Helyes-e „gyapjút kitenni" Isten elé imádságban?


Kérdés: Helyes-e „gyapjút kitenni" Isten elé imádságban?

Válasz:
A „gyapjúteszt" egy izraeli vezetőnek, Gedeonnak a történetéből származik a Bírák 6-ból. Amikor Isten arra szólította, hogy gyűjtse össze az izraeli sereget, hogy legyőzzék a midiánita megszállókat, Gedeon biztosra akart menni, hogy valóban az Úr hangját hallotta, és hogy jól értette az utasítást. Jelt kért Istentől, hogy igazolja: ez valóban az Ő akarata. Ezért kitett egy darab gyapjút éjszakára, és azt kérte, hogy Isten nedvesítse be a gyapjút, de körülötte a föld maradjon száraz. Isten kegyelmesen megtette, amit Gedeon kért, és reggelre a gyapjú annyira benedvesedett, hogy egy tál vizet lehetett kicsavarni belőle.

De Gedeon hite gyenge volt, és még egy jelt kért Istentől: ezúttal azt, hogy a gyapjú maradjon száraz, és körülötte a föld legyen vizes. Isten ismét teljesítette a kérést, és Gedeon végre meggyőződött, hogy Isten tényleg azt akarja, amit mondott, és Izrael népe megszerzi azt a győzelmet, amelyet az Úr angyala ígért a Bírák 6:14-16-ban. Amikor Gedeon kitette a gyapjút, hogy meggyőződjön arról, hogy Isten szól hozzá, és az fog történni, amit mondott, már másodszor kért jelet.

Több leckét is tanulhatunk Gedeon történetéből. Először is, Isten hihetetlenül kegyelmes és türelmes velünk, különösen akkor, amikor a hitünk gyenge. Gedeon tudta, hogy veszélyes vizekre evez, és próbára teszi Isten türelmét, amikor több jelt is kér. Az első jel után ezt mondta: „Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok" (Bírák 6:39). De Isten irgalmas, szerető és türelmes Isten, aki ismeri gyengeségeinket. Gedeon története azonban nevelésünkre van, és nem egy követendő példát képez a saját gyakorlatunkban. Jézus kétszer is azt mondta: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel" (Máté 12:39, 16:1-4). Ezzel azt akarta mondani, hogy a jelek, amelyeket eddig adott (beteljesítette az ószövetségi próféciát, gyógyított, csodákat tett) elégségesek ahhoz, hogy reagáljanak az igazságra, ha valóban az igazságot keresik. Nyilvánvalóan nem azt keresték.

Egy másik lecke Gedeon gyapjából az, hogy akik jelt kérnek, gyenge és éretlen hitről tesznek bizonyságot, és a jelek amúgy sem fogják őket meggyőzni. Gedeon már a gyapjúteszt nélkül is elég információt kapott. Isten azt mondta neki, hogy győzelmet fog aratni (14.v.), és már egy korábbi jelkérésre is válaszolt, amikor csodálatos módon a tűzben megmutatta hatalmát (16.v.). Mégis, Gedeon két további jelt kért, mert bizonytalan volt. Ez velünk is így van: amikor Isten megadja a jelt, amit kérünk, nem elégít ki minket, mert a hitünk ingadozik. Ez gyakran oda vezet, hogy több jelt kérünk, de egyik sem győz meg igazán, mert a gond nem Isten hatalmával van, hanem a mi felfogásunkkal.

A baj az Gedeon példájával, a gyapjúteszttel, hogy nem veszi figyelembe, hogy a mi helyzetünk összehasonlíthatatlan az övével. A keresztyéneknek két erős eszköz áll rendelkezésére, amely Gedeonnak hiányzott. Először is, rendelkezésünkre áll Isten teljes igéje, amelyről tudjuk, hogy „Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Timóteus 3:16-17). Isten biztosított arról, hogy nincs egyébre szükségünk, mint az igére ahhoz, hogy „Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" legyen. Nincs szükségünk látható bizonyítékokra (jelekre, hangokra, csodákra), hogy igazolja mindazt, amit már elmondott az igéjében. A másik előnyünk Gedeonnal szemben az, hogy minden hívőben benne lakik a Szentlélek Isten, hogy vezessen, irányítson és bátorítson. Pünkösd előtt az ószövetségi hívőket csak Isten gondoskodó kezének külső jelei vezették. De nekünk már van teljes Bibliánk, és a Lélek a szívünkben lakozik.

Ahelyett, hogy mindenféle gyapjúval jeleket kérnénk, meg kellene elégednünk azzal, hogy tudjuk, mi Isten akarata számunkra minden körülményben: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon" (Kolossé 3:16), „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra" (1Thesszalonika 5:16-18), „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala" (Kolossé 3:17). Ha ezek a dolgok jellemzik az életünket, a döntéseink összhangban lesznek Isten akaratával, mérhetetlen békével és bizonyossággal áld meg, és nem lesz szükségünk arra, hogy kitegyük a gyapjút és jelt kérjünk.

English


Vissza a magyar oldalra
Helyes-e „gyapjút kitenni" Isten elé imádságban?