Ha Isten tudta, hogy Ádám és Éva vétkezni fog, akkor miért teremtette meg őket?


Kérdés: Ha Isten tudta, hogy Ádám és Éva vétkezni fog, akkor miért teremtette meg őket?

Válasz:
A Biblia azt állítja, hogy Isten mindent – minket is beleértve – magának teremtett. A teremtés révén Ő megdicsőül. „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen" (Róma 11:36).

Nehéz elképzelni, hogy Ádám és Éva bűnbeesése miként szerezhetett dicsőséget Istennek. Sőt, némelyek azon tűnődnek, hogy ha Isten már előre tudta, hogy mennyi gondot fognak okozni, miért teremtett meg őket.

Isten mindentudó (Zsoltárok 139:1-6) és ismeri a jövőt (Ézsaiás 46:10). Szóval biztos, hogy tudta, hogy Ádám és Éva vétkezni fog. Ennek ellenére megteremtette őket, és szabad akaratot adott nekik, amelyet arra használtak, hogy a bűnt válasszák.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy Ádám és Éva bűnbeesése nem jelenti azt, hogy Isten a bűn szerzője, vagy hogy Ő vitte őket bűnre (Jakab 1:13). De a bukás igenis Isten végső tervének részét képezi, amellyel létrehozta a teremtést és az emberiséget.

Ha figyelembe vesszük azt, amit néhány teológus a Szentírás metanarratívájának (átfogó cselekményszál) hívnak, azt látjuk, hogy a bibliai történet nagyjából három fő részre osztható: 1) paradicsom (1Mózes 1-2), 2) elvesztett paradicsom (1Mózes 3-Jelenések 20) és visszaszerzett paradicsom (Jelenések 21-22). A narratívának messze a legnagyobb része arról számol be, hogy miként jutunk el az elvesztett paradicsomtól a visszaszerzett paradicsomig. Ennek a metanarratívának a középpontjában a kereszt áll, amely már a kezdetektől fogva a terv része volt (ApCsel 2:23).

A Szentírás figyelmes olvasása során az alábbi következtetésekre jutunk:
1. Isten már eleve tudta, hogy az emberiség el fog bukni.
2. A keresztre feszítést, az Isten választottaiért végzett engesztelést Isten eleve elrendelte.
3. Egy nap mindenki dicsőíteni fogja Istent (Zsoltárok 86:9), és Istennek az a célja, hogy „mindent [egybeszerkesszen] Krisztusban — mindent, ami a Mennyben és a Földön van (Efezus 1:10).

Istennek az volt a célja, hogy olyan világot hozzon létre, amely teljességében tudja bemutatni a dicsőségét. Isten dicsősége a teremtés átfogó célja. Sőt, mindennek, amit tesz, ez a végső célja. Isten azért teremtette az univerzumot, hogy bemutassa dicsőségét (Zsoltárok 19:1), és Isten haragja sújtja azokat, akik nem dicsőítik Őt (Róma 1:18-25). Az a világ, amely leginkább be tudja mutatni Isten dicsőségét az az, amelyikben élünk: az a világ, amelynek Isten megengedte, hogy elbukjon, amelyet megváltott, és amelyet visszaállít eredeti tökéletességébe.

Isten haragja és irgalma Isten dicsőségének gazdagságát jeleníti meg, de az ember bukása nélkül egyiket sem ismerhetnénk meg. Ha nem lenne szükségünk kegyelemre, akkor sosem tudnánk meg, mi az a kegyelem. Ezért Isten tervének egésze – beleértve az emberiség bukását, kiválasztását, megváltását és Isten haragjának kiengesztelését – az Ő dicsőségének célját szolgálja. Amikor az ember bűnbe esett, Isten irgalma már rögtön megnyilvánult abban, hogy nem ölte meg egyből. Isten kegyelme rögtön megnyilvánult abban, hogy gondoskodott arról, hogy elfedhessék szégyenüket (1Mózes 3:21). Később, amikor az emberiség egyre mélyebbre süllyedt a bűnben, Isten türelme és hosszútűrése nyilvánult meg. Az özönvíz révén Isten igazságossága és haragja, míg Nóénak és családjának megmentése által ismét Isten kegyelme és irgalma nyilvánult meg. Isten szent haragját és tökéletes igazságosságát a jövőben fogjuk megtapasztalni, amikor egyszer s mindenkorra végez a sátánnal (Jelenések 20:7-10).

Isten dicsősége a szeretetében is megnyilvánul (1János 4:16). Isten szeretetét Jézus Krisztus személyén és a bukott világért végzett munkáján keresztül ismerhetjük meg. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala" (1János 4:9). Ha annak tudatában, hogy el fognak bukni, Isten nem teremtette volna meg Ádámot és Évát, vagy akarat nélküli, gépies teremtményeknek alkotta volna őket, akkor sosem tudtuk volna meg igazán, mi a szeretet.

Isten dicsősége legteljesebben a kereszten nyilvánult meg, ahol haragja, igazságossága és irgalma találkozott. A bűn igazságos ítélete a kereszten valósult meg, és Isten kegyelme a Fia szavaiban jutott kifejezésre: „Atyám, bocsáss meg nekik" (Lukács 23:34). Isten szeretete és kegyelme nyilvánul meg azokban, akiket üdvözített (János 3:1, Efezus 2:8-10). Végül Isten azáltal fog megdicsőülni, hogy választott népe az angyalokkal együtt az örökkévalóságon át imádni fogja Őt. A gonoszok szintén meg fogják dicsőíteni Istent, mivel igazságossága a meg nem térő bűnösöket örökre megbünteti (Filippi 2:11). Ádám és Éva bukása nélkül soha nem ismertük volna meg Isten igazságosságát, irgalmát, kegyelmét vagy szeretetét.

Némelyek azzal tiltakoznak, hogy Isten eleveismerete és eleveelrendelése a bűnt illetően csorbát ejt az ember szabad akaratán. Más szóval, ha Isten úgy alkotta meg az embert, hogy teljesen tudatában volt küszöbön álló bukásának, akkor hogyan tehető az ember felelőssé a bűnéért? A legjobb választ erre a kérdésre a Westminsteri Hitvallásban találjuk:

„Isten az örökkévalóságból, akaratának legbölcsebb és legszentebb tanácsvégzése által szabadon és változhatatlan módon elrendelt mindent, ami lesz. Mindent elrendelt, de nem szerzője a bűnnek, nem is kényszeríti a teremtményeit, hogy azok akaratuk ellenére cselekedjenek, és a másodlagos okok szabad voltát sem veszi el, hanem megerősíti" (WH. 3.1., református.net).

Más szóval, Isten oly módon rendeli el a jövőbeli eseményeket, hogy közben a szabadságunk és a másodlagos okok (pl. természet törvényei) hatásai nem sérülnek. A teológusok ezt egybeesésnek hívják. Isten szuverén akarata oly módon esik egybe szabad döntéseinkkel, hogy szabadon hozott döntéseink Isten akaratának megvalósulását eredményezik (a „szabad" alatt azt értjük, hogy döntéseinket nem kényszerítik külső tényezők). Az akaratok és döntések komplex interakciójáról van szó, de a teremtő Isten mindenféle komplex ügyet képes kezelni.

Isten előrelátta Ádám és Éva bukását. Mégis megteremtette őket a maga képmására, hogy dicsőséget szerezzen magának. Szabadságot adott nekik, hogy döntéseket hozhassanak. Még ha úgy is döntöttek, hogy engedetlenkednek, döntésük eszközzé vált Isten végső akaratának megvalósításában, amely által teljes dicsősége láthatóvá fog válni.

English


Vissza a magyar oldalra
Ha Isten tudta, hogy Ádám és Éva vétkezni fog, akkor miért teremtette meg őket?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől