Mit mond a Szentírás a házastársunk halála utáni újraházasodásról?


Kérdés: Mit mond a Szentírás a házastársunk halála utáni újraházasodásról?

Válasz:
Dönthet úgy egy házasfél, hogy házastársa halála után újraházasodik? A Biblia nem hogy felemelné szavát a házasfél halála utáni új házasság ellen, hanem egyes esetekben még kimondottan bátorít is arra (1. Korinthusbeliekhez 7:8-9; 1.Timótheus 5:14). Az ószövetség-korabeli zsidó kultúra is különböző okokból támogatta ezt. A Biblia ezt illetően a legtöbb esetben inkább az özvegyasszonyokhoz, mintsem megözvegyült férfitársaikhoz, szól. Ezen igerészek szövegkörnyezetében azonban semmi sem utal arra, hogy a felvonultatott elvek csak az asszonyokra vonatkoznak.

Három fő oka lehet annak, hogy miért özvegyasszonyokat szólít meg e tekintetben a Szentírás. Az első ok az, hogy a férfiak, napjainkhoz hasonlóan, nagyobb valószínűséggel dolgoztak veszélyes-, vagy fizikailag megpróbálóbb munkakörökben, melynek következtében rövidebb életkoruk volt, mint feleségüknek. Ezért tehát az özvegyasszonyok többen voltak, mint az özvegyemberek.

A második ok az, hogy ezekben az időkben a nőknek vajmi kevés lehetőségük volt arra, hogy bevételre tegyenek szert, amiből aztán magukat és gyermekeiket elláthatták. Az újraházasodás volt az elsődleges lehetősége annak, hogy az asszony elláthassa saját magát és gyermekeit, és hogy mindnyájukat biztonságban tudhassa. Miután Jézus Krisztus megalapította egyházát, az egyháza tagjainak hagyta meg az özvegyekről való gondoskodást, amennyiben az özvegy életvezetése és körülményei bizonyos feltételeknek megfelelnek (1.Timótheus 5:3-10).

A harmadik ok pedig az volt, hogy az Isten parancsolatai szerint kialakított zsidó kultúrában nagy jelentőséggel bírt az apai vérvonal és név továbbvitele. Ennek megfelelően, ha a férj halálakor utód nélkül hagyta feleségét, akkor bátyjának vagy öccsének illett elvenni az özvegyet és utódot támasztani neki. A családbeli más férfiak is megtehették ezt, azonban annak előre megszabott rendje volt, hogy pontosan milyen sorrendben lehetett továbbadni ezt a felelősséget (lásd Ruth könyvét további részletekért). Még a szigorúbb előírásokat követő papi rendben is engedélyezett volt a házastárs halála utáni újraházasodás. A papok ezt csak azon feltétellel tehették meg, ha egy másik pap özvegyét vették feleségül (Ezékiel 44:22). A Szentírás útmutatásának biztos alapján állva tehát kijelenthetjük, hogy a házastárs halála után megengedett az újraházasodás.

A Rómabeliekhez írt levél 7:2-3 igerészében erről így olvasunk: „Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy." Annak ellenére, hogy a hazánkban a napjainkban megkötött házasságok közel 70%-a válással végződik, a legtöbb házassági esküben szerepel a „míg a halál el nem választ" mondat. Bár ez a mondat nem közvetlenül a Bibliából származik, mégis jól érzékelteti a vázolt bibliai elvet.

Mikor egy férfi és egy nő egybekel, akkor Isten „egy testté" forrasztja őket össze (1.Mózes 2:24; Máté 19:5-6). Isten szerint az egyetlen dolog, mely elszakíthatja ezt a köteléket, a halál. Ha az egyik házasfél házastársa meghal, akkor az özvegye szabadon újraházasodhat. Isten Szent Lelke Pál apostolon keresztül azt is a tudtunkra adta a Korinthusbeliekhez írt első levél 7:8-9 igehelyén, hogy az özvegyeknek szabad újraházasodniuk, a Timótheushoz írt első levél 5:14 igerészben pedig egyenesen arra buzdítja a fiatal özvegyeket, hogy házasodjanak újra. A hitvestárs halála utáni újraházasodást Isten teljes mértékben megengedi.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Szentírás a házastársunk halála utáni újraházasodásról?