Miért ellenzik a bibliahű keresztények olyan vehemensen a házasság előtti szexet?


Kérdés: Miért ellenzik a bibliahű keresztények olyan vehemensen a házasság előtti szexet?

Válasz:
A házasság előtti szex kifejezés a házasság előtti nemi érintkezés minden típusára vonatkozik. Számos bibliai oka létezik annak, hogy a hithű kereszténység miért ellenzi ezt. Isten terve szerint a nemi kapcsolat egy férfi és egy nő között jöhet csak létre, mégpedig kizárólag a házasság megtartó kötelékein belül. Ha a szexet eltávolítjuk ezen kötelék keretei közül, akkor azzal nemcsak elferdítjük lényegét, hanem az élvezeti értékét is nagyban csökkentjük. A megélt szexualitás olyan mély és belsőséges kapcsolat, amit más társas viszonyban keresve sem találunk. Mikor Isten Ádámot és Évát a házasság kötelékében egybekapcsolta, akkor ők ketten „egy testté" lettek. Mózes első könyvének 2:24 igerészében hallhatjuk, amint Isten kijelenti, hogy a férfi elhagyja a családját és feleségével „egy testté" válik.

Ez az elv hamisítatlanul és teljesen következetes módon jelenik meg az Újszövetségben is, amint azt Máté evangéliumának 19:5-, valamint Márk evangéliumának 10:7 igerészében Jézus Krisztus szavaiban is hallhatjuk. Pál apostol, pontosabban a rajta keresztül működő és ma is hozzánk szóló Szent Lélek, továbbvisszi ezt a gondolatot, mikor a Korinthusbeliekhez írt levél 6:12-20 igehelyen Isten testünk és szellemünk feletti uralmát tárgyalja. A 16. igeversben abba gondolatmenetbe kapunk betekintést, mely szerint, amennyiben egy férfi prostituálttal közösül, akkor vele válik „egy testté". Már csak ebből is nyilvánvaló kell legyen a füllel megáldott hallgatóság számára, hogy a szexuális együttlét egy nagyon különleges dolog, mely szellemileg toronymagasan túlmutat az aktus testi vonatkozásain, azaz magán a közösülésen. Ezen érintkezés során megélt magas fokú sebezhetőségből kitűnik annak is az oka, hogy ez a kapcsolat miért csak a házasság oltalmazó és megtartó keretei között mehet végbe.

A házasság előtti szexuális kapcsolat nagy általánosságban két helyzetben jön létre. Az egyik során az érintett pár azt hangoztatja másnak és magának, hogy valójában nagyon szeretik egymást, valamint hogy teljesen elkötelezettek egymás mellett, csak éppen nem akarnak- vagy nem tudnak- a házasságig várni. A másik ilyen helyzet az ún. kötetlen szexuális kapcsolat. Az első esetet úgy szoktak racionalizálni, hogy arra hivatkoznak, hogy egyszer így is-úgy is össze fognak házasodni, tehát nem olyan főbenjáró vétség már most részt venni ebben — a kizárólag a házasságra fenntartott — aktivitásban. Az effajta hozzáállásban azonban mind a párunkkal szembeni-, mind pedig a saját magunk iránt táplált türelmetlenség és tiszteletlenség is megnyilvánul. Ez a szemlélet elkerülhetetlenül erodálja a kapcsolatot megtartó keretrendszert, miközben a kapcsolat különleges mivoltát hétköznapivá alacsonyítja. Ha legitimizáljuk ezt a magatartásformát, akkor nem telik bele sok idő, míg majd elfogadjuk minden házasságon kívüli szexuális kapcsolat helyességét. Mikor azt mondjuk jövőbeli házastársunknak, hogy elég értékesnek tartjuk őt arra, hogy testi késztetéseinket kordában tartva várjunk rá, akkor az nem csak a kapcsolatot erősíti-, hanem a szeretett fél felé való elkötelezettség mértékét is nagyban növeli majd.

Számos mai társadalmunkban a kötetlen szexuális együttlétek sűrűsége az egekbe hág, és egyidejűleg az egekig bűzlik. Valójában már a puszta elnevezés is vakító porhintés, hiszen a szexuális együttlét során kialakuló intimitás sok mindennek — csak éppen kötetlen természetűnek nem — nevezhető. Egy hasonlat talán segít jobban megvilágítani tárgyunk valós színezetét. Ha egy élettelen építőkockát ragasztóval a másikhoz illesztünk, akkor az jó eséllyel hozzá is fog tapadni. Ha azonban ezután erőszakos módon szétválasztjuk őket, akkor mindig marad némi enyv az építőkockákon. Példánkban az embereket összekötő ragasztó, maga a szeretet. Minden alkalommal, mikor kilépünk egy kapcsolatból lényünk egy darabkáját hátrahagyjuk. Minél tovább tartott a kapcsolat, azaz minél erősebb volt az egymáshoz való ragaszkodás, lényünk annál nagyobb darabja szakad ki belőlünk. Ha fogjuk ezt az elképzelt építőkockát és önkényes módon más és más kockákhoz ragasztjuk, akkor nemcsak mindenhol nyomot fog hagyni, hanem egy napon végérvényesen elveszíti minden tapadási képességét is. Mikor tehát partnerről partnerre lépünk, mindig elveszítjük lelkünk egy-egy darabját, ami azt is eredményezheti, hogy teljességgel elveszítjük a tartós kapcsolatra való képességünket. A csak nevében kötetlen szexuális kapcsolattal valójában egy olyan kötöttségbe lépünk be, ami olyan belsőséges és erős tartással rendelkezik, hogy a látszat ellenére sem tudunk olyan könnyen ki- és belépni belőle, mint azt egyesek el szeretnék hitetni velünk.

Mi az, ami mégis reményre ad okot? Mikor a keresztény hívő házasság előtti szexben vesz részt, vagy mikor valaki Jézus Krisztushoz való megtérése előtt tudatlanságból vétkezik, akkor a Szent Lélek fényével mindkét esetben rá fog világítani e bűnre, és az általa kialakított megbánás érzése által a bűnbánatra is elvezet majd. Azt soha sem szabad elfelejtenünk, hogy nincsen olyan bűn, mely Jézus Krisztus értünk kiontott vére ne tudna kifehéríteni. Ha megvalljuk bűneinket, akkor Ő hű és igaz, hogy megbocsátson nekünk, és vére által tisztára mos bennünket „minden hamisságtól" (1.János 1:9). A megváltás ajándékán túl, mely már önmagában is Isten túláradó kegyelmének bizonyítéka, Isten helyre is állítja életünk folyását, megigazít, azaz igazzá tesz minket (a szó eredeti jelentése). Jóel próféta könyvének 2:25 igerészében Isten azt mondja Izráel választott népének, hogy Ő kipótolja azon esztendőket, melyet tönkretett a „szöcskő, a cserebogár és hernyó és a sáska" . Bár ez az ígéret nem konkrétan a mai kor híveinek van címezve, mégis felfedi a változatlan és változhatatlan Isten azon jellemvonását, mely szerint Ő egy újrateremtő és helyreállító Isten. A házasság előtti szex egy olyan puhatestű féreghez hasonlítható, ami rászáll egészséges énképünkre, belepetézik önbecsülésünkbe és lerágja az Isten megbocsátásának befog(ad)ására kihegyezett szellemi antennáinkat. Isten azonban ezek mindegyikét készségesen és nagy örömmel állítja helyre.

A Szentírás azt is szívünkre helyezi, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltó kegyelme elfogadásának pillanatában szellemi értelemben „új teremtményekké" lettünk (2.Korinthusbeliekhez 5:17), tehát minden olyan ember, aki megtérése előtt volt érintett ebben a bűnben, Jézus Krisztus uralmának örömteli elfogadásával új emberré vált: „a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden". Ezen helyen rögtön rámutatunk arra is, hogy míg a lelki üdvösségre való megtérés egyszeri és befejezett dolog, addig minden nap szükséges megtérnünk Istenhez. Így minden hívő meg kell élje ezt az Isten szerint való megigazítást, mikor bűneiről vallást tévén, legkésőbb napja zárultával, megtér Istenhez.

Pontosan tudjuk azt, hogy hívőként minden nap megújít minket Isten Szent Lelke, miközben Jézus Krisztus karjaiban átvisz minket tűnő világunk sivár pusztáján, a halál árnyékának völgyén. A Kolossébeliekehez írt levél 3:10-es igerésze azt adja tudtunkra, hogy az újemberünk minden nap megújul Teremtő Istenünk képére. A bűnös számára mindig van remény bűnei bocsánatára. Mindig „megmarad a hit, remény, szeretet". A Szentháromság ezen leírásából, is jól kitűnik, hogy a remény maga Isten. Isten pedig soha el nem múlik. Az evangélium megváltó örömhíre minden olyan embernek elérhető, aki Jézus Krisztus nevét felhívván csak Őbenne bízik bűnei bocsánatáért.

English


Vissza a magyar oldalra
Miért ellenzik a bibliahű keresztények olyan vehemensen a házasság előtti szexet?