Kérdés
Bibliailag elfogadható az, hogy egy férfi főállású apa legyen?
Válasz
A főállású apák témája jó eséllyel képes heves viták tárgyává válni: egyes ismert lelkészek azt tanítják, hogy főállású apának lenni bűn, mások pedig ennek épp az ellenkezőjét hirdetik. De vajon kinek van igaza? Mit mond a Biblia ténylegesen erről a témáról?
A főállású apák kérdését illetően legtöbbször a Timótheushoz írt első levél 5:8 igeversét veszik elő: “Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Mint mindig, a pontos Biblia-értelmezés első számú szabálya a szövegkörnyezet figyelembevétele, így ez esetben is létfontosságú, hogy érvényesítsük ezt a a szabályt.
Bár a Timótheushoz írt első 5:8-as igeverse nem kifejezetten a főállású apákról szól, mégis egy a mai témánkhoz szorosan kapcsolódó elvet fejez ki. Pál apostol itt tagadásként (vagyis, hogy mit nem helyes tenni) fogalmazza át azt az igazságot, amit előzőleg a 4. igeversben fejtett ki bővebben. Így olvassuk az igét: “Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.” A (felnőtt) gyerekeknek tehát gondoskodniuk kell rászoruló szüleikről és nagyszüleikről. Akik pedig nem gondoskodnak a hozzátartozóikról, a hitetlen embertársaiknál is rosszabbak, hiszen hitük nem ültetik át a gyakorlatba. Pál apostol a 8. igeversben is megismétli ezt az elvet, ugyanis az efézusi gyülekezetben feltehetőleg többen is vétettek e parancs ellen.
Az 1.Timótheushoz 5:8 igerversben található mondat, miszerint “Ha pedig valaki... gondot nem visel”, az eredeti szövegben egy feltételes módban álló kijelentés, melyet helyesebben úgy lehetne visszaadni, hogy “Amikor pedig valaki... gondot nem visel” vagy “Mivel pedig néhányan közületek... gondot nem viselnek”. Az itt szereplő gondoskodni szó a görög pronoeo szó fordítása, ami azt jelenti, “előre tervezni”, vagyis a jelen igerészünk arra utal, hogy tudatosan és jól megfontoltan előre kell gondoskodni a családról.
Ha egy főállású apa kibújik a családjáról való gondoskodás kötelessége alól, akkor azzal bűnt követ el. Ha nem képes-, vagy nem akar családja szükségleteiről gondoskodni, esetleg nem tervezi meg előre, hogyan tölti be családja szükségleteit, akkor hívőként két dologban is vétkessé válik. Először is, “a hitet megtagadta”. Ez persze nem a személyes üdvössége elvesztését jelenti. Pál apostol itt nem a lélek végső állomására vonatkozólag közvetít kijelentést, hanem a jelenvaló világban véghezvitt cselekedetről értekezik. Aki nem hajlandó gondoskodni a családjáról, az életvitelében szembemegy azzal, amiben állítólag hisz, továbbá a keresztény hit gyújtópontjában álló könyörületes szeretet elvét is megtagadja (János 13:35; Rómabeliekhez 5:5; 1.Thesszalonikabeliekhez 4:9). Más szóval, az itt megfogalmazott parancs lényege a főállású apák-, de mindenki más számára is az, hogy nem lehet ellentmondás a hitünk és a tetteink között.
A másodszor pedig, az a hívő, aki nem képes-, vagy nem akar előrelátást gyakorolva gondoskodni családjáról, gyakorlatilag “rosszabb a hitetlennél”. Még a pogányok is tudják, hogy mennyire fontos a szülőkről való gondviselés. Ha egy hívő nem üti meg ezt a mércét, akkor nem sok mentsége lehet. Hívőként nekünk nagyobb a felelősségünk, hiszen mi ismerjük Isten szeretetre felhívó parancsát, Isten ereje pedig rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy azt be is tudjuk tölteni.
Mit vonhatunk le tehát mindebből? Először is azt, hogy Pál apostol ezt a parancsot nem csak a férfiaknak vagy kifejezetten a főállású apáknak címezi, hanem mindenkinek. Másodszor, az 1.Timótheushoz 5:8 igeversnek közvetlenül semmi köze nincs ahhoz, hogy valaki az otthonán kívül vagy belül végez munkát. Egy férfi rendelkezzen azzal a szükséges előrelátással, ami által családja szükségleteit betöltheti. Egyesek számára ez az otthon falain kívüli munkát jelenti; mások számára pedig azt, hogy otthonról dolgoznak, mint ahogy azt egyébként sok főállású apa is teszi. Mások számára a családról való gondoskodás talán épp a feleségük segítését és támogatását jelenti, akik maguk az fő kenyérkeresők. Számos olyan feleség van, aki több pénzt keres, mint férje, és örömmel vállalja azt magára, hogy ő legyen a család elsődleges anyagi ellátója. Nincs olyan bibliai érv, ami egy ilyen berendezkedés ellen szólna.
A lényeget így foglalhatjuk össze: a férfi, aki kibújik azon kötelessége alól, hogy gondoskodjon a családjáról, vagy akiben nincs meg az előre való gondoskodás hajlandósága se, az életvezetésében a vallásával megy szembe. Ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy az illető főállású apa, vagy sem. Nagy általánosságban igaz, hogy ha az egyik házastárs dolgozik, míg a másik házastárs otthon marad, akkor jobb, ha a férj az elsődleges kenyérkereső, a feleség pedig az elsődleges háztartásbeli, de ez semmiképp sem tekinthető bibliai előírásnak.
English
Bibliailag elfogadható az, hogy egy férfi főállású apa legyen?
