Hogyan reagáljon a keresztény erőszakoskodó embertársára?


Kérdés: Hogyan reagáljon a keresztény erőszakoskodó embertársára?

Válasz:
A lelki és fizikai terrorról konkrétan nem beszél a Biblia, azonban számos olyan bibliai elvet találunk a Szentírásban, melyek jól alkalmazhatóak ilyen esetekben. Először is azt kell tisztáznunk, hogy mit értünk pontosan lelki és fizikai terror alatt. Az előbbieket instrumentalizáló erőszakos embert talán így lehet a legrövidebben jellemezni: "Olyan személy, aki fizikai vagy szellemi előnyét/fölényét kihasználva félemlít meg másokat." Az erőszakoskodó emberek (a verbális erőszak minden formája is ide sorolandó) olyan személyek, akik parazita módjára élősködnek az általuk gyengébbnek észlelt embertársaikon, és fenyegetik őket, vagy még a tettlegességtől sem riadnak vissza, csak hogy elérjék céljukat. Mondani sem, hogy az ilyen magatartás nem bibliai. A keresztényeknek arra van elhívásuk, hogy szeressék és támogassák a gyengébb embertársainkat nem pedig, hogy félelemben tartsák, vagy hogy manipulálják őket (Jakab 1:27; 1.János 3:17–18; Galátziabeliekhez 6:9–10). Miután több, mint nyilvánvaló, hogy a keresztény embernek nem szabad így viselkednie, a továbbiakban azt fogjuk megvizsgálni, hogy hogyan érdemes reagálnia, ha környezetében vagy saját életében ilyet tapasztal.

Általánosságban szólva két olyan helyzetet különböztethetünk meg, melyekben a keresztény embernek fel kell lépnie az erőszakkal-, az erőszakoskodóval szemben. Az egyik ilyen eset, mikor ő maga az erőszak elszenvedője, a másik pedig mikor környezetében tapasztal ilyet. Mikor minket érnek szóban vagy tettben ütések, akkor jól tesszük ha odafordítjuk a másik orcánkat. Az önvédelem tettlegesség esetén megengedett. Mikor Jézus Krisztus azt mondta, hogy ne álljunk ellen a gonosznak, hogy "fordítsd felé a másik orczádat", akkor arra tanított minket Máté evangéliumának 5:38-42 igehelyén, hogy tartózkodjunk a személyeskedéstől és a gyalázkodástól. Arra is tanított minket Isten Szent Lelke által, hogy senkinek ne fizessünk gonosszal gonoszért. Mikor valaki szavakkal sért minket, akkor ne sértő szavakkal válaszoljunk neki. Mikor embertársunk hatalmi pozícióját kihasználva akar minket valamibe belekényszeríteni, akkor úgy is ellenállhatunk ennek a manipulációnak, hogy mi magunk nem süllyedünk az ő szintjére, és tőle eltérően mi nem manipulatív módon lépünk fel vele szemben.

Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy a lelki és a fizikai terror csöppet sem egyeztethető össze a Biblia tanításával, és nem is célravezető. Egyes esetekben azonban talán helyes lehet a hatóságok bevonása is. A bántalmazást szenvedő gyermeknek nem ciki az illetékes tanároknak szólni. Szintén nem helytelen dolog egy csaló feljelentése. Attól, mert személyes szinten nem állunk ellent, igénybe vehetjük a jogszolgáltatás emberi intézményeit.

Más esetekben, de kifejezetten akkor, mikor fizikai bántalmazásról van szó, az önvédelem megengedett. Isten Izráelhez intézett felszólítása (2.Mózes 22), valamint Jézus "kardoskodás" elleni intése (Lukács 22) világosan jelöli számunkra ma is az utat. A keresztény ember megbocsátó és szeretetteljes kell legyen, azonban ezt nem jelenti azt, hogy engednie kell a gonosznak.

