A behelyes a hazugság már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?


Kérdés: A behelyes a hazugság már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?

Válasz:
A Bibliában egyetlen egy példát sem találunk arra, mikor a hazugság helyes dolognak bizonyult volna. A 9. parancsolat megtiltja a hamis tanúságtételt (2.Mózes 20:16). A Példabeszédek könyvének 6:16-19 igerésze azon hat dolog közé sorolja a „hazug nyelvet", melyet az Úr „gyűlöl", és azon hét dolog közé a „hazugságlehelő hamis tanút" , mely „útálat az ő lelkének". A szeretet mindig „együtt örül az igazsággal" (1.Korinthusbeliekhez 13:6). A hazugságot kárhoztató más igerészekért lásd az alábbi igehelyeket: Zsoltárok 119:29; 163; 120:2; Példabeszédek 12:22; 13:5; Efézusbeliekhez 4:25; Kolossébeliekhez 3:9; és Jelenések könyve 21:8. A Szentírás valós elbeszéléseiben hazug emberek és hazugságok egész sorát találhatjuk az anyja segítségével saját apját megtévesztő Jákob (1.Mózes 27) patriárkától egészen Ananiás és Zafira csúfos kimenetelű hazugságáig az Apostolok Cselekedete 5. fejezetében. Isten Igéjében újra és újra láthatjuk, hogy a hamisság hogyan vezet veszteséghez, nyomorúsághoz, és végül az ítélethez.

Találunk azonban legalább két olyan hazugságot a Bibliában, melynek közvetve jó következménye volt. A héber bábák a fáraónak mondott hazugsága látszólag áldást hozott fejükre (2.Mózes 1:15-21), és nyilván számos újszülött zsidó fiúcska életét mentette meg. Ha azonban figyelmesen olvassuk ezt az igét (21.vers), felismerjük, hogy Isten a bábákat istenfélelmük miatt áldotta, vagyis azért, mert saját életüket kockáztatva nem a hamis istennek engedelmeskedtek (letűnt korok uralkodói szinte kivétel nélkül istenként tiszteltették magukat, így a fáraó is). A másik ilyen példa, mikor Ráháb hazugsággal menti meg a két zsidó küldött életét, akiket az Ígéret Földjének kikémlelésére küldött Józsué (Józsué 2:5). Fontos azonban megjegyeznünk, hogy Isten egyik esetben sem nézi jó szemmel ezeket a hazugságokat. Ezen hazugságok „pozitív" kimenetele ellenére Isten Igéje soha sem helyesli a hazugságot, nem mondja a gonoszt jónak, nem teszi a sötétséget világossága, sem a keserűt édessé. A Szentírás sehol sem állítja, hogy vannak olyan élethelyzetek, mikor a hazugság megengedett, sőt célravazető volna. Ugyanakkor a Biblia azt sem állítja, hogy ne létezne olyan lehetséges helyzet, amelyben a hazugság ne volna egy (legfeljebb) megtűrt lehetőség.

A kérdés így továbbra is áll: Létezhet-e valaha olyan helyzet, amelyben hazugság helyes? Ezen dilemma szemléltetésére Corrie ten Boom testvérnő viszontagságairól szóló igaz történetet sűrűn idézik, mely a náci megszállás alatt lévő Hollandiában játszódik. A történet kivonata valahogy így hangzik: Corrie ten Boom zsidó embereket rejteget otthonában a nácik elől. Egy napon náci katonák jelennek meg háza előtt és azt kérdezik tőle, hogy tudja-e hol rejtőznek a zsidók. Mit is tehetne hát? Mondjon igazat, és ezáltal tegye lehetővé azon zsidó emberek elfogását, akiket éppen védelmezni próbál? Vagy hazudjon és tagadja le, hogy bármit is tud róluk?

Egy ilyen esetben, mikor a hazugság az egyetlen dolog, amivel az iszonytató gonoszságot meg lehet akadályozni, a hazugság talán elfogadható. Ez az eset némileg hasonlít a héber bábaasszonyok és Ráháb hazugságára. A mélységesen gonosz világunkban előállhat olyan kétségbeejtő helyzet, melyben lehet, hogy a „kisebb" gonosz elkövetése, vagyis a hazugság, egy mérhetetlenül nagyobb gonoszt háríthat el. Azonban nyomban meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen esetek bekövetkeztének eshetősége nagyon-nagyon alacsony. Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az egész emberi történelem folyamán az emberek túlnyomó többsége soha sem kényszerült arra, hogy egy olyan szituációval nézzen farkasszemet, melyben a hazugság -még csak távolról is- elfogadható-, vagy helyes lett volna.

English


Vissza a magyar oldalra
A behelyes a hazugság már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?