Mi az emberi lélek?


Kérdés: Mi az emberi lélek?

Válasz:
A Biblia nem ad teljesen világos tanítást az emberi lélek természetéről. De ha a lélek szó szentírási előfordulásait tanulmányozzuk, levonhatunk néhány következtetést. Egyszerűen fogalmazva a lélek az ember nem fizikai része. Az a rész, amely, miután a test meghal, örökké élni fog. Az 1Mózes 35:18 azt írja Ráhelről, Jákob feleségéről, hogy amint „elszállt belőle a lélek", még nevet adott a fiának. Ebből is látszik, hogy a lélek különbözik a testtől, és hogy a testi halál után is tovább él.

A lélek az emberi lény személyi voltának központi eleme. Ahogy C. S. Lewis mondta: „Nem lelked van. Lélek vagy, és van egy tested." Más szóval, nem attól vagyunk személyek, hogy testünk van, hanem attól, hogy lelkünk. A Biblia ismételten léleknek nevez embereket (2Mózes 31:14, Példabeszédek 11:30), különösen akkor, amikor az emberi élet és személyi lét értékéről, vagy az ember egészéről beszél (Zsoltárok 16:9-10, Ezékiel 18:4, ApCsel 2:41, Jelenések 18:13).

Az emberi lélek különbözik a szívtől (5Mózes 26:16, 30:6), a szellemtől (1Thesszalonika5:23, Zsidók 4:12) és az elmétől (Máté 22:37, Márk 12:30, Lukács 10:27). Az emberi lelket Isten alkotta (Jeremiás 38:16). Lehet erős vagy ingatag (2Péter 2:14); elkárhozhat vagy üdvözülhet (Jakab 1:21, Ezékiel 18:4). Tudjuk, hogy a léleknek engesztelésre van szüksége (3Mózes 17:11), és lényünknek azt a részét képezi, amelyet az igazság és a Szentlélek munkája (1Péter 1:22) megtisztít és megvéd. Jézus a lelkünk jó pásztora (1Péter 2:25).

A Máté 11:29 szerint Jézus Krisztusnál talál megnyugvásra a lelkünk. A Zsoltárok 16:9-10 egy messiási zsoltár, amely alapján láthatjuk, hogy Jézusnak is volt lelke. Dávid ezt írja: „Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban [sic!] lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson" (Károli). Ez nem szólhat Dávidról (ahogy erre Pál is rávilágít az ApCsel 13:35-37-ben), hiszen Dávid teste igenis megtapasztalta a rothadást a halála után. De Jézus Krisztus teste soha nem látott rothadást (feltámadt), és lelke nem maradt a Seolban. Jézusnak, az Emberfiának van lelke.

Gyakran nem világos a lélek és a szellem kapcsolata. Néhány helyen úgy tűnik, a Szentírás felváltva használja a két kifejezést, de mintha lenne egy halvány különbség. Különben miként tudna Isten igéje belénk hatolni „egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik" (Zsidók 4:12, Egyszerű)? Amikor a Biblia az ember szelleméről beszél, általában arra a belső erőre utal, amely a személyt egyik vagy másik irányba mozdítja. Ismételten egy mozgató rugóként, egy dinamikus erőként jelentkezik (pl. 4Mózes 14:24).

Azt mondják, csak két dolog marad meg örökre: az Isten igéje (Márk 13:31) és az ember lelke, hiszen – az igéhez hasonlóan – a lélek is elmúlhatatlan. Ez egyszerre kijózanító és félelmetes. Minden egyes személy, akivel találkozol, egy örökké élő lélek. Minden egyes embernek, aki valaha élt, volt lelke, és ezek a lelkek valahol most is élnek. A kérdés csak az, hogy hol. Azok a lelkek, amelyek visszautasítják Isten szeretetét, maguknak kell megfizetniük a bűneikért, örökre a pokolban (Róma 6:23). De azok a lelkek, amelyek elfogadják bűnös voltukat és Isten kegyelmes ajándékát, a megbocsátást, azok örökké csendes vizek mellett élhetnek a Pásztoruk jelenlétében, és semmi szükségük nem lesznek (Zsoltárok 23:2).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az emberi lélek?