settings icon
share icon
Kérdés

Mit mond a Biblia a gyülekezeti kormányzás formájáról?

Válasz


Az Úr nagyon egyértelműen megmondta az Igében, hogy milyen legyen az egyház vezetése. Először is, Krisztus az egyház feje, a mindenek felett álló tekintély (Efézus 1:22; 4:15; Kolossé 1:18). Másodszor, a helyi gyülekezet autonóm, nincs alávetve semmilyen külső hatalomnak vagy befolyásnak; jogában áll saját kormányzásáról gondoskodni, nincs szüksége semmilyen harmadik — természetes vagy jogi — személy vagy hierarchia beavatkozására (Titusz 1:5). Harmadszor, a gyülekezet szellemi vezetése két fő hivatalból áll: a presbiterekéből és a diakónusokéból.

A „presbiterek” (vének) Mózes kora óta vezető szerepet töltöttek be Izráel vezetésében. Megtaláljuk őket a politikai döntéshozatalban (2 Sámuel 5:3; 2 Sámuel 17:4, 15), a későbbi történelem során a király tanácsadójaként (1 Királyok 20:7) és szellemi ügyekben a nép képviseletében (2 Mózes 7:17; 24:1, 9; 4 Mózes 11:16, 24–25). Az Ószövetség korai görög fordítása, a Septuaginta a „preszbüterosz” kifejezést használja a „vén” szó megfelelőjeként. Ez ugyanaz a görög szó, mint amit az Újszövetségben is a „vén” kifejezéssel fordítanak.

Az Újszövetség több helyen is arra utal, hogy a presbiterek a gyülekezet vezetésében szolgáltak (Cselekedetek 14:23, 15:2, 20:17; Titusz 1:5; Jakab 5:14) és mivel a szó általában többes számban szerepel, gyülekezetenként valószínűleg többen voltak. Csak akkor van ez alól kivétel, amikor valamilyen okból egyetlen presbiter van kiemelve (1 Timóteus 5:1, 19). A jeruzsálemi gyülekezetben az apostolok mellett a presbiterek is a vezetői csapathoz tartoztak (Cselekedetek 15:2–16:4).

Úgy tűnik, hogy a presbiter ugyanazt a pozíciót jelentette, mint az „episzkoposz” (felvigyázó, püspök; Cselekedetek 11:30; 1 Timóteus 5:17). A presbiter („vén”) szó a pozícióval járó tisztességre, míg a püspök, felvigyázó a tekintélyre és a feladatkörre utalhat (1 Péter 2:25, 5:1–4). A Filippi 1:1-ben Pál külön üdvözli a püspököket és diakónusokat, de nem említi a presbitereket, valószínűleg azért, mert a presbiterek ugyanazok, mint a püspökök. Ehhez hasonlóan az 1 Timóteus 3:2 és 8 leírja a püspök és a diakónus felé támasztott követelményeket, de nem említi a presbitert. A Titusz 1:5–7 is összekapcsolni látszik a két fogalmat.

A diakónus a „poron át” jelentéssel bíró „diakonosz” görög szóból származik, és a gyülekezet szolgáló vezetésére alkalmazták. A diakónusok szerepe más, mint a presbitereké, noha elvárt tulajdonságaik sok hasonlóságot mutatnak (1 Timóteus 3:8–13). A Cselekedetek könyve 6. fejezetében feljegyzettek alapján a diakónusok a gyülekezetben jelentkező szükségletekkel kapcsolatban szolgálnak.

A „poimén” szó, amelyet a gyülekezet vezetőjével kapcsolatban „pásztor” jelentéssel fordítanak, csak egyszer fordul elő az Újszövetségben, az Efézus 4:11-ben: „És ő ’adott’ némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul…” Legtöbben a pásztor és a tanító kifejezést egyetlen funkcióhoz, a pásztor–tanító szolgálatához kötik. Egy helyi gyülekezetben a szellemi pásztorlást valószínűleg a pásztor–tanító végezte.

A fenti források alapján úgy tűnik, hogy a presbiterek mindig többen voltak, de ez nem zárja ki, hogy Isten bizonyos presbitereket tanítói, míg másokat ügyintézői, imádkozással kapcsolatos stb. ajándékkal ruházott fel (Róma 12:3–8; Efézus 4:11). Azt sem zárja ki, hogy Isten olyan szolgálatra hívja el őket, amelyben ezeket az ajándékokat felhasználhatják (Cselekedetek 13:1). Így lehet, hogy az egyik presbiter a „pásztor”, míg egy másik látogatja a tagokat, mert megvan neki az irgalmasság ajándéka, és ismét egy másik „kormányoz”, azaz intézi a szervezeti ügyeket. A pásztorral és diakónusi testülettel működő gyülekezetek közül sokban megvannak a presbitercsoport által nyújtott funkciók, mert megosztják a munkát egymás között és a döntéshozatalban is együttműködnek. A Szentírásban sok példát találunk arra is, hogy a gyülekezeti közösségnek a döntésekbe is volt beleszólása. Tehát a döntéseket egyedül hozó „diktátor” vezető fogalma (akár presbiternek, püspöknek vagy pásztornak hívják) ellentétes a Szentírással (Cselekedetek 1:23, 26; 6:3, 5; 15:22, 30; 2 Korinthus 8:19), ahogyan a tagok által uralt gyülekezeté is, ahol a presbiterek és gyülekezetvezetők szavának nincs súlya.

Összefoglalva tehát a Biblia tanításában a vezetés a presbiterek (püspökök/felvigyázók) közösségéből áll, akiket a gyülekezetben szolgáló diakónusok egészítenek ki. Nem áll szemben a presbiteri közösség fogalmával az, ha az egyik presbiter vezető „pásztori” szerepet tölt be. Van, akit Isten „pásztor–tanítónak” hív el (ahogy a Cselekedetek 13-ban némelyeket misszionáriusnak hívott el) és ajándékul adja őket a gyülekezetnek (Efézus 4:11). Így lehet, hogy egy gyülekezetben sok presbiter van, de nem mindegyik hívatott el pásztori szerepre. De mint a presbiterek csoportjához tartozó, a pásztornak – a „tanító presbiternek” – a döntéshozatalban nincs nagyobb tekintélye, mint bármelyik másik presbitertársának.

English



Vissza a magyar oldalra

Mit mond a Biblia a gyülekezeti kormányzás formájáról?
Oszd meg ezt az oldalt: Facebook icon Twitter icon Pinterest icon Email icon
© Copyright Got Questions Ministries