Mi a házasság pontos célja?


Kérdés: Mi a házasság pontos célja?

Válasz:
Szükséges a keresztény hívőnek megházasodnia? Mi a házasság pontos célja? A Szentírásnak ebben a témában is sok mondanivalója van. Mivel Isten már az első férfinél és nőnél megalapozta a házasságot, ezért helyes arra a következtetésre jutni, hogy mindmáig ez a terve az első emberpártól leszármazó ember legtöbbjére nézve is. A házasság intézménye még az ártatlanság korában lett bevezetve, így tehát egy szent intézmény. A Szentírás által adott magyarázat egyszerű: Ádám magányos volt és szüksége volt egy segítőre (1.Mózes 2:18). Ezzel már meg is találtuk a házasság elsődleges okait, azaz társas együttlétre való általános emberi igényt, és a segítségre és vigasztalásra való szükségünket.

A házasság egy további fő oka, hogy olyan biztos családi hátteret biztosítsunk gyermekeinknek, melyben fejlődhetnek és minden tekintetben nőhetnek. Az elképzelhető legjobb házasság az, mikor két hívő kel egybe (2.Korinthusbeliekhez 6:14), akik aztán a hit szellemében nevelik gyermekeiket is (Malakiás 2:13-15). Malakiás próféta könyvében Isten azt mondja a zsidóknak, hogy vonakodik elfogadni felajánlásaikat, mert ők hűtlenek voltak ifjúságuk feleségéhez. Ez az igerész arról is bizonyságot tesz, hogy Istennek mennyire fontos házasságunk egysége. Azonban itt még nincs vége az igerésznek, hiszen a következő sorokban azt láthatjuk, hogy Isten istenfélő utódokat szeretni látni. Ezt a modern nyelveink elkorcsulása miatt némileg nehezen érthető passzust különböző módon értelmezték már. A következőkben lássuk egy pár legitim értelmezést: 1. A házasság célja nem más, mint hívő utódok létrehozása. 2. A két hívő között létrejövő jó házasság azt is szavatolja, hogy gyermekeik is nagy eséllyel istenfélő felnőttekké cseperednek fel. 3.Isten akarata az volt, hogy a zsidó férfiak maradjanak hűségesek zsidó feleségeikhez, mintsem hogy a bálványimádás tengerében elsüllyedő istentelen népek leányait vegyék feleségül, és nekik hitetlen utódokat nemezzenek. 4. Isten a saját utódairól, azaz népéről beszél, mikor azt kívánja tőlük, hogy istenfélelmüket házastársuk iránti hűségesekkel bizonyítsák. Vegyük bármelyik értelmezést is alapul, az mindegyikből jól kitűnik, hogy hívő embereknek nagyobb eséllyel lesznek hívő utódaik.

Nem csupán arról van szó, hogy a jó házasság a lehető legjobb környezet, melyben a gyermekeink felnőhetnek, hanem a szülők közötti szeretetviszony például szolgál nekik arra is, hogy miképp legyenek hűségesek Istenhez és jövőbeli házastársukhoz. Emellett kiemelendő, hogy az Isten törvényének való szívbőli engedelmesség áldást hoz mindkét házasfélre és a házasságra, tehát gyermekeikre is (Efézusbeliekhez írt levél 5. fejezete). Minden házasságot bonyolult szellemi és érzelmi folyamatok egész sora jellemez. Egyik házasság sem mentes az igen embertpróbáló helyzetektől. Mikor két bűnös ember tudatosan arra szánja el magát, hogy közös életet alakítsanak ki, akkor az első dolog, amire törekedniük kell az, hogy Isten rendelésének engedelmeskedve olyan önzetlenül szeressék egymást, mint Isten szeret minket (1. János 3:16). Ha mindezt saját erejükre támaszkodva próbálják megtenni, akkor a jövőbeli kudarc jó eséllyel már most borítékolható. Ez a kudarc azonban a hívő embert mind jobban arra ébreszti rá, hogy milyen óriási mértékben függ Isten erejétől, melynek következtében jobban megnyitja magát a Szent Lélek működésére, ami pedig nagyobb eséllyel von teljesebb istenfélelmet maga után. Ez az istenfélelem segít Isten rendeléseit jobban követni. Így tehát a házasság nagyban hozzásegíthet az istenfélelem kiteljesedéséhez, hiszen megtisztíthatja szívünket az önzőségtől és más tisztátlanságoktól.

A házasság a szexuális bűnök egész sorától óvja meg a házasfeleket (1.Korinthusbeliekhez 7:2). A minket körülvevő világ tele van kétértelmű utalásokkal, szexuálisan túlfűtött vizuális tartalmakkal és megannyi kísértéssel. Még ha az adott személy igyekszik is ellenállni a szexuális bűnöknek, a kísértések minduntalan nyomába erednek, azokat lerázni pedig nem egyszerű. A házasság védőfallal fonja körül a megélt szexualitást is, így az ember már nincsen kitéve azoknak a sokszor durva érzelmi-, és nem ritkán pszichológiai sérüléseknek, melyek az ún. kötetlen szexuális együttlétek elkerülhetetlen velejárói. Világosan láthatjuk, hogy Isten a házasságot a mi javunkra teremtette (Példabeszédek 18:22), hogy abban örömünket lelhessük, hogy szentebb életet vezethessünk, és hogy mindez az egész társadalmunk egészségében is megnyilvánuljon.

Végül, de nem utolsó sorban, a házasság nem más, mint Jézus Krisztus és egyháza örök frigyének még jelen földi homályosságában is gyönyörű előképe. Minden hívők valós szellemi egysége, az összes felekezeti tartozásra nagy ívben fittyet hányva, alkotja Jézus Krisztus testét. A Szent Lélek által betöltött-, Istentől való függőségüket minden nap megélő-, Istennel élő kapcsolatban lévő hívek a bárány menyasszonyának neveztetnek, Jézus Urunk jövőbeli hitvestársának. Jézus a vőlegény, ki életét adta menyasszonyáért, ezzel egyidejűleg lehetővé téve azt is, hogy minden valaha a Földön élt és megszületendő ember is részese lehessen az ő frigyének. „Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje" (Efézusbeliekhez 5:25-26). Az Ő önzetlen példája az, ami minden férj szeme előtt kell legyen mind a mai napig. Az Úr Jézus Krisztus második eljövetele után az egyház egy szó szerint világokra szóló menyegzőn egyesül majd örökre a vőlegénnyel (Jelenések 19:7-9; 21:1-2).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a házasság pontos célja?