Kérdés
Mit mond a Szentírás az idős szülőkről való gondviselésről?
Válasz
A Bibliának sok mondanivalója van az idős szülőkről való gondoskodást illetően, és olyan családtagok gondozásáról is szól, akik magukat már nem képesek ellátni. A korai keresztény egyház mintegy szociális hivatalként működött segítve más hívőket is. Gondoskodtak a szegényekről, a betegekről, az özvegyekeről és árvákról, vagyis azokról, akiknek senkijük sem volt. A keresztényekkel szemben támasztott általános elvárás az volt, hogy a szükséget szenvedő családtagjaik igényeit betöltsék. Napjainkra azonban az idős szüleinkről való gondoskodás egy olyan kötelesség, melyet sokunk sajnos nem akar felvállalni.
Az emberek manapság az idősekre inkább teherként, mintsem áldásként tekintenek. Előfordul, hogy mikor szüleinknek van szükségük segítségre, megfeledkezünk róla, hogy ők milyen áldozatokat tettek értünk. Ahelyett, hogy szállást biztosítanánk nekik otthonunkban olyan esetekben, mikor ez ésszerű és biztonságos, inkább idősotthonokban és szanatóriumokban helyezzük el őket, nem ritkán akaratuk ellenére. A hosszú évek során felhalmozott élettapasztalatukat elavultnak és időtlennek bélyegezve elvetjük.
Mikor szüleinkről gondoskodunk és tiszteletünkkel övezzük őket körül, akkor valójában Istent is szolgáljuk. A Szentírás világosan felszólít arra, hogy a hívők gyülekezete viselje a gondját minden olyan özvegynek, akinek senkije sincsen, ki gyámolítaná őt. Ha azonban az özvegyeknek gyermekei vagy unokái vannak, akkor az ő elsődleges felelősségük Isten szeretetének közvetítése szüleik felé. A szüleik szolgálatával az ő múltbéli gondoskodásukat viszonozzák. Isten ebben nagy örömét leli. Akik azonban nem törődnek saját rokonaikkal, különösen ha velük egy fedél alatt élnek, megtagadják hitünket. Isten Igéje szerint, ezek az emberek rosszabbak, mint a hitetlenek (1 Timótheushoz 5:3-4, 8).
Nem minden idős embernek van szüksége arra, hogy gyermekei állandó felügyelete alatt álljon, sok koros ember ezt nem is szeretné. Lehet, hogy előnyben részesítik azt, hogy kortársaik társaságában töltsék napjaikat, más esetekben időseink akár a teljes önállóságra is képesek. A körülményektől függetlenül kötelezettségeink vannak szüleinkkel szemben. Ha anyagi támogatásra van szükségük, igyekezzünk segíteni. Ha betegek, ápoljuk őket. Ha nincs máshol maradásuk, ajánljuk fel nekik otthonunk védelmét. Ha saját háztartásuk ellátásában szorulnak segítségre, nyújtsuk ki segítő kezeink feléjük. Ha egy szanatórium falain belül szakápolásra van szükségük, akkor gondoskodjunk arról, hogy szüleink megfelelő körülmények között élhessenek, és hogy szeretetteljes gondviselésben részesüljenek.
Sohasem engedhetjük meg magunknak, hogy a világ nehézségei sötét árnyékot vessenek a legfontosabb dologra, vagyis arra, hogy Istent az embereken keresztül szolgáljuk, különösképpen a saját családunkon keresztül. Isten élő és ható Igéje felszólít szüleink tiszteletére: „Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön" (Efézusbeliekhez 6:2-3).
English
Mit mond a Szentírás az idős szülőkről való gondviselésről?
