Kik azok a Hare Krishna hívők, és pontosan miben hisznek?


Kérdés: Kik azok a Hare Krishna hívők, és pontosan miben hisznek?

Válasz:
A Hare Krishna (más néven a Gaudiya Vaishnavism, vagy Chaitanya Vaishnavism) vallást a Nemzetközi Krishna-tudatú Társaság terjeszti (a továbbiakban angol mozaikszóval: ISKCON). A Hare Krishna a hinduizmus egy misztikus szektája. Általában a hinduizmus monoteista kinövéseként tekintenek rá, hiszen a Krishna tudatú hívők hite szerint minden más isten valójában csak az egy isten, Krishna, vagy másik nevén Vishnu, különböző manifesztációja. "Vegytiszta" monoteizmusról azonban nem beszélhetünk, hiszen Krishnának, Sri Krishna alteregójában, van egy "örök hitvestársa", akit Srimati Radharani néven tisztelnek. Krishna és Radharani együtt alkotja az "isteni párt".

A Hare Krishna mozgalom eredete egészen a 15. századig (1486) vezethető vissza, mikor alapítója, Chaitanya Mahaprabhu, azt kezdte el tanítani, hogy Krishna minden isten felett álló Úr. Mahaprabhu egy olyan istentiszteletet kezdett meghonosítani, melynek során Gaudiya Vaishnavism hívei kapcsolatra léptek Krishnával, ezt követően pedig tiszteletük és hódolatuk jeléül énekre fakadtak és táncra keltek. A Mahaprabhu által vezetett nyilvános istentisztelet részben azért is tehetett sok követőre szert, mert külsőségeiben éles ellentétben állt a hinduizmusra jellemző aszketikus és szenvtelen megnyilvánulásokkal, gesztusokkal. Azonban különbözzön bármennyire is egy hindu szekta Krishna tiszteletének tekintetében minden más hindu ágazattól, attól még mindig a hinduizmushoz tartozik. Valójában Krishnára is csak Vishnu „főisten" egyik avatárjaként (küldöttjeként), vagy újabb megtestesüléseként tekintenek. A Hare Krishna hívők mindemellett magukénak vallják az indiai ősirat, a Bhagavad Gita, szellemiségét, és hisznek a karmában, valamint a reinkarnáció tanában.

A Krishna tudatú hívők végső szellemi célja a Krishnával való szerető, természetfeletti kapcsolat kialakítása. Maga a „hare" szó Krishna örömének potenciális erejére utal. Az ének és a tánc folyamán kifejezett és megélt misztikus áhitat miatt a Krishna hívőket a szufi muszlimoknál ismert táncoló dervisekhez hasonlítják, maga a vallás pedig a keresztény miszticizmus olyan áramlataival hordoz hasonló jegyeket, melyek misztikus megtapasztalásokban és eksztatikus állapotban keresik az Istennel való kapcsolatot.

Hare Krishna követőivel szemben igen magas elvárásokat támaszt. Ahhoz, hogy valaki tag lehessen, választania kell magának egy gurut, és annak tanítványává kell válnia. A gurunak elengedhetetlen szerepe van a megvilágosodásban, úgy tartják, hogy guru nélkül lehetetlen a Krishna-tudatosság elérése. A követők teljesen alávetik magukat a szellemi vezetőknek tekintett emberi guruknak és istenként tisztelik őket. A legjobb, ha a hívő egész élete a Krishna központú áhitatról és vallásos gyakorlatról szól — vallják. Az ISKCON olyan kommunákba és társas helyzetekbe tereli tagjait, melyekben szándékosan minden mindig csak Krishna körül forog. Ezekben a közösségekben sok szokást találunk az indiai és a hindu kultúrából. Azt is meg kell említeni, hogy ezek a kommunák már éles kritikák kereszttüzében is álltak, mikor az ISKCON-t ex-tagok beszámolói alapján olyan illegális és erkölcstelen tettekért idézték bíróság elé, mint az ismétlődő gyermekbántalmazás, mely látszólag elterjedt gyakorlatnak számított a mozgalmon belül.

