Kérdés
Mit jelent az, hogy "ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői"(Zsoltárok 127:1)?
Válasz
A Zsoltárok 127:1 igeverse kimondja: "...Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző".
Ez az igevers voltaképp a siker kulcsát adja meg minden törekvésünkhöz, valamint Isten minden személy és esemény feletti abszolút szuverenitását jelzi. Legyen szó bármilyen vállalkozásunkról is, mindenben szükségünk van Isten áldására. Minden, amit az életben látszólag elérünk, semmis lesz, és üresen fog kongani, ha az Úr nincs benne. Építhetünk, és vigyázó szemekkel őrködhetünk afelett, amit kezeinkkel létrehoztunk, de mindez végtére hiábavaló, ha az Úr nem adja meg a sikert.
Az a kitétel, hogy ha az Úr nem építi a házat, siker nem fogja a koronázni a vállalkozást, persze nem azt jelenti, hogy az Úr szája sarkában szög-, kezében pedig sziklazúzó pöröly van, és kantáros nadrágban a létra tetején áll. Az Ige itt - az Úr életünkben való közvetlen bevonódását kifejezendő - nyilvánvalóan egy metaforát használ. A Zsoltárok 127:1 igeversében található héber "ház" szó közel ezer alkalommal szerepel a Bibliában. A szó szoros értelmében vett ház templomokra, palotákra, és otthonokra egyaránt utal, míg a szó átvitt értelemben teljes háztartásokra és családokra - ezek kivétel nélkül fontos építmények az ember életében. Ez a kifejezés tehát nem csupán az elsődleges lakóhelyet jelöli, hanem az ember önazonosságát, biztonságérzetét, és a hovatartozását is a gyorsan vonuló árnyak eme világában. Fölösleges, sőt, balga dolog azt remélni, hogy teljes és igazán sikeres életünk lesz mennyei Atyánk segítsége, vezetése és "házunk" feletti védelme nélkül.
Nem az számít tehát, hogy az építőmunkások mennyire ügyesek vagy szorgalmasak, ha az Úr ugyanis nem építi a házat, akkor "hiába dolgoznak rajta építői" (EFO). Ő az életünk ácsmestere. Ő a bölcsesség forrása, a bölcsességnél értékesebb tapasztó pedig nincs: "Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel" (Példabeszédek 24:3-4, MBT).
Íme néhány dolog, amit a Biblia Isten életünk "háza" építésében való szuverenitásáról még mond: "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat" (Példabeszédek 3:5-6). "Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg" (Példabeszédek 19:21).
Dávid kijelentette a Szent Lélek által, hogy "...könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" - ezzel természetesen Istenre hivatkozott (Zsoltárok 139:16, MBT). Az Úr így szólt Jeremiáshoz: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé" (Jeremiás 1:5). Az Úr ránk néző terve viszont ugyanilyen biztos, és az szintén az örökkévalóságtól kezdve meg van írva: "...magának kiválasztott minket Ő benne [azaz Krisztusban] a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint" (Efézus 1:4-5).
Az Úrnak tehát terve van velünk, nekünk pedig az a felelősségünk, hogy együttműködjünk vele e terv végrehajtásában. A Zsoltárok 127:1-ben szereplő "ház" építői nem hagyják abba a munkát, de mégis (f)elismerik, hogy szükségük van Isten irányítására és áldására annak jó kimeneteléhez. Vagyis nekünk is tenni kell, de sosem feledjük, hogy ha az Úr nem építi a házat, akkor minden fáradozásunk hiábavaló.
Jézus hasonló metaforát foganatosított a hegyi beszédben, amely által így figyelmezteti minden hallgatóját: aki "...hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása" (Máté 7:26-27). Bár a bolond ember fáradságosan dolgozott a házán, az Urat ostoba módon kihagyta az egész folyamatból.
A Jézus példázatában szereplő bolond gazdag mindenféle világi eredményt fel tudott mutatni, Isten viszont sikerei csúcsán visszakérte tőle az életét. "...Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?" - kérdezte tőle az Úr (Lukács 12:20). A Lukács evangéliumának 16. fejezetében említett gazdag ember szintén elég sikeres volt, de a 22. igevers tanúsága szerint egy napon ő is csak meghalt; a következő igevers már alvilági kínok között mutatja be őt. Vagyis "ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői".
Isten áldása nélkül, az Ő bölcsességét figyelmen kívül hagyva bármibe belefogni, bármivel próbálkozni egyszerűen csak ostobaság. Az ilyen hozzáállás végül csak hiábavaló fáradozásokhoz és a Prédikátor könyvének 1:2 igeverse által is megállapított eredményhez vezet: "Minden hiábavalóság".
Annak feltétele mellett, hogy valóban az Úr építi a házat, a Zsoltárok 127:1 igeverse egyszerre tartalmaz figyelmeztetést és ígéretet. Ha sikerre vágysz, igazítsd személyes terveidet Isten életedre vonatkozó tervéhez; ha ezt megteszed, a kudarcos kimenetel lehetetlenné válik, a végső siker pedig garantált lesz.
English
Mit jelent az, hogy "ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői"(Zsoltárok 127:1)?
