A gyermek mindig egy áldás Istentől?


Kérdés: A gyermek mindig egy áldás Istentől?

Válasz:
Isten Igéje nagyon világosan fejezi ki, hogy Isten jelenvaló minden egyes emberi élet teremtésében. Ennek a legszemléletesebb leírását a 139. Zsoltár 13-18. igerészben találhatjuk. Dávidot Isten dícséretére indítja annak a felismerése, hogy Isten korlátlan uralkodó hatalma őrködött megalkotása felett. Dávid arra a tényre is pontosan rámutat, hogy életének minden egyes rezdülése Isten tervének része volt már a világ alapjainak letétele előtt, az örökkévalóság előtt. A Jeremiás 29:11-es igerész alátámasztja Dávid Szent Lélektől inspirált gondolatait: „Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek." Felmerülhet bennünk azonban annak a kérdése, hogy vajon mi a helyzet a házasságon kívül-, vagy nemi erőszak következtében fogant gyermekekkel. A gyermekért felelős szülő vagy szülők, talán úgy "érezhetik", hogy az így fogant magzat nem lehet Isten áldása. Azonban a gyermek nemzésének körülményei nincsenek kihatással Dávid kinyilatkoztatásának lényegére, vagyis arra, hogy Isten minden gyermek formáltatása felett egyedüli Úr. Istennek minden egyes emberrel terve van, és értelemmel teljes célt szán minden ember életének teljesen függetlenül attól hogyan fogant. Ha ez nem így volna, akkor azt Isten Igéje már rég tudtunkra hozta volna. Az Újszövetségben láthatjuk, hogy Isten úgy szerettet minket, hogy egyetlen Fiát küldte meghalni értünk (János 3:16).

Ez a szeretet ugyanaz a szeretet, amely Megváltónkat arra vezérelte, hogy a tanítványokat Isten Igéjére tanítsa. Ez ugyanaz a szeretet, amely Isten irántunk való kegyelmét hivatott bemutatni Jézus Krisztus önkéntes halála és feltámadása által (1 János 4:7-8). Isten irántunk tanúsított szeretetének vége nincsen, mint ahogy annak sincsen határa, hogy milyen hőn vágyik arra, hogy megáldhasson bennünket. Istenünk egyik fő szándéka az ember teremtésekor az volt, hogy élő kapcsolatunk és örömteli közösségünk lehessen Ővele. Az első János levél negyedik fejezete rámutat, hogy amennyiben felismerjük azt, hogy Isten mennyire szeret bennünket, akkor képesek leszünk más embereket is szeretni. Hogy minden gyermekre áldásként tekintünk-e, nagyban attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek Isten szemével látni őket. Ha Isten szemével tekintünk minden egyes gyermekre, akkor semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy mindegyikőjük egy isteni áldás. Ha azonban testi szemeinkkel nézünk rájuk, azaz bűnös természetünkön keresztül vizsgáljuk őket, akkor könnyen meginoghatunk ebben a bizonyosságban. Ekkor figyelmünk fókuszába a teremtmény-, és nem a Termető kerül.

Isten akkor a legboldogabb, ha engedelmeskedünk tökéletes tervének és gyermekeink a házasság megtartó kötelékén belül születnek. Ha azonban egy gyermek házasságon kívül születik, akkor az még messze nem jelenti azt, hogy Isten kirekesztené őt gondoskodó szeretetéből. Dávid a 139. Zsoltár 17. versében beigazolja, hogy Isten irántunk való kedves gondolatai száma „felettébb nagy". Ennek a gyakorlati vonatkozását Jézus Krisztus leszármazásában (genealógia) is felismerhetjük, amit a Máté evangéliumának első fejezetében találunk. Az itt felsorolt nevek között találunk ugyanis olyan embereket, akik valamilyen módon méltatlanokká váltak Isten előtt, vagy akik igaztalanságban és bűnben fogantak. Ez azonban kicsit sem vetett gátat Isten Igéjének ígéret szerinti beteljesítésének, a Megváltó eljövetelének.

English


Vissza a magyar oldalra
A gyermek mindig egy áldás Istentől?