Kérdés
Mit jelent az, hogy boldog az az ember, aki az Úr törvényében gyönyörködik (Zsoltárok 1:2)?
Válasz
Az 1. zsoltár a "vétkesek útja"-t (1. igevers) az "igazak útja"-val állítja szembe (6. igevers), és az istenfélelemből kiáradó számos áldást méltatja. A zsoltáros szerint boldogság, öröm és jó előmenetel annak az embernek osztályrésze, aki "az Úr törvényében gyönyörködik" (Zsoltárok 1:1-3, MBT). Az igaz ember "nem jár a bűnösök tanácsa szerint" (1. igevers), vagyis nem a világ vélt bölcsességét követi, hanem abban leli örömét, hogy Istennek és az Ő Igéjének engedelmeskedjen.
Az itt szereplő törvény szó "tanítások, utasítások vagy útmutatások gyűjteménye"-t jelenti. Az Úr törvényét gyakran a Tízparancsolattal vagy Mózes öt könyvével (az Ószövetség első öt könyve, más néven Pentateuch) hozzák összefüggésbe. A kifejezés azonban Isten Igéje által kinyilatkoztatott teljes igazságot is jelölheti, a Zsoltárok 119:1 igevers pedig pontosan ebben az értelmében használja ezt a szót: "Boldogok . . . . a kik az Úr törvényében járnak"; a "törvény" itt Isten tágabb értelemben vett minden kinyilatkoztatását, avagy az Egyszerű Biblia-fordítás szóhasználata szerint "az Örökkévaló tanítását" jelenti. Úgy tűnik, hogy az 1. zsoltár szerzője ugyanerre az átfogóbb jelentésre gondolt. Az istenfélő ember Isten Igéjének teljes tanácsából (lásd "Istennek teljes akarata", Apostolok Cselekedetei 20:27, KAR) merít éltető tanítást, és nyer jó tanácsot.
Az eredeti héber kifejezés, amit a "gyönyörűség" szóval adnak vissza a fordítások, "a rendkívüli öröm, megelégedettség vagy öröm érzését" jelenti. Isten igazságának olvasása, tanulmányozása és az életben való gyakorlati alkalmazása az igazak öröme, sőt, kedvtelése (lásd Példabeszédek 10:23, KAR).
Egy istenfélő ember Isten Igéjével való kapcsolata leginkább talán egy szerelmespár érzelmi kapcsolatára kellene hasonlítson. A szerelmesek gyönyörködnek egymásban. Mindig együtt akarnak lenni. Valósággal isszák egymás szavait, és még akkor is arra vágynak, hogy végre egymás társaságában lehessenek, mikor épp külön vannak. Ez voltaképp annak a költői illusztrációja, hogy Isten Igéjére gondolva hogyan kellene érezzünk.
A hívők úgy lelhetik gyönyörűségük az Úr törvényében, ha éjjel-nappal Isten Igéjén elmélkednek, vagyis az tölti ki gondolataikat (Zsoltárok 1:2; Józsué 1:8). Jól tesszük, ha gyakran kikérjük az Ige tanácsát, és megengedjük, hogy világító mécses gyanánt és az eligazodáshoz szükséges térképként szolgáljon az életünkben (Zsoltárok 119:35, 105). Hívőként gyönyörködünk Isten Igéjében, mert tudjuk, hogy annak hatalma van arra, hogy a kétségbeesés idején is megtartson minket az Úr (minden emberi értelmet meghaladó) örömében (Zsoltárok 119:92), hogy vigasztalást (Zsoltárok 23:4; 27:13-14), reményt (Zsoltárok 119:81) és védelmet nyújtson számunkra (Zsoltárok 119:114), továbbá hogy elvezessen minket a bűn feletti győzelemre (Zsoltárok 119:11) és az örök hajlékunkba, a mennyek országába (Zsoltárok 32:8; 37:23).
Az Úr törvényében gyönyörködni azt jelenti, hogy tiszteletben és nagy becsben tartjuk Isten Igéjét (Zsoltárok 119:47-48, 159), hiszen az egy olyan pótolhatatlan kincs, ami értékesebb, "...mint sok ezer arany és ezüst" (Zsoltárok 119:72). Isten törvénye, teljes kijelentett Igéje olyan örökkévaló társunkul és barátunkul szegődik (Példabeszédek 6:20-22), ami olyan, mint rég hallott kedves ének az űzött léleknek (Zsoltárok 119:54). Az Isten szájából való minden Ige a lélek édes és laktató tápláléka (Zsoltárok 119:103; Jób 23:12), világosság a sötétségben (2Péter 1:19), melyet a hívő így nevez: "az én örökségem mindenha" és "szívemnek örömei" (Zsoltárok 119:111). Isten Igéje valósággal életet ad (Zsoltárok 119:25, 93; 1Péter 1:23), fenntartja azt (Máté 4:4), hatalmas erő lakozik benne (Zsidókhoz 4:12), feloldozza a bűn köteleivel megkötözött embert (János 8:32; Jakab 1:25), és korokon átívelő bölcsességre vezérli tisztelőjét (Zsoltárok 119:66, 98-100).
Az Úr törvényében úgy gyönyörködhetünk leginkább, hogy Isten Igéjét mindennapi életünk szerves részévé tesszük, hogy "üzenetét nagy buzgósággal fogadjuk" (Apostolok Cselekedetei 17:11), hogy Bibliánkat olvassuk (2Timótheushoz 3:16), hogy "naponta" tanulmányozzuk "az Írásokat" (Apostolok Cselekedetei 17:11, EFO). Engedjük hát meg, hogy az Ige "helyreigazítson és helyreállítson" minket, mikor tévelygünk, és hogy "mindenféle jó munkára"-, azaz minden jó cselekedetre elkészítsen minket (2Timótheushoz 3:15-17, EFO). Rejtsük mélyen a szívünkbe, hogy megóvjon minket a bűntől (Zsoltárok 119:11), bízzunk benne (1Thesszalonika 2:13), és engedelmeskedjünk neki (Zsoltárok 119:4; Jakab 1:22).
Amint Isten és az Ő Igéje válik legszenvedélyesebb rajongásunk tárgyává (helyesebben személyévé, lásd János 1:1) az életben, úgy egyre teljesebben áthat majd minket, hogy az Úr törvényében való gyönyörködés középpontjában maga a szeretet áll: "Mennyire szeretem tanításodat, Uram! Egész nap azon gondolkodom" (Zsoltárok 119:97, EFO). Isten azt szeretné, ha Igéje a teljes szívünket rabul ejtené (5Mózes 30:6; Zsoltárok 119:10; Máté 5:8; 22:37; Jakab 4:8). Az Úrral való kapcsolatunkat leginkább a kölcsönös öröm meleg színei festhetik le (hiszen Isten maga is gyönyörködik az Őbenne gyönyörködő emberben). Mikor pedig Isten gyönyörködik megváltott szentjei népében, szellemi bővölködéssel és jóléttel áldja meg őket, így a hívő ember "...olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen" (Zsoltárok 1:3). Mi pedig viszonzásképp gyönyörködjünk azzal Istenben, hogy teljes szívünkből szeretjük Őt, és megtartjuk, amire Igéjében indít és vezérel minket.
English
Mit jelent az, hogy boldog az az ember, aki az Úr törvényében gyönyörködik (Zsoltárok 1:2)?
