A múltban sérelmeket és fájdalmakat szenvedtem el az egyháztól. Hogyan léphetek túl ezen és hogyan tudok lelkesedni a gyülekezet és a gyülekezetbe járás iránt?


Kérdés: A múltban sérelmeket és fájdalmakat szenvedtem el az egyháztól. Hogyan léphetek túl ezen és hogyan tudok lelkesedni a gyülekezet és a gyülekezetbe járás iránt?

Válasz:
A gyülekezet által okozott fájdalom egy „csendes gyilkos". Ez nem jelenti azt, hogy a szívedet bántó szavak és események ne lennének undorítóak és nem tartoznának másra. Attól „csendes gyilkos", amit mélyen az elmében, szívben és lélekben okoz a sértettben. Ha nem foglalkozunk a kérdéssel, tönkreteszi jövőbeli boldogságunkat, örömünket és jólétünket. A sérülés károsan hat a gyülekezet szolgálatára és missziójára is, és néhány gyülekezet soha nem épül fel belőle. Ismerjük fel, hogy az a fajta viselkedés, amely ilyen pusztítást végzett a szívünkben, nem sokban különbözik azoktól a sérelmektől, amelyeket a munkahelyen vagy otthon szenvedünk el. A különbség az, hogy nem várnánk el, hogy Isten népe úgy viselkedjen, mint azok, akik nem Krisztus szerint élnek. A gyülekezet szinte mindenki szerint biztonságot, elfogadást, megbocsátást kellene nyújtson, és mentes kellene legyen a konfliktusoktól és fájdalmaktól. Mégis a legtöbb gyülekezetbe befurakodik legalább egy kis viszály, konfliktus és gyűlölködés, ami ezt az ideált lerombolja.

Néhány gyülekezetben gyakrabban előfordul mint másokban. A gyülekezetbe járók lelki egészsége és a vezetőség ereje határozza meg, mennyire gyakran és milyen mértékben tud eluralkodni ez a megosztó viselkedés. Ha nem foglalkozunk vele, lassan, de biztosan elpusztítja a gyülekezet lelki életének alapjait.

Fontos, hogy a figyelmünket az érintett személyekről és magáról a gyülekezetről elfordítsuk, és a fájdalom, zavar és kiábrándultság okát azonosítsuk. Őszintén fogalmazd meg, amit érzel. Ha te is olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor ezek a lehetőségek: harag, szomorúság, csalódottság, elutasítás, sértődöttség, irigység, sebezhetőség, félelem, lázadás, büszkeség, szégyen, megalázottság vagy veszteség. Találd meg a sérelmed magját – nem azt, amit valaki mondott vagy tett, hanem hogy mi okozza valójában a fájdalmat. Aztán nézz utána a Szentírásban, mit mond Isten erről. Fogj egy konkordanciát, és keress ki minden szót, és olvasd el az azzal kapcsolatos igeverseket, és gondolkozz el rajta, imádkozz és ültesd gyakorlatba. Például lehet, hogy azt gondolod, hogy haragszol, pedig valójában elutasítást érzel. Mit mond Isten az elutasításról? Íme: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsidók 13:5), „Örök szeretettel szerettelek" (Jeremiás 31:3), és „íme, én veletek vagyok minden napon" (Máté 28:20).

Ha valóban megtaláltuk a fájdalom gyökerét, Isten a bölcsesség, könyörületesség és szeretet balzsamával gyógyítja be a sebeket. Ha Őt hívod segítségül, akkor a figyelmed Rá irányul, nem pedig másokra és tetteikre. Nem fogsz folyamatosan arra az eseményre gondolni, amely fájdalmat okozott. Lehet, hogy valóban megbántottak, megsértettek vagy fájdalmat okoztak. Minden bizonnyal érzed is a nyomát. Ezek az érzelmek mélyebb, fontosabb valóságok melléktermékei, amelyek vakvágányra vezették az Isten, az egyház és a küldetésed iránti szenvedélyedet. Ha nem foglalkozol velük, ezek az érzések megkeseredéshez vezetnek, ami károsan hat a lelked minden rostjára, és megfoszt a Krisztusban levő bőséges élet örömeitől (János 10:10). Ezt persze egyikünk sem szeretné.

Hogyan akadályozzuk meg, hogy a sérelmek pusztító hatása elérje a lelkünket? A bölcsesség könyve arra int, hogy „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet" (Példabeszédek 4:23). Úgy tudjuk megóvni a szívünket, hogy gondosan megválogatjuk a gondolatainkat, érzéseinket, attitűdünket és tetteinket. Úgy óvd a szíved, hogy nem elmélkedsz a történteken, nem azokra koncentrálsz, akik megbántottak, és nem rágódsz a gyülekezet gyengeségein. Ahhoz, hogy lemondjunk a keserűségről, alázatra van szükségünk, de „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja" (Jakab 4:6, Példabeszédek 3:34). Megbocsátó lelkületre és tettekre van szükség (Máté 18:22, Márk 11:27, Efezus 4:32, Kolossé 3:13), a bosszú minden szikrája nélkül (Róma 12:19). De legfőképp a Szentlélek erejére van szükség, hogy az munkálkodjon benned és általad (Efezus 3:16).

Ne Istent hibáztasd azért, ahogy a gyermekei viselkednek. Ne fordíts hátat a gyülekezetnek se. A legtöbb gyülekezetben sokkal több ember odaszánt, kegyeletteljes, szerető és megbocsátó, mint amennyi nem az. Keresd meg őket. Tölts időt velük. Ha nem találod meg őket, keress egy másik gyülekezetet (ritka, hogy ne találnád meg őket még a legnehezebb körülmények között is). A gyülekezet Isten ötlete volt, és hűségesen megóvja azt, még akkor is, ha néha annak viselkedése fájdalmasan hat (ld. Jelenések 2-3).

Van remény a számodra, hiszen az Úrtól vársz gyógyulást. Most már rajtad áll, hogy megtedd a helyes lépést, hogy arra a Személyre fordítsd a figyelmed, aki valóban meg tudja változtatni az életed a sérelmeiden túl. Jézus azt ígérte: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű" (Máté 11:28-30).

English


Vissza a magyar oldalra
A múltban sérelmeket és fájdalmakat szenvedtem el az egyháztól. Hogyan léphetek túl ezen és hogyan tudok lelkesedni a gyülekezet és a gyülekezetbe járás iránt?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől