Melyek az evolúciós elmélet egyes hibái?


Kérdés: Melyek az evolúciós elmélet egyes hibái?

Válasz:
Keresztények és nem keresztények egyaránt tűnődnek azon, hogy az evolúciós elmélet helyes-e vagy sem. Ha valaki az ezt illető kétségeinek hangot ad, akkor az evolúció párti tábor rögtön tudománytalannak, vagy a visszamaradottnak bélyegzi. Az evolúciós elméletet sokszor úgy állítják be, mint ami minden kétségen felül be lett bizonyítva, és aminek már egy tudományos akadály sincsen útjában. Valójában azonban nem is kevés tudományos hiba van benne, amelyek bőven adnak okot a szkeptikus hozzáállásra. Igaz, hogy egyik ilyen hiba sem szükségszerűen cáfolja az elméletet, de azért jól kitűnik belőlük, hogy a tézis igencsak ingoványos talajon áll.

A evolúciós elméletet többféle megközelítésből is lehet tudományos szemszögből kritizálni, de a legtöbb ilyen kritikai elem nagyon specifikus természetű. Számos olyan példa és tudományos tény sorolható fel, melyek nagyon nehezen egyeztethetőek össze az evolúció elméletével. Álljon itt ezek közül egy pár: genetikai karakterisztikák, ökológiai rendszerek, evolúciós leszármazási fák, enzim tulajdonságok. A fentiek részletes leírása nagyon erős szakjelleget ölthet és terjedelmileg is túlfeszítik ezen beszámoló kereteit. Általánosságban azonban helyes az a megállapítás, mely szerint az evolúciós elmélet még adós marad következetes válaszokkal annak tekintetében, hogy az elmélet hogyan érvényesül a molekuláris, genetikai, vagy tágabb ökológiai szinteken.

Az elmélet hibáit három alapvető csoportra is különíthetjük. Először is megvizsgáljuk a punktualizmus és a gradualizmus közötti ellentétet. Következőleg a mikroevolúció megfigyeléseinek makroszkópikus szinten való alkalmazásának problematikájával foglalkozunk. Harmadik pontunkban pedig azt vizsgáljuk meg, hogy az elméletet hogyan alkalmazták teljesen áltudományos módon különböző szubjektív világnézetek igazolására.

Nézzük tehát először a punktualizmus és a gradualizmus közötti összenemillést. A naturalizmusban gyökerező evolúciós elmélet szerint az élő szervezetek (ki)fejlődése két alapvető módon mehet végbe. A gradualizmus szerint az élő organizmusok egy relatíve állandóan fellépő mutációk egész sorának vannak kitéve, ami a gyakorlatban elég egyenletes átmenetben nyilvánul meg a régebbi és az újabb formák között. Az evolúciós elmélet keletkezésének idején ez volt a kiindulási hipotézis. A punktualizmus elmélete ezzel szemben azt mondja ki, hogy a mutáció előfordulása és menete sokszor random és nagy lépésekben is történhet, valamint hogy nagyfokú véletlenszerűség uralja. Így tehát az élő szervezetek hosszú nyugalmi, genetikailag változatlan stabilitású, időszakok után pontszerűen fellépő gyors és nagy evolúciós ugrásokat fognak tenni. Mivel ez a két megközelítés egymást kölcsönösen kizárja, máris rá tudunk mutatni az evolúciós elmélet egyik hibájára. Tesszük ezt annak tudatában, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok mindkét elmélet helyességét igazolják, mindkettőre találunk példát az élővilágban, így csak az ezeket magábafoglaló keretrendszer-, azaz az evolúciós elmélet lehet hibás.

A gradualizmusnak ellentmond a feltárt fosszilis leletek bizonyítéka. Eszerint élő szervezetek, gyorsan tűnnek fel, mintha csak a semmiből állnának elő, majd hosszú időn keresztül semmiféle-, vagy csak nagyon elenyésző fenotipikus változást mutatnak. Az elmúlt évszázad során rengeteg új lelet látott napvilágot, amelyek rendre cáfolják a gradualista megközelítést. Valójában pont a gradualizmus ilyen nyíltszíni cáfolata volt a punktuális erőegyenlőség-elmélet elterjedésének az oka.

Ha a csontmaradványok jobban is támogatják a punktualista megközelítést, meg kell jegyeznünk, hogy több probléma is van az elmélettel. A punktualista egyenlőség elméletének az alapfeltevése az, hogy egy nagyobb populációból mindössze csak egy pár egyed megy át a hasznos mutációkon, az a pár egyed, kik viszont átmennek rajta, azok ezt mind egyidejűleg teszik. Itt rögtön meg is jegyezzük, hogy ez mennyire hihetetlennek hat. Ez a pár új egyed így aztán leválik a többségi populációról és tudatosan csak saját maga között örökíti tovább a génjeit (ez egy további valószínűtlen esemény). Ha figyelembe vesszük a minket körülvevő élővilág összetettségét, akkor ez a jelenség annyira sűrűn fel kéne lépjen, hogy azt folyamatosan meg kéne tudjuk figyelnünk magunk körül.

Megint más tudományos vizsgálatok egy újabb árnyékot vetettek a punktualista megközelítésre. Rámutattak, hogy amennyiben csak a teljes populáció ilyen csekély része alkot szaporodási közösséget, akkor az elkerülhetetlenül belterjességhez vezet. Ez aztán olyan további negatív kihatásokat, mint csökkent reproduktív képesség, káros genetikai eltérések stb. von maga után. Vagyis pont azok a mechanizmusok, amelyeknek elméletileg biztosítaniuk kellene a legerősebb túlélését az életért folyatott harcban, pont azok bénítják le teljesen az egész organizmust.

Egyes állítások ellenére a punktualista megközelítés nem pusztán a gradualista tézis egy kifinomultabb verziója. Az evolúciót mozgató mechanizmusokról és azok felépítéséről a két megközelítés ugyanis teljesen különböző módokon vélekedik. Azonban egyik megközelítés sem képes kielégítő magyarázatot adni arra, hogy élővilágunk hogyan lehet ennyire komplex, vagy arra, hogy hogyan lehet ennyire kiegyensúlyozott. A evolucionista modell azonban csak ezzel a két eszközzel képes operálni.

A második fő hiba, hogy az elmélet megpróbálja a mikroevolúciós szinten fellépő jelenségeket a makroevolúció magyarázatában is érvényesíteni. Minden élő szervezet képes adaptációra laboratóriumi körülmények között is, vagyis arra, hogy mindig lehető legmegfelelőbb módon alkalmazkodjon a környezetéhez. Kimutatták azonban azt is, hogy a mikroevolúció az adott élő szervezet életciklusában csak egy bizonyos fokú változást enged meg, ami az élőlény alap genetikai felépítésén vajmi keveset változtat. A mikroevolúció látványos eltéréseket produkálhat egy adott fajon belül. Minden kutya egy fajhoz tartozik és mégis láthatjuk, hogy mikroevolúciós változás milyen széles skálán mozoghat egy adott fajon belül is. Arra azonban sehol nem láttunk még példát, hogy a legszélsőségesebb kutyatenyésztés eredménye egy teljesen másik faj lett volna. Megszabott dolog az, hogy a tenyésztés folytán csak bizonyos nagyságú, értelmi képességű, vagy szőrösségű egyedek jöhetnek létre. Kísérletileg tehát soha sem sikerült azt bizonyítani, hogy egy faj olyan fokig változhat meg az adaptáció és a mikroevolúció vagy irányított tenyésztés során, hogy szétfeszítvén saját genetikai kereteit egy másik fajjá válna.

Az evolúció hosszú távú modelljének viszont szüksége van ezekre nagy változásokat magukkal hozó genetikai ugrásokra. A mikroevolúció egy farkasból csivavát vagy dán dogot is tud kreálni. A makroevolúció pedig ugyebár egy halat hosszú távon egy tehénné vagy egy kacsává változtat. A mikroevolúció és makroevolúció mértéke és hatása között óriási eltérés van. Itt rámutathatunk az evolúciós elmélet egy további hibájára, mely szerint nem sikerült kísérleti úton igazolni, hogy az egy fajon belüli kisebb változások sorozatos láncolata egy másik faj kialakulásához vezet.

Utólag pedig megemlítjük még az evolúciós elmélet rossz gyakorlati alkalmazását. Itt nem az elmélet egy másik hibájáról van szó, hanem arról, hogy miképpen használták (ki) az evolúciós elméletet nem tudományos célokra. Továbbra is számos kérdés van még a biológia élet összetettségét illetően, amit az elmélet nem volt képes megmagyarázni. Mégis vannak olyanok, akik a biológiai magyarázatot rögtön metafizikai indoklássá akarják változtatni. Ha az evolúciós elméletet arra használják, hogy a szellemiséget, a hitet, és hogy Istent tagadják, akkor már rég a tudományosság keretein kívül alkalmazzák. Az evolúciós elméletet vallásellenes eszközként használják istentagadó emberek és közösségek.

Mindent egybevetve azt állíthatjuk, hogy bőven van megbízható tudományos alapja annak, hogy az evolúciós elméletet kérdőre vonjuk. Ezeket az ellentmondásokat a tudomány vagy feloldja majd, vagy az egész elmélettel együtt fognak elsüllyedni. Hogy ez melyik módon megy majd végbe azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy az evolúciós elmélet igencsak megkérdőjelezhető, és valóban egyre több ember kérdőjelezi is meg tudományos alapon az elméletet.

English


Vissza a magyar oldalra
Melyek az evolúciós elmélet egyes hibái?