settings icon
share icon
Kérdés

Mit jelent az eredendő bűn?

Válasz


Az eredendő bűn az emberi természet azon aspektusa, mely Istennel szembeállítja őt, és amely lázadásra készteti Isten ellen. Mikor bűnös természetünkről beszélünk, akkor annak tényére hivatkozunk, hogy minden embernek természetes késztetése van a bűnre. Ha azzal a választással találjuk magunkat szemben, hogy Isten akaratát-, vagy a saját akaratunkat kövessük, akkor természetszerűleg a saját fejünk után fogunk menni.

A bűnös természetünk megnyilvánulásai mindenhol körülvesznek bennünket. Példaként gondoljunk csak arra, hogy senkinek sem kellett még gyermeket önzőségre tanítania. Arra viszont sokkal inkább meg kell tanítani őket, hogy igazat mondjanak, és hogy saját törekvéseiket korlátozzák másokkal szemben. A bűnös viselkedés természetesen jön. A híradót bekapcsolva számos példát láthatunk arra, mikor az emberiség gonoszul cselekszik. Ahol csak emberek vannak, ott a baj sincs távol. Charles Spurgeon hitoktató ezt így fogalmazta meg: „Épp úgy, mint ahogyan egy sószem az egész Atlanti óceán minden cseppjét átjárja, olyan kihatással van a bűn lényünk minden atomjára is. Sajnos a bűn olyan mértékben jelenlévő, hogy ha nem tudod észlelni, akkor minden bizonnyal meg vagy tévesztve, és a hatása alatt vagy."

A Szentírás a baj gyökerét is feltárja. Az emberiséget teljesen átjárja a bűn, nem pusztán elméleti-, vagy gyakorlati vonatkozásaiban, hanem az ember egész természete szerint. A bűn lényünk minden szövetében ott van. A Rómabeliekhez írt levél 8:3 a bűn testéről beszél. A földi, azaz evilági, természetünk törekvéseinek eredményeként fellépő bűnök egész lajstromát találhatjuk a Kolossébeliekhez 3:5-ben. Továbbá a Rómabeliekhez 6:6 igerészből azt is felismerhetjük, hogy a test a bűn hatalma alatt áll. Evilági hús és vér létünket erősen befolyásolja eredendően bűnös, megromlott természetünk.

Az eredendően bűnös természet az egész emberiség sajátja. Mindannyian rendelkezünk ezzel a természettel, és mind hatása alatt vagyunk tokától bokáig. Ezt az eredendő bűn -bibliailag jól megalapozott- hittétele is kimondja. Mindnyájan eltévelyedtünk (Ézsaiás 53:6). Pál apostol megalázza magát a Szent Lélek Isten hatalmas keze alatt mikor nyíltan megvallja, hogy „én testi vagyok, a bűn alá rekesztve" (Rómabeliekhez 7:14). Pál bűnös természetét felismerve így szól: „testemmel a bűn törvényének szolgálok" (Rómabeliekhez 7:25). Salamon király ezt így foglalja össze: „Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék" (Prédikátor 7:20). János apostol még kendőzetlenebbül fogalmaz: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk" (1.János 1:8).

Még a gyermekek sem képeznek kivételt a velünk született bűn tekintetében. Dávid király bánatosan konstatálja annak tényét, hogy a bűn már születése előtt is működött testében: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám" (Zsoltárok 51:5). Máshol így ír Dávid: „Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve" (Zsoltárok 58:3).

Honnan származik azonban bűnös természetünk? A Szentírás félreérthetetlenül azt állítja, hogy Isten az embert jónak teremtette, minden bűnös késztetéstől szabadnak: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket" (1.Mózes 1:27). A Biblia ugyanezen könyvének harmadik fejezetében azonban már Ádám és Éva lázadásáról olvashatunk. Az engedetlenségük egyszeri tette által a bűn belépett életünk porondjára. Ütésszerűen taglózta le őket a szégyen és Isten előtti tökéletlenségük, így nyomban szükségét érezték annak, hogy elrejtsék magukat Isten jelenlététől (1.Mózes 3:8). Mikor pedig gyermekeik születtek Ádám képe és természete továbböröklődött (1.Mózes 5:3). Az eredendő bűnös emberi természet már nagyon korán megmutatkozott a vérvonalban, hiszen Ádám és Éva első gyermeke, Káin, világtörténelmünk első gyilkosaként van számontartva (1.Mózes 4:8).

Az eredendő bűn generációról generációra elterjedt az egész emberiségben: „ Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek" (Rómabeliekhez 5:12). Ebből az igerészből az a nyugtalanító igazság is kitűnik, hogy eredendően bűnös természetünk elkerülhetetlenül halálra visz minket (lásd még Rómabeliekhez 6:23 és Efézusbeliekhez 2:1).

Bűnös természetünk további velejárója Istennel szemben tanúsított ellenségeskedésünk, valamint Isten Igazságának tudatos vagy önkéntelen elvetése. Pál apostol erről így ír: „Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt" (Rómabeliekhez 8:7-8). Továbbá pedig az „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg" (1.Korinthusbeliekhez 2:14).

Az emberiség történelme során csak egy bizonyos Valakinek nem volt eredendően bűnös természete. Ez a Valaki pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Szeplőtlen fogantatása lehetővé tette Ádám erdendően bűnös örökségének elkerülését. Az Úr Jézus Krisztus az egész életét bűn nélkül-, teljes tökéletességben élte. Ő volt az „a szent" és „igaz" (Apostolok Cselekedetei 3:14), aki „bűnt nem ismert" (2.Korinthusbeliekhez 5:21). Minden bűntől mentesen tehát Jézus Krisztus kereszthalált vállalt a mi bűneinkért, és tökéletes helyettesítő áldozatával Ő lett „a hibátlan és szeplőtlen" bárányunk (1.Péter 1:19). Kálvin ezt így fogalmazta meg: „Biztos vagyok benne, hogy Jézus megmentő ereje nagyobb, mint az Ádám pusztítása."

Jézus Krisztus által születünk újjá. „A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az" (János 3:6) Mivel mindnyájan Ádám leszármazottai vagyunk, így az ő bűnös természetét is örököljük. Mikor azonban Jézus Krisztusban új teremtménnyé leszünk, akkor új természet örököseivé válunk: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden"(2.Korinthusbeliekhez 5:17).

A régi bűnös természetünket nem veszítjük el nyomban, mikor Jézus Krisztust befogadjuk. A Szentírás azt mondja, hogy a bűn továbbra is tagjainkban tusakodik, vagyis hogy a régi természetük elleni csaták minden nap elkísérnek minket, míg ebben a világban vagyunk. Pál apostol is kesergett személyes vívódásai miatt, mint ahogyan azt a Rómabeliekhez 7:15-25 igerészben láthatjuk. Kétségbeesni azonban semmi okunk, hiszen minden csatánkat Isten vívja, Ő segít át minden nap minket. Isten Szent Lelke lakozást vesz minden hívő szívében és elég erőt ad ahhoz, hogy ellenáljunk a bűnös természetünk lehúzó késztetéseinek. „Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született" (1.János 3:9). Isten terve végleg akkor teljesül be, mikor teljes megszentelésben lesz részünk az Úr Jézus Krisztus színe előtt (1.Thesszalonikabeliekhez 3:13; 1.János 3:2).

Az Ő kereszthalálán keresztül, Jézus Krisztuson megpihent Isten bűnösök elleni haragja és búsulása. Az Úr Jézus teljesen bevégzett munkája által válhatott minden hívő a bűn és a halál feletti végső győzelem részesévé. „ A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk" (1.Péter 2:24). Jézus Krisztus feltámadásával mindenkinek örök életet kínál fel, akik a test és vér gonosz kötelékében élnek, azaz minden egyes embernek. Azok, akik újjászülettek Jézusban, immáron a következő paracsolatnak kell engedelmeskedjenek: „Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban" (Rómabeliekhez 6:11).

English



Vissza a magyar oldalra

Mit jelent az eredendő bűn?
Oszd meg ezt az oldalt: Facebook icon Twitter icon Pinterest icon Email icon
© Copyright Got Questions Ministries