy mindenki szolgájává kell válnunk (Márk 10:42-44). A keresztény hitet követő családokban szükséges a hierarchia tudatos kialakítása, de kicsit sem úgy, ahogy mi emberek gondolnánk, hogy azt ki kell kényszeríteni.
Isten a család intézményének megalkotását egy férfi és egy nő teremtésével kezdte (1.Mózes 1:27). Majd a következő utasítást adta nekik: “szaporodjatok és sokasodjatok” (1.Mózes 1:28). Amikor aztán Ádám és Éva vétkezett, Isten mindkettejükre más és más büntetést szabott. Éva büntetésének részét képezte, hogy mivel a férje fölötti uralomvágy hajtotta, ezért Isten Ádámot tekintélyként helyezte felé (1.Mózes 3:16). Bár ez valóban Éva átkának része volt, Isten gondoskodó előrelátásában e módon is meg akarta védeni a jövő nőit. Évát másnak teremtette, mint Ádámot, így annak érdekében, hogy egymást kiegészítve tudjanak együtt dolgozni, csak az egyikük lehetett főnök. Hierarchia nélkül ugyanis anarchia alakul ki.
Az Efézusbeliekhez írt levél 5. fejezete ezt a fonalat veszi fel, mikor a férj és a feleség családon belüli szerepét bontja ki előttünk. Pál apostol az ihletett levél 21. igeversében ezekkel a szavakkal vezeti be a családról szóló igerészt: “Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.” Ha ezt a gondolatot már tényleg sikerült helyére tegyük, felkészülhetünk arra, hogy szívből elfogadjuk Isten a családra vonatkozó hierarchiájának sajátosságait. Ha azonban nem vagyunk hajlandóak az egymásnak való kölcsönös alárendeltségben élni, könnyen eltérítjük és elerőtlenítjük azt a dinamikát, amely által Isten a családok virágzását szavatolta.
Isten a férjnek a szolgáló vezető szerepet szánta, éppúgy, mint ahogy Jézus Krisztus is egy mindenkit szolgáló vezető volt (Márk 10:45). A férfi feladatai közé tartozik, hogy önfeláldozó odaadással szeresse a feleségét (Efézusbeliekhez 5:25), hogy úgy viseljen róla gondot, mintha csak az önnön testét táplálná (Efézusbeliekhez 5:28-29), hogy megértő legyen a vele való együttélésben (1.Péter 3:7), valamint hogy a tőle született gyermekeket “...az Úr tanítása és intése szerint” nevelje (Efézusbeliekhez 6:4). Isten a család jóllétéért és szellemi egészségéért való teljes felelősséget a férj vállaira helyezte. A férjek és az apák számot kell adjanak az Úrnak arról, hogyan szolgálták, vezették és szerették a családjukat.
A családi hierarchiában Isten a segítő szerepét szánta a feleségnek (1.Mózes 2:18). Ahelyett azonban, hogy ez a szó a nő férfinak való alárendeltséget jelezné, egyes esetekben a mindenható Istent is segítőnek nevezi az Írás: “Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő” (Zsoltárok 33:20; vö. Zsoltárok 124:8). Jézus Segítő -nek nevezte a Szent Lelket, mikor életünkben betöltött szerepét tárta elénk (János 14:17, 26 EFO). Míg tehát Isten a családért való felelősségvállalás nagy részét a férj vállaira helyezi, addig a feleségre e tekintetben könnyebb terhet rak, mikor arra utasítja, hogy szívből engedelmeskedjen a férje vezetésének, ahogy a férj is mindenben engedelmeskedik Krisztus vezetésének (Efézusbeliekhez 5:22-24). A bölcs férj persze kikéri felesége véleményét a család életét érintő döntésekben, a bölcs feleség viszont tudja, hogy véleménye kifejezése után mikor és hogyan kell teret engedjen férjének. Ideális esetben a férj és a feleség egyetért a családi döntésekben. Azon esetekben viszont, mikor éppen nem, a feleség mentesül a döntésből eredő felelősség súlya alól, miután a férjéétől eltérő álláspontjának hangot adott. Ezekben az esetekben bízhat az Úrban, hogy a férje döntésein keresztül – legyenek azok helyesek vagy épp nem – Isten az ő érdekében munkálkodik. Az Úrnak megvannak az eszközei arra, hogy megvédje az engedelmes feleséget, bármilyen következményeket is rójon rá férje helytelen döntéshozatala.
Krisztusé a(z) (f)elsőbbség, aztán jön a férj, majd a feleség, és csak utána a gyerekek – ők állnak a családi hierarchia utolsó helyén. A gyermekek semmilyen körülmények között sem válhatnak irányító tényezővé a családban. Azok a szülők, akik hagyják gyermekeiket elvadulni, engedetlenné válni, tiszteletlenül viselkedni és a saját fejük után menni, valójában Isten családra szabott hierarchiáját rombolják. Az Efézusbeliekhez írt levél 6:1 igeverse ma is így tanít minket: “Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” Amikor a szülők engedelmességet kívánnak meg a gyermekeiktől, akkor azzal voltaképp arra nevelik őket, hogyan kell Isten hangjára reagálniuk. Isten nem engedi, hogy elvaduljunk, engedetlenek és tiszteletlenek legyünk, vagy a magunk feje után menjünk anélkül, hogy annak valami komoly következménye ne lenne. A szülők a mennyei Atya mintája szerint alakíthatják nevelési stílusukat, és ezzel abban is biztosak lehetnek, hogy az elképzelhető legjobb példát követik (2.Korinthusbeliekhez 6:18).
Isten a mi javunkat folyvást szem előtt tartva állította fel a családi hierarchiát. Krisztus mindig az első és a legfontosabb kell legyen (1.Korinthusbeliekhez 11:3). A keresztény otthonban az Ő Igéje és az Ő példája kell legyen a mérőzsinór. Mivel a férj és a feleség egy testként keresik az Urat, mind a gyermekek-, mind pedig az otthon feletti vezető szerep kettejük között oszlik meg. Amikor a család minden tagja Isten dícsőségére igyekszik tisztelettel állni a családban betöltött szerepéhez, akkor a család felvirágzik, és mindenki szükségletei betöltetnek.
English
Helyes az, ha a családon belül hierarchia, azaz alá-fölérendeltségi viszony van a családtagok közt?
