Kérdés
Hogyan küldhetett Isten hazug szellemet Akháb megtévesztésére?
Válasz
Az 1Királyok 22:19-23 igerészben egy arra vonatkozó, némileg nyugtalanító utalást találunk, miszerint Isten egy hazug lelket küldött Akháb király megtévesztésére. De mégis hogyan lehetséges ez? Isten tényleg gonosz, hazug szellemeket használna az Ő akarata teljesítésére? Ugyan miért tenne ilyet? Ahhoz azonban, hogy helyes választ kaphassunk erre a kérdésre, előbb egy kicsit Akháb király hátterét kell megismerjük, és Isten szuverenitásáról is szükséges bizonyos dolgokat megértenünk.
Akháb király egy bizonyos Omri nevű férfi fia volt, maga pedig 22 évig uralkodott Szamariából Izráel felett (1Királyok 16:29). Akháb, elei példáját továbbvivve, gonoszul cselekedett Isten előtt, mert a Baált, valamint annak női társát, Aserát imádta, "...és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, a kik ő előtte voltak" (1Királyok 16:33). Akháb újra és újra bebizonyította, hogy mennyire a gonoszságra hajlik, aminek tényét 'mi sem támasztja alá jobban, mint hogy folyamatosan elfordította fülét az Illés próféta által közvetített, egyenesen Istentől jövő figyelmeztetések meghallásától. Akháb azzal vádolta Illést, hogy Izráel az Isten által elrendelt, és az Illés szavára beállt aszály miatt jutott bajba, holott Illés világosan kijelentette neki, hogy Isten éppen az ő, azaz Akháb bűnei miatt bocsátotta ezt a csapást az országra (1Királyok 18:18). Mivel Akháb nyílt háborút hirdetett Isten ellen azáltal, hogy prófétáit egymás után ölette le (13. igevers), Isten egy nyilvános erődemonstráció által mutatta meg Akhábnak (és a teljes népnek), hogy ki az egy igaz Isten. Történt ugyanis, hogy Illés szavára a nép egybesereglett, és az egyik oldalra a Baál négyszázötven prófétája-, a másikra pedig egyedül Illés állt fel (1Királyok 18:19-40). Amikor Isten csodálatos módon igazolta, hogy Illés az Ő igaz prófétája, Akhábnak meg kellett volna térnie, ő azonban mégis megmaradt bűnös lázadásában, amelyet felesége, Jézabel gonosz haragja csak tovább szított.
Isten később számos további eseményen keresztül mutatta be újra hatalmát és kegyelmét Akhábnak, a király viszont nem volt hajlandó engedelmeskedni és hódolattal adózni neki. Végül úgy alakult, hogy Jósáfát, Júda királya kereste fel őt, akit Akháb menten rá is beszélt arra, hogy vonja be csapatait abba a csatába, ami az asszír kézen lévő Ramót-Gileád bevételét célozta meg. Jósáfát bölcsen járt le, mikor ragaszkodott ahhoz, hogy kérjék ki Isten akaratát e kérdésben, Akháb így máris 400 hamis prófétát hívott össze, akik mindannyian biztosították őket afelől, hogy Isten megadja nekik a győzelmet (1Királyok 22:6). Jósafát azonban átlátott a szitán, és felismerte hamisságukat, így amellett erősködött, hogy nem lehetne-e Isten igaz prófétáját beidézni az udvarba. Akháb ekkor elismerte, hogy bár van még egy próféta, név szerint Mikeás, akit megkérdezhetnének, de őt gyűlöli, "...mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat..." - mondta (1Királyok 22:8).
Mikeás végtére csak a királyok elé állt, és átadta Isten Akhábnak szóló utolsó figyelmeztetését. Elmondta, hogy amennyiben csatába szállnak, vereséget fognak szenvedni, de úgy, hogy az ország király nélkül marad. Akháb azonban, Jósafáthoz fordulva, csak így reagált erre: "...Nemde nem megmondottam-é néked, hogy soha jót nékem nem jövendöl, hanem csak rosszat?" (1Királyok 22:18). Akháb ismét elvetette Isten egyértelmű figyelmeztetését, és a gonosz lázadás útját választotta. Isten az Akháb állandó bűnös döntéseire adott válasz nyomán azonban fényt vetett a szellemi világ egyes belső működési mechanizmusaira is.
Bár Isten már kimondta a halálos ítéletet Akháb felett (1Királyok 20:42, 21:19), mégis lehetőséget adott neki arra, hogy megbánja gonoszságát. Isten e végső tanácsának végzetes elutasítása után az Úr azonban úgy határozott, hogy végrehajtja a halálos ítéletet. Mivel Akháb továbbra is hamis prófétái hazugságait részesítette előnyben az Isten prófétái által közvetített igazsággal szemben, Isten úgy döntött, hogy épp ezeket a hamis prófétákat használja fel terve kivitelezéséhez. Amikor Isten a szellemi szférában tartott tanácsban önkéntesek jelentkezését kérte, így szólván, "...kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál?..." (1Királyok 22:20), egy lélek (értsd egy bukott angyal/démon) azt mondta, hogy ő elvállalja, hogy hazug lélek lesz a (hamis) próféták szájában. Isten engedélyt adott ennek a léleknek arra, hogy az megcselekedje szabad akaratát, Akháb így pedig megkapta a szívének oly kedves kívánt üzenetet.
Isten azért engedte meg ennek a hazug léleknek (aki maga jelentkezett a feladatra), hogy így cselekedjen, mert Akháb majdnem egész életében elvetette Isten dorgálását és figyelmeztetéseit, Isten haragjának pohara pedig a legutolsó alkalom bekövetkeztével végleg betelt. Mivel Isten az egész teremtés feletti szuverén uralkodó, nincs korlátozva abban, hogy mit vagy kit használ szent céljai elérésére. Az egész teremtés az Ő fennhatósága alatt áll, így dönthet azon mód, hogy embereket és szellemeket, jókat és gonoszokat egyaránt felhasznál isteni tervei megvalósítására, Neve megdicsőítésére. "...Mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja" - olvassuk egy eleinte kőkemény szívű pogány uralkodó tollából, akit megtérve Isten Szent Lelke használni tudott a Biblia ezen passzusának megírására (Dániel 4:34). Akháb esetében Isten viszont úgy döntött, hogy tökéletes és igazságos tervének megvalósítása érdekében enged egy hazug lélek önnön pusztító akaratának, és így őt használja fel (Zsoltárok 18:31). A hazug lélek pusztító, gyilkos szándékáért, és annak kivitelezéséért ugyanúgy elnyeri majd büntetését, mint Akháb, azok viszont, akik megbánják bűneiket, megbocsátást kapnak, ahogy Akháb is bűnei bocsánatában részesülhetett volna (mint ahogy előzetesen egy ízben részesült is, mielőtt megint gonoszra adta a szívét lásd 1Királyok 21:17-29). Ezek tekintetében a mi életünkben is az a releváns kérdés, hogy "Hittel és engedelmességgel válaszolok-e Isten figyelmeztetéseire, vagy elutasítom az Ő tanácsát, és ezzel azt váltom ki, hogy végül Ő is elutasítson engem?".
English
Hogyan küldhetett Isten hazug szellemet Akháb megtévesztésére?