Mikor egy keresztény ember tanúja lesz valamilyen erőszakos szónak vagy tettnek, akkor helyénvaló nagy körültekintessél belépnie a helyzetbe, hogy megakadályozhassa az áldozat ellen irányuló támadást. Nincs két ugyanolyan helyzet, sok esetben fellépésünkkel csak még jobban kiélezzük majd a szituációt, azonban néha az is elég, ha csak egyszer kiáll valaki a gyengébb mellett ahhoz, hogy megállítsuk az erőszakoskodót, és hogy a jövőbeli ilyen incidenseket is egyszer és mindenkorra elhárítsuk. A keresztény feladata itt azonban még nem ér véget: jól teszi, ha a veszély megszűntével beszél az áldozattal, felméri annak állapotát, és ha szükséges, akkor jelenti is az esetet.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden olyan helyzetben, mikor fel kell lépnünk erőszakoskodó embertársunkkal szemben, Isten bölcsességét kell kérjük, és nem szabad a saját belátásunkra, értelmünkre támaszkodnunk. Jézus Krisztus minden követőjének szívében lakozást vett Isten Szent Lelke. Ő az, aki minden igazságra elvezet minket, csak Őáltala vagyunk képesek helyesen értelmezni a Szentírást, és csak az Ő erejével vagyunk képesek Isten akaratának megfelelően viselni magunkat minden olyan elképzelhető helyzetben, ahol mi magunk erre képtelenek volnánk.

Az erőszakos emberekkel szembeni gondolatainkra és hozzáállásunkra is nagyon ügyelnünk kell. Olyan egyszerű démonizálni az erőszakos embereket, és utálatos embernek bélyegezni őket. Azonban ez nem az istenfélő ember hozzáállása. Minden ember bűnösként születik erre a világra, mindannyian rászorulunk Jézus Krisztus megváltására (Rómabeliekhez 3:23; 6:23). Amit mindenképpen meg kell tennünk erőszakos embertársunkért az, hogy imádkozunk értük, konkrétan pedig azért, hogy Isten megváltoztassa a szívüket, hogy felismerjék Isten megváltásának szükségességét (1.Timótheushoz 2:1-4). Igen sok esetben igaz az, hogy az erőszakos ember maga is erőszak áldozata volt. Jó eséllyel őket is hasonlóan bántották, mint ahogyan most ők teszik ezt másokkal. Ezen embertársaink majdnem mindegyike durva kisebbrendűségi érzésekkel küzd, amiből szinte csak úgy tudnak szabadulni, hogy kényszeresen mások felé emelik magukat. A feléjük tanúsított együttérzés, Isten szeretetének és kegyelmének közvetítése, valamint a hibás magatartásuk elé húzott erős fal nem zárják ki kölcsönösen egymást. Függetlenül attól, hogy az erőszakosság hátterében múltbéli sérülések állnak, vagy éppen csak az eredendően bűnös emberi természet rúgódzásairól van szó, egyedül Isten képes gyógyulást, rendeződést, és változást hozni az életébe. Mindig helyesen járunk el, ha az áldozatért és egyben a tettesért is imádkozunk. Ha mi vagyunk az erőszak áldozata, akkor természetesen ugyanígy Isten színe elé járulhatunk imában, és kérhetjük a támogatását és gyógyítását.

A Rómabeliekhez írt levél 12:17-21 igerészben így szól hozzánk ma is Isten Szent Lelke: "Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg."

Isten hihetetlenül nagy kegyelmében részesít(ett) minket. Jó, ha ezt magatartásunk is visszatükrözi környezetünk felé. Mi magunk tehát ne legyünk ilyen erőszakos lelki és fizikai bántalmazók, hanem inkább álljunk ki a védtelen mellett, próbáljuk meg megelőzni az ilyen helyzetek kialakulását, akár még a rendelkezésre álló szociális csatornák igénybevételével is, imádkozzunk mind az áldozatokért, mind pedig a tettesekért, és bűnbánó szívért először a magunk-, majd a mások életében. Isten szeretete és kegyelme minden sebet képes begyógyítani.

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan reagáljon a keresztény erőszakoskodó embertársára?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől