Mi a felszabadítási teológia?


Kérdés: Mi a felszabadítási teológia?

Válasz:
Egyszerűen fogalmazva, a felszabadítási teológia egy mozgalom, amely a Szentírást a szegények helyzetén keresztül próbálja meg értelmezni. A felszabadítási teológia szerint Jézus valódi követőinek kötelessége az igazságos társadalomra és a társadalmi és politikai változásokra való törekvés, illetve a munkásosztállyal való azonosulás. Jézus, aki maga is szegény volt, nagy hangsúlyt fektetett a szegények és elnyomottak közti munkára, és minden, magát valamire tartó gyülekezetnek előtérbe kell helyeznie azokat, akik a társadalom peremére kerültek és jogfosztottak lettek. Az egyház minden tanításának a szegényekre való összpontosításból kellene fakadnia. A szegények jogainak védelmét tartják az evangélium központi üzenetének.

Lássunk egy példát arra, hogy a felszabadítási teológia miként olvassa a Szentírást a szegények és nincstelenek szemüvegén keresztül: a Lukács 1:52-53-ban Mária az Urat dicsőíti, mondván: „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel." A felszabadítási teológia szerint Mária örömét fejezi ki amiatt, hogy Isten kiszabadította az anyagi szegénységből, és enni adott a fizikai éhezőknek, miközben ledöntötte az anyagi gazdagsággal rendelkezőket. Más szóval Isten a nélkülözőket előnyben részesíti a tehetősökkel szemben.

A felszabadítási teológia a latin-amerikai római katolicizmusban gyökerezik. Válaszként született a latin-amerikai társadalom nagy részének a kizsákmányolására és a méretes szegénységre. A felszabadítási teológiát ismertető és nagy befolyással bíró könyv Gustavo Gutiérrez barát A Theology of Liberation (1971) c. írása.

A felszabadítási teológia hírnökei az ószövetségi prófétáknál keresnek alátámasztást. Például a Malakiás 3:5 Isten ítéletére figyelmezteti azokat, akik elnyomják a dolgozó embereket. „Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek... azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! — mondja a Seregek Ura" (vö. Ézsaiás 58:6-7, Zakariás 7:10). Jézus szavai a Lukács 4:18-ban szintén együttérzést tanúsítanak az elnyomottak iránt: „Az Örökkévaló Szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, vakoknak pedig szemük megnyílását, hogy megszabadítsam a szenvedőket és elnyomottakat" (Egyszerű; vö. Ézsaiás 61:1).

A felszabadítási teológia hívei felhasználják Jézusnak a Máté 10:34-ben feljegyzett szavait is, hogy nézetüket alátámasszák, miszerint az egyháznak részt kellene vennie a politikai aktivizmusban. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot." A felszabadítási teológia szerint Jézus nem a társadalmi stabilitást szorgalmazta, hanem a társadalmi zavargásokat.

Az irányzat kritikusai a felszabadítási teológiát a marxizmussal kapcsolják össze, és a bukott szocialista rendszer vallásos formájának tartják. A Vatikán hivatalnokai, beleértve több pápát is, a felszabadítási teológia ellen emeltek hangot. A katolikusok ellenállásának egyik oka az, hogy a felszabadítási teológia nagyobb hangsúlyt fektet a gyakorlatra, mint a tanításra, és elutasítják az egyház hierarchikus felépítését: a felszabadítási teológia a bázisközösségeket támogatja, amelyek az egyház kötelékén kívül szerveződnek, és a katolikus klérust figyelmen kívül hagyják.

A felszabadítási teológia átlépte a szegény parasztok dél- és közép-amerikai határait. Haitin és Dél-Afrikában szintén megtaláljuk a felszabadítási teológia formáit. Az Egyesült Államokban is fellelhető a fekete felszabadítási teológia az olyan gyülekezetekben, mint a Trinity United Church of Christ. Egy hasonló jellegű irányzat a feminista felszabadítási teológia, amely a nőkre egy elnyomott csoportként tekint, amelyet fel kell szabadítani.

A Biblia minden bizonnyal arra tanítja Krisztus követőit, hogy gondoskodjanak szegényekről (Galata 2:10, Jakab 2:15-16, 1János 3:17), és emeljenek szót az igazságtalanság ellen. És igen, a Biblia ismételten figyelmeztet a gazdagság csalárdságára (Márk 4:19). A felszabadítási teológia azonban több helyen is téved. Először is, a szociális érzékenységet egy lapra helyezi az evangélium üzenetével. Bármennyire is fontos az éhezők ellátása, ez nem válthatja fel Krisztus evangéliumát (ld. ApCsel 3:6). Az emberiség elsődleges szükséglete lelki vonatkozású, nem szociális. Egyébként az evangélium mindenkinek szól, a gazdagokat is beleértve (Lukács 2:10). A gyermek Jézust pásztorok és bölcsek egyaránt felkeresték, és mindkét csoportot szívesen fogadták. Ha bármilyen csoportnak különleges státuszt tulajdonítunk, mondván, hogy Isten őket jobban szereti, azzal diszkrimináljuk a többieket, amit viszont Isten soha nem tenne (ApCsel 10:34-35). Krisztus egységet hoz az egyházába, nem megoszlást a társadalmi-gazdasági, faji vagy nemi megkülönböztetések mentén.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a felszabadítási teológia?