Hogyan kell a keresztyéneknek a génsebészethez viszonyulni?


Kérdés: Hogyan kell a keresztyéneknek a génsebészethez viszonyulni?

Válasz:
Mivel a génsebészet a Biblia korában még ismeretlen volt, nehéz konkrétan erre a témára vonatkozó hivatkozásokat találni. Ahhoz, hogy kialakíthassunk egy keresztyén álláspontot a génsebészet kapcsán, több alapelvet kell megvizsgálnunk Konkrétan a klónozást illetően olvasd el a „Mi a keresztyén álláspont az ember klónozásával kapcsolatban?" c. cikkünket.

A génsebészet kapcsán a legnagyobb kérdés az, hogy mennyi szabad kezet kapott az emberiség, hogy az emberi test és a többi teremtmény felőli gondoskodásnak eleget tegyen. Kétség kívül, a Biblia arra int, hogy felelősségteljesen bánjunk a testi egészségünkkel. A Példabeszédek említ néhány tevékenységet, amely az egyén egészségére jó hatást gyakorol (Példabeszédek 12:18). Pál apostol szerint a mi dolgunk is gondot viselni a testünkről (Efezus 5:29). Pártfogoltját, Timóteust is arra buzdította, hogy kezelje a betegségét. A hívőknek kötelességük gondoskodni a testükről, hiszen az a Szentlélek temploma (1Korinthus 6:19-20). A hitünket az által is kifejezhetjük, hogy segítséget nyújtunk azoknak, akik testi szükségben szenvednek (Jakab 2:16). Ezért keresztyénként gondoskodnunk kell a saját és mások testi jólétéről.

A teremtés az ember gondnoksága alá került (1Mózes 1:28, 2:15-20), de a Biblia azt mondja, hogy a teremtésre kihatott az ember bűne (1Mózes 3:17-19, Róma 8:19-21), és arra vár, hogy megszabadulhasson a bűn hatásától. Ebből azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a teremtés gondozóiként az embernek kötelessége „megjavítani" a bűn-átok hatásait, és minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Ezért, gondolják sokan, minden tudományos fejlődés felhasználható a teremtés jobbá tételére. Ennek a célnak az elérésére felhasznált génsebészet azonban felvet néhány kérdést.

1. Félő, hogy a génsebészet nagyobb szerepet akar betölteni, mint amennyit Isten nekünk szánt a teremtés gondozása érdekében. A Biblia azt mondja, hogy mindent Isten teremtett és mindent magáért teremtett (Kolossé 1:16). Isten úgy alkotott meg minden élőlényt, hogy a maga neme szerint szaporodjon (1Mózes 1:11-25). A túlzott mértékű génmanipuláció (fajok megváltoztatása) olyasmibe nyúlhat bele, ami az Alkotó hatáskörébe tartozik.

2. Félő, hogy a génsebészet megpróbálja elejét venni Isten tervének, amellyel helyreállítja a teremtés rendjét. Mint már említettük, a teremtésre kihatottak az 1Mózes 3-ban feljegyzett események (az emberiség lázadása Isten terve ellen). A halál belépett a világba, és az ember és a többi teremtmény genetikai felépítése hanyatlásnak indult. Bizonyos esetekben a génsebészetre úgy tekinthetünk, mint ami próbálja helyrehozni ennek az átoknak nevezett bűnnek a hatásait. Isten azt mondta, hogy neki van gyógyírja erre: a Jézus Krisztus általi üdvösség, ahogy azt a Róma 8-ban és 1Korinthus 15-ben olvassuk. A teremtés a megújulást várja, amely abban fog kicsúcsosodni, hogy Isten mindent még jobb állapotba fogja hozni, mint az eredeti. Ha „túl messze" megyünk ebben a folyamatban, az lecsökkentheti az ember felelősségérzetét, hogy Krisztusban bízzon a helyreállítás érdekében (Filippi 3:21).

3. Félő, hogy a génsebészet beleavatkozik az élet rendjébe. A Szentírás általános tanulmányozásából nyilvánvalónak tűnik, hogy Isten megtervezte az élet rendjét. Például a 139. zsoltár leírja a zsoltáros bensőséges viszonyát az Alkotóval már az anyaméhtől fogva. Azzal, hogy génmanipulációval megpróbálunk Isten tervén kívül létrehozni életet, nem veszélyeztetjük-e az istentudattal rendelkező lélek kialakulását? Az, hogy beavatkozunk a fizikai élet folyamatába, nem lesz-e hatással a lelki élet kimenetelére? A Róma 5:12 szerint az emberiség azért vétkezik, mert Ádám vétkezett. Ez alatt azt értjük, hogy a bűnös természet nemzedékről nemzedékre átruházódott, és ezért vétkeztek mind (Róma 3:23). Pál Ádám bűnének legyőzésével magyarázza el az örökkévalóságba vetett reményt. Ha mindenki, aki Ádámban van (az ő magvából) meghal, és Krisztus az ilyenekért halt meg, akkor a nem ebből a „magból" származó életet is megváltotta? (1Korinthus 15:22,23).

4. Félő, hogy a génsebészet merész fejlesztései az Isten elleni dacból fakad. Az 1Mózes 11:1-9-ben látjuk, mi történik, ha a teremtmény megpróbálja a Teremtő fölé emelni magát. Az 1Mózes 11-ben szereplő emberek egységesek voltak, de mégsem vetették alá magukat Istennek. Ennek eredményeként Isten megállította a folyamatot. Isten minden bizonnyal felismerte, hogy milyen veszélyekkel jár az az irány, amelybe az emberek tartottak. Hasonló figyelmeztetést találunk a Róma 1:18-32-ben. Itt Isten olyan egyéneket ír le, akik annyira beleszerettek a teremtésbe (tk. azt imádták a Teremtő helyett), hogy el kellett pusztulniuk. Félő, hogy a génsebészet hasonló motivációból fakad, és végső soron hasonló sorsra jut.

Ezek olyan kérdések, amelyekre jelenleg nincs válasz, de valós félelmek, és a keresztyéneknek figyelembe kell venniük, amikor a génsebészetről állást foglalnak.

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan kell a keresztyéneknek a génsebészethez viszonyulni?