Kérdés
Mit mond a Szentírás a gyermekbántalmazásról?
Válasz
A gyermekbántalmazás újkori kifejezését keresve sem fogjuk találni a Bibliában. A Szentírás azonban ebben a témában sem marad néma. A gyermekeknek kiemelt státuszuk és pozíciójuk van Isten szemében, így minden olyan ember, aki bántalmazza őket, meghívja Isten búsuló haragját a saját életébe. Mikor az Úr Jézus Krisztus közvetlen tanítványai vissza akarták fogni a gyermekeket az Úrtól, akkor Ő határozottan megdorgálta őket és ezt mondva magához engedte a gyerkőcöket: „Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa" (Márk 10:14). Eztán karjaiba vette őket, és megáldotta életüket (16. vers). Már csak ebből a példából is világosan kitűnik, hogy Isten Igéje a gyermekek megáldását-, és nem a gyermekek bántalmazását hirdeti.
A gyermekek kihasználása és bántalmazása számos formát ölt világunkban. Ezek mindegyike iszonyat és utálat Isten Lelkének. A Szentírás tiltja a gyermekek önkényes bántalmazását, mikor a fövénysúlyú, túláradó, és bolond haragról beszél. Túl sok gyermek esik szülei frusztráltságának áldozatául, mikor dühből verik meg őket, vagy mikor indulatból más fizikai fenyítést alkalmaznak velük szemben. A fizikai fenyítés bizonyos formája nagyon is megáll a Biblia alapján, az azonban soha nem mehet végbe ingerületségből, önkényből és dühből. Isten Szent Lelke így szól kedves szócsövén, Pál apostolon keresztül: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet" (Efézusbeliekhez 4:26-27). A Példabeszédek mély vízű kútjának könyvében így olvassuk ezt: „A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke" (vers 29:22). Az igazságtalan és irányít(hat)atlan haragnak semmi keresnivalója nincs a keresztény hívő életében. Haragunkat vigyük Isten keresztje elé imában, vessük Őrea ezen gondunkat is, jóval mielőtt a harag — felnevekedvén szívünkben — gyermekünk-, vagy más embertársunk fizikai bántalmazásába torkollana.
A Szentírás tiltja a gyermekek nemi bántalmazását is, mikor a szexuális jellegű bűnök egészét kárhoztatja. A gyerekeket érő szexuális erőszak pusztító utálatosság. A nemi visszaéléstől-, és a nemi bűnöktől való tartózkodás felhívásával tele van az a Szentírás. Gyermekekre erőszakos-, vagy bármilyen közösülést, forszírozni irtóztató és mély-sötét gonoszság. A szexuális bűn elkövetésén túl, a tettes áldozatának ártatlanságát is elragadozza, és egész életre megnyomorítja a világ leggyámoltalanabb teremtményei közé tartozó kisember lelkét. A gyermek szexuális bántalmazása során lényének minden része sérül: az éppen kibontakozóban lévő énképének leomlása, a fizikai határairól alkotott kezdetleges fogalmainak felbomlása, Istennel való viszonyának sérülése, csak szavak, melyek nem adják valóban vissza azt, hogy mi játszódik le ilyenkor egy csemetében. Ki lehet a megmondója annak, hogy egy gyermek, még a legszeretőbb közeg és legjobb terápiás módszerek sikeres alkalmazása mellett is felépül-e valaha teljesen egy ilyen tettből?
A bántalmazás érzelmi és szellemi formáit szintén tiltja a Biblia. Az Efézusbeliekhez írt levél felhívja az apákat, hogy ne ingereljék és ne bőszítsék gyermekeiket haragra, hanem „az Úr tanítása és intése" szerint neveljék őket. A kemény, érzéketlen és szeretetlen szóbeli fenyítés, a tudatos érzelmi befolyásolás, valamint az egyszer meleg-, egyszer pedig jéghideg érzelmi környezet rapszodikus változtatása elidegenítik a gyermek szívét szüleitől, ami által minden további szülői instrukció és korrekció hatását veszti. A szülők azzal is beteggé tehetik gyermekeiket, ha teljesen elrugaszkodott és irreális elvárásokat támasztanak velük szembe. Ha mindig csak lekicsinylően állnak a gyerek minden érdeméhez, és keresve keresik bennük a hibát, akkor olyan sebeket hagynak a gyermek pszichéjén, melyek sok esetben messze rosszabbak, mint bármelyik fizikai bántalmazás. A Kolossébeliekhez írt levél 3:21-es igerésze azt is mondja az apáknak, hogy ne bosszantsák gyermekeiket, hogy azok „kétségbe ne essenek" és hogy el ne bátortalanodjanak. Az Efézusbeliekhez írt levél 4:15–16 és 25–32 igerészeiben az áll, hogy az igazságot mindig szeretetben kell szóljuk, és hogy szavainkat mindig mások építésére-, sem mint rombolására kell használjuk. Már csak ezért sem helyes, hogy rothadt és romboló beszéd hagyja el a szánkat, különösen nem a gyermekek felé.
A Napnál is világosabb, hogy a Szentírás mit tanít a gyermekek fizikai és szellemi bántalmazásának témakörét illetően. A gyermekbántalmazás minden elképzelhető lehetséges formája gonosz dolog. Ha környezetünkben olyan esettel találkozunk, ahol fennállhat gyermekek bántalmazásának a veszélye, akkor nem állampolgári-, hanem alapvető emberi kötelességünk azt a hatóságoknak jelenteni. Jézus Krisztus karjaiban minden bántalmazott és – még ha ez emberi értelmünk és elsötétült, csalárd szívünk befogadóképességét messze meg is haladja – minden bántalmazó gyógyulásra, reményre és megbocsátásra lelhet. Legyünk bár bántalmazók, vagy bántalmazottak, a lelkipásztorral való nyílt beszélgetés, hívő lelkigondozók felkeresése, és keresztény önsegítő csoportok látogatása mind az egészség és az egész-ség felé vezető út első lépései lehetnek.
English
Mit mond a Szentírás a gyermekbántalmazásról?