A Hare Krishna mozgalom hite alapvetően hindu, és így összeegyeztethetetlen a bibliahű kereszténységgel. Istenről kialakított nézeteik panteisztikusak, azaz hiedelmük szerint Isten maga a mindenség, és mindenben jelen van. A keresztény tanítás szerint azonban Isten transzcendentális természetű, azaz teremtése felett áll, vagyis több a teremtett világ teljességének összegénél. Az ISKCON által hirdetett egyik tan az, hogy szellemi utazásunk végén mi magunk is teljes kapcsolati egységre lépünk majd Istennel. A cél a Krishna-tudatosság kifejlesztése, azaz a megvilágosodás ezen bizonyos formájának elérése. Ez egyben a Krishnával való azonosulás legmélyebb szintjét is jelenti. Mivel az ISKCON lényegét tekintve teljesen hindu, így Istent panteisztikus módon közelíti meg. Ezért is tanítja azt, hogy az ember végső soron azonos Istennel. Olyan ősi hazugságról van itt szó, mely az Éden kertbeli bukás óta visszhangzik az emberiség fülében: „olyanok lésztek, mint Isten" (1.Mózes 3:5).

Minden hamis valláshoz hasonlóan a Hare Krishna mozgalom is megköveteli híveitől, hogy bizonyos tetteket vigyenek véghez üdvösségük eléréséhez. Bár igaz, hogy az áhitat, és az istenséggel való szorosabb kapcsolatra való törekvés is részét képezi hitrendszerüknek, azonban ezek mind tettekre épülnek a bhakti-jóga gyakorlatoktól kezdve egészen az oltár előtt való meditációig, mellyel pénzt is szoktak gyűjteni. A Hare Krishna istentiszteletben központi szerepet kap a kántálás. Sri Chaitanya úgy hagyta meg híveinek, hogy minden egyes nap 100000-szer kántálják a szent nevet. Ennek számon tartását a 108 szemű rózsafüzér, a mala, segíti. A vallás tiltja a húsfogyasztást, és az éttermekben elkészített ételek fogyasztását is. Ez azzal magyarázható, hogy hitük szerint, az ételt elkészítő szakács tudatossága, mintegy átszáll az ételbe, tehát ha a szakács dühös lelkiállapoban készítette a fogást, akkor az a fogyasztóját is bosszússággal fogja eltölteni. A Hare Krishna arra buzdítja híveit, hogy a lehető legtöbbet kántáljanak, táncoljanak és hogy egyre keményebben dolgozzanak megváltásukért, nehogy véletlenül valamilyen kozmikus adósságuk maradjon, melynek következtében nem érik el a Krishna-tudatosság állapotát.

Az önmegtagadás és az áldozatok szintén nagy szerepet játszanak az üdvösség kiérdemlésében. Az ISKCON szerint a megváltás egész témaköre elválaszthatatlanul kötődik a karma koncepciójához, mely egyfajta visszaható vagy visszakapcsolásos igazságosságként is felfogható. Ezen tanítás elfogadásának előfeltétele, hogy az ember higgyen a reinkarnáció tanában és/vagy a lélekvándorlásában. Az ember minden tette — legyenek bár jók vagy rosszak — mérlegre kerül a halál után és elbírálják őket. Ha az adott személy tettei többnyire jók voltak, akkor továbbra is magas életformaként fog reinkarnálódni, ha azonban tettei inkább rosszak voltak, akkor alacsonyabb életformaként. Az ember csak akkor szabadulhat meg az újjászületések körforgásából, ha jó tettei összessége felülmúlja gonosz tetteit, és egyre jobban felismeri Krishnával való egységét.

Krishna valójában nagyon különbözik a Biblia együttérző és kegyelmes Istenétől, Aki "úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3: 16). A Szentírás világosan hirdeti, hogy a megváltás, lelki üdvünk elérésé, kizárólag Jézus Krisztus bűneinkért kiontott vérében való hit által lehetséges (Efézusbeliekhez 2:8-9). "Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne" (2.Korinthusbeliekhez 5: 21). Nem létezik az a mennyiségű jó tett, ami által valaha bárki is önerejéből kiérdemelhetné saját üdvösséget. A Krishna-tudató hívőnek ugyanaz az egyetlen reménye van az örök életre, mint az emberiség fennmaradó részének, Aki nem más, mint a világba emberként eljött, az emberiség bűneiért bűntelenül bűnhődött, kereszhalált halt, harmadnap feltámadott és örökké magasztalt Jézus Krisztus. Rajta kívül minden más út biztos pusztulásba vezet. Maga Jézus mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" ( János 14: 6). "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Apostolok Cselekedetei 4: 12).

English


Vissza a magyar oldalra
Kik azok a Hare Krishna hívők, és pontosan miben hisznek?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől