A Jelenések 12-ben a mennyben sorra kerülő háború Sátán eredeti bukására utal-e, vagy egy, az utolsó időkbeni, angyalok közti harcra?


Kérdés: A Jelenések 12-ben a mennyben sorra kerülő háború Sátán eredeti bukására utal-e, vagy egy, az utolsó időkbeni, angyalok közti harcra?

Válasz:
Az utolsó nagy, angyalok közti harcról és Sátán végső kiűzetéséről a mennyből a Jelenések 12:7-12-ben olvasunk. Ebben a szakaszban János egy nagy háborút lát, mely Mihály és Isten angyalai illetve a sárkány (Sátán) és bukott angyalai vagy démonai között robban ki. Erre az utolsó időkben kerül sor a nyomorúság idején. Sátán, eltelve a büszkeségtől és annak illúziójától, hogy olyan lehet, mint Isten, egy végső lázadást szít Isten ellen. Egy kozmikus méretű, egyenlőtlen harc lesz. A sárkány és démonai elveszítik a csatát, és örökre kidobatnak a mennyből.

A Jelenések 12 szövegkörnyezetéből tudjuk, hogy erre a harcra a jövőben kerül sor. A 6. vers szerint az asszony (Izrael) a sárkány (Sátán) elől menekül „a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig." A 7. vers az „ezután" szóval kezdődik. Izrael menekülése közben háború tör ki a mennyei szférában. Az asszonynak a Jelenések 12:6-ban leírt menekülése megfelel annak, amikor Jézus a Júdeában élő zsidókat hívja, hogy amikor meglátják a pusztító utálatosságot, „meneküljenek a hegyekbe" (Máté 24:16). A nyomorúság közepén az Antikrisztus megmutatja valódi arcát, Sátán csak a földön tevékenykedhet, és Izrael 1260 napig (három és fél évig, azaz a nyomorúság második felében) isteni oltalomban részesül.

Elterjedt tévhit, hogy annak bukása után a Sátán és démonai bezárattak a pokolba. Több bibliai szakaszból kiderül, hogy Sátánt nem tiltották ki a mennyből, miután fellázadt. A Jób 1:1-2:8-ban megjelenik Isten előtt, hogy azzal vádolja Jóbot, hogy nem minden hátsó szándék nélkül imádja Istent. A Zakariás 3-ban Sátán ismét megjelenik Isten előtt, hogy Jósuát, a főpapot vádolja. Az 1Királyok 22:19-22-ben Míkájehú próféta szintén egy olyan látomásról számol be, amelyben gonosz lelkek állnak Isten jelenlétében. A bukás után tehát Sátánnak továbbra is van valamilyen mértékű bejárása a mennybe.

Ebben a korban Sátán és angyalai korlátozott mértékben, de bejárhatnak a mennybe, és ellenszegülnek Isten angyalainak (Dániel 10:10-14). Ám a Jelenések 12-ben feljegyzett csatában Sátán és poroszlói nem maradhatnak a mennyben (8.v.), és erre a bolygóra vettetnek (9.v.). Megcsonkított szabadságában Sátán haragra gerjed, „mivel tudja, hogy kevés ideje van" (12.v.).

A mennyben nagy öröm lesz úrrá, mivel a régi vádló többé nem rágalmazhatja a választottakat. Ezt követően azonban Sátán dühe és Isten maradék ítélete miatt a föld lakói szörnyű szenvedésen mennek át.

A Mihály és Sátán közti csata sarkalatos lesz. Amikor Isten szent angyalai legyőzik a démoni hordákat, egy hangos szózat a mennyből ezt mondja: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé" (Jelenések 12:10). Isten szentjei szintén részesülni fognak ebben a győzelemben: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével" (11.v.).

English


Vissza a magyar oldalra
A Jelenések 12-ben a mennyben sorra kerülő háború Sátán eredeti bukására utal-e, vagy egy, az utolsó időkbeni, angyalok közti harcra?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől