Mit tanít a Biblia az emberi jogokról?


Kérdés: Mit tanít a Biblia az emberi jogokról?

Válasz:
Minden — Isten Szent Lelke által vezetett — őszinte bibliatanulmányozás eljut arra a következtetésre, hogy Isten különleges teremtménye, az ember, különleges „emberi jogokkal" is meg lett áldva. Ezeket nem holmi alkotmányos jogok, intézmények vagy kormányok biztosítják az embernek, legfeljebb azok fosztják meg attól. Minden ember, aki Isten Igéjét nyílt szívvel tanulmányozza, önkéntelenül is az egyenlőség-, az igazságosság-, és az általános jóság eszménye irányába halad majd előre. A Biblia világosan tudtunkra hozza, hogy az ember Isten képére lett megteremtve (1.Mózes 1:27), és ennélfogva egy bizonyos sérthetetlen és elidegeníthetetlen méltósággal rendelkezik. Ezért válhatott egyáltalán méltóvá azon feladatra is, hogy uralma alá vonja az egész földet és annak minden teremtményét (1.Mózes 1:26).

Leszögezhetjük tehát, hogy az ember Isten képére teremtetett. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az emberi élet erőszakos elvétele az egyik legförtelmesebb bűn, amit ember ember ellen elkövethet. „A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert" (1.Mózes 9:6). Az előírt büntetés súlyossága kellően jelzi e bűn mélységét is. A Mózes által közvetített törvények telis-tele vannak olyan példákkal, melyek azt tükrözik, hogy Isten pontosan hogyan várja el mindenkitől a mindenkivel szembeni emberséges bánásmódot. A tíz parancsolat tiltja az ölést, a lopást, a paráznaságot, a hamis tanúzást, és felebarátunk javainak, hitvesének és szolgálójának megkívánását is. Ez az öt törvény foglalja magába embertársainkkal való erkölcsös bánásmódot. A mózesi törvények — sőt az egész Szentírás — három embercsoportot teljesen következetesen mindig különleges irgalommal illet, és minket is erre szólít fel. Ők az árvák, az özvegyek és a jövevények. A törvény további passzusai azt parancsolják, hogy kamat nélküli kölcsönt adjunk a nélkülözőknek (2.Mózes 22:25), hogy töltsük be a szegények szükségeit (3.Mózes 19:10; 5.Mózes 15:7-8), hogy bánjunk jól a jövevényekkel (2.Mózes 22:21; 3.Mózes 19:33-34), és hogy az akkoriban szolgai rangban lévő emberek 50 év után „felszabaduljanak" kötelezettségeik alól (3.Mózes 25:39-41). (A szolga szó bibliai jelentése távolról sem rokon a közfelfogásban élő szolga képével. A szó akkori jelentése sokkal inkább a mai alkalmazotti jogviszonynak felel meg. A szolga életének jóléti-, egészségügyi-, és szellemi vonatkozásaiért nem egy emberként agáló ködös jogi személy -„az állam" — felelt, hanem hús-vér ura. — A fordító megjegyzése.)

A Szentírás arról is teljes következetességgel tanít, hogy Isten nem személyválogató, azaz sem előnyben-, sem hátrányban nem részesít senkit (Apostolok Cselekedetei 10:34). Isten büszkén jelenti, hogy minden egyes élő ember az Ő teljesen egyedi és megismételhetetlen teremtménye. Irántunk való nagy szeretetét pontosan abban mutatta meg, hogy a Számára legfontosabbat — egyszülött Fiát — adta minden valaha élt és megszületendő emberért (János 3:16; 2.Péter 3:9; 1.János 2:2). Az Úr szemei nem arra néznek, ami külső szemmel látható, hanem a szívre: „A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi" (Példabeszédek 22:2). Isten Igéje ezzel teljes összhangban-, világosan mondja ki, hogy a keresztény hívő nem zárhat ki (és nem is részesíthet előnyben) senkit etnikai-, nemi-, kulturális hovatartozása-, vagy társadalmi pozíciója és anyagi helyzete miatt (Galátziabeliekhez 3:28; Kolossébeliekhez 3:11; Jakab 2:1-4). Az effajta magatartás a szeretet királyi törvényével sehogy sem egyeztethető össze. Mindenkihez a kedvesség bölcsességével kell viszonyuljunk (Lukács 6:35-36). A Szentírás mindig nagyon határozottan és élesen fogalmaz, mikor számos alkalommal felemeli szavát a szegény és nyomorult embertársaink szipolyozása és mételyezése ellen: „A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn" (Példabeszédek 14:31).

Isten emberének elhívása van arra, hogy segítse, ki szükséget szenved, hogy adjon mindenkinek, ki kér tőle (Példabeszédek 14:21; Máté 5:42; Lukács 6:30; 10:30-37). A történelem folyamán a legtöbb keresztény helyesen fogta fel azon felelősségét, hogy segítenie kell embertársait. Hitbuzgó testvéreink világszerte számtalan kórházat és árvaházat hoztak létre. A történelem sok humanitárius reformját – a rabszolgatartás felszámolását beleértve – az Igazságtól vezérelt keresztény férfiak és nők ütötték át az ellen ércpajzsán.

A keresztények napjainkban is azon fáradoznak, hogy az istenadta emberi jogok elleni sátáni emelvényeket lerontsák, és hogy kardoskodjanak minden ember jóléte mellett. Nem csak szóval, hanem cselekedettel és valósággal is szeretik embertársaikat, mikor kutakat ásnak, eledelre való maghozó füveket vetnek, befedik felebarátaik mezítelenségét, oktatáshoz és gyógyszerekhez segítik e világ szegényeit, akik — Jézus Urunk szavához hűen — most is velünk vannak, és akiket Isten választott, hogy gazdagok legyenek hitben. Mindezek felett és mindezek előtt élő víz forrására vezetik a szomjazókat, és nem csak kenyérrel, hanem az Isten szájából származó minden Igével táplálják őket, mikor az Atya, a Fiú, és Szent Lélek nevében Isten megváltó örömhírét hirdetik a világ minden népének a világ végezetéig.

A következő egy magvas gondolat, de azért vegyük be, nem fog belevásni fogunk: mivel Jézus Krisztus tulajdon vérén váltott meg minket, így a keresztény hívő szoros értelemben véve nem úr saját maga felett sem (ez szöges ellentétben áll a világi törvénykezés egyik alapvetésével, a „habeas corpus"-elvével, mely kimondja, hogy minden ember saját testének tulajdonosa – a fordító megjegyzése). A valóság az, hogy hívő ember kizárólag az Úr Jézus Krisztus tulajdona! Így olvassuk az igét: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi" (1.Korinthusbeliekhez 6:19-20). Kizárólag Isten felettünk való hatalma által változhatunk el egyre jobban Krisztus „képére", és csak így tudunk a szeretet törvényének engedelmeskedni (Máté 22:39). Isten abban a szolgálatunkban és azon istentiszteletünkben leli legnagyobb örömét, mikor az Ő szeretetével felvértezve szolgáljuk a világ legkisebbjeit, és meglátogatjuk az árvákat és az özvegyeket az ő nyomorúságukban (Máté 25:40).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit tanít a Biblia az emberi jogokról?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől