Mit kellene a gyülekezetnek tennie a befolyt adományokból?


Kérdés: Mit kellene a gyülekezetnek tennie a befolyt adományokból?

Válasz:
Minden gyülekezet kap valamilyen fajta tizedet vagy felajánlást. Ahhoz, hogy egy gyülekezet működni tudjon, szüksége van tőkére. Ezt több módon is megteremtheti: körbeadnak egy tányért, elhelyeznek egy dobozt a kijáratnál vagy más módon intézik a gyűjtést. Fontos, hogy a gyülekezet megfelelő módon kezelje ezt a tőkét, hiszen a gyülekezet felelősséggel tartozik a tagjaival, a tágabb közösséggel és Istennel szemben.

Először is, a gyülekezet a tagjai iránt tartozik felelősséggel. A legelső gyülekezet, amely pünkösd napján Jeruzsálemben született, külön gondot fordított arra, hogy tagjainak gyakorlatias segítséget nyújtson: „...nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá" (ApCsel 4:33-35). Látjuk, hogy a pénzt a gyülekezet vezetőinek adták oda, hogy szükség szerint szétosszák azt. A köztük levő özvegyeknek élelmiszert is osztottak (ApCsel 6:1).

A Jeruzsálemben levő apostolok, elismervén szolgálatát a pogányok közt, arra kérték Pált, hogy a szegényekről ne feledkezzen meg (Galata 2:10). A gyülekezet szegényeit célzó karitatív munka tehát részét kell képezze a gyülekezet kiadásainak. Később Pál arról is ír, ki részesülhet a gyülekezet segítségében, és kinek kell más erőforrás után néznie a megélhetése szempontjából (1Timóteus 5:3-16).

Az első században több gyülekezet adományt gyűjtött más, szükségben levő gyülekezetek számára. Konkrét példa erre a jeruzsálemi gyülekezet, amely üldöztetést és éhínséget szenvedett, és amely számára az antiókiai gyülekezet segítséget nyújtott (ApCsel 11:29). Pál később Galatából (1Korinthus 16:1), Korinthusból (1Korinthus 16:3) és Makedóniából és Akhájából (Róma 15:25-26) vitt szeretet adományt Jeruzsálembe. Béreából, Thesszalonikából, Derbéből és az ázsiai tartományból is csatlakoztak hozzá küldöttek (ApCsel 20:4).

Másodszor, a gyülekezet a tágabb közösség iránt tartozik felelősséggel. Fontos, hogy másokat is elérjünk. „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben" (Galata 6:10). Ez a vers meghatározza a sorrendet: Isten családja az első, de igyekeznünk kell mindenkivel jót tenni. Persze, ennek része kell legyen az evangelizálás is (ApCsel 1:8). Egy egészséges gyülekezetnek misszionáriusokat kellene kiküldenie (ld. ApCsel 13:2-3), vagy legalább is támogatnia kell misszionáriusokat különböző szolgálati területeken.

Az a gyülekezet, amely nem tekint kifele – ami abból is kitűnik, hogy mire (nem) költi a pénzét –, lelki gyengeség jeleiről tesz bizonyságot. Thom S. Rainer gyülekezeti tanácsadó és szerző az „Autopsy of a Dead Chruch" (Egy halott gyülekezet tetemvizsgálata) c. könyvében azt állítja, hogy egy haldokló gyülekezet egyik tünete az, ha a gyülekezet tagjainak szükségleteire szánt összeg növekszik, míg a külső szolgálatra szánt összeg csökken.

Harmadszor, a gyülekezet Isten iránt tartozik felelősséggel. Az Úr ismeri az Egyházát (Jelenések 2:2,9,13,19), és azt parancsolja, hogy hirdessük az igéjét (Róma 10:14, 2Timóteus 4:2), és megismertessük a „Krisztus titkát" (Kolossé 4:3). Az evangélium terjesztése a legfontosabb. Minden előnyben részesül, ami ezt a célt szolgálja, és a lelkipásztor megfizetése része ennek a célnak. „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját", és "Méltó a munkás a maga bérére"" (1Timóteus 5:17-18). Isten igéjének hűséges szolgái méltóak a munkájukért járó fizetségre (ld. még 1Korinthus 9:11).

A gyülekezet pénzének felhasználásához bölcsességre van szükség, és imádkoznunk kell ezért a bölcsességért (Jakab 1:5). Nincs azzal semmi baj, ha szép épületünk van, vagy szépen rendben tartjuk a környékünket, de néha felmerül a kérdés, hogy nem lett volna-e jobb azzal a pénzzel egy másik misszionáriust támogatni vagy a világ szegényebb gyülekezeteit segíteni.

A gyülekezet célja az kell legyen, hogy Isten munkáját végezze a világban. És mindent Isten dicsőségére kell végezni (1Korinthus 10:31). A korai egyház tagjai „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban" (ApCsel 2:42). Talán ezek a dolgok – az ige hirdetése, egymással való közösség, kenyértörés és imádkozás – kellene meghatározzák, hogy mi legyen a gyülekezet pénzének sorsa.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit kellene a gyülekezetnek tennie a befolyt adományokból?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől