Kérdés
Mit tanulhatunk Timóteus életéből?
Válasz
Timóteus, aki két újszövetségi levél címzettje, görög apa és zsidó anya fiaként látta meg a napvilágot. Pál apostolhoz későbbi missziós útjai során csatlakozott. Pál "az én igaz fiamnak a hitben" nevezi őt (1.Timóteushoz 1:2). Valószínűleg még tizenéves lehetett, esetleg húszas évei elején járhatott, mikor bekapcsolódott Pál szolgálatába. Ekkor már olyan hű ember hírében állt, hogy még a gyülekezet hitben idősebb tagjai is felfigyeltek rá. Valószínűleg már Pál első missziós útján (Listra és Derbé városai) befogadta az evangélium örömhírét szívébe, erről azonban nincsenek pontos feljegyzéseink. Timóteus a későbbiekben számos gyülekezetben Pál apostol közvetlen helyetteseként működött (1.Korinthusbeliekhez 4:17; Filippibeliekhez 2:19), később pedig az efézusbeli gyülekezet pásztora lett (1.Timóteus 1:3). Timóteus több újszövetségi levél keletkezésénél is Pál mellett volt. A következő levelek tesznek róla említést: 2.Korinthusbeliekhez írt levél, Filippibeliekhez írt levél, Kolossébeliekhez írt levél, Thesszalonikabeliekhez írt első és második levél, valamint a Filemonhoz írt levél.
Pál apostol szavai szerint Timóteusnak "képmutatás nélkül való" hite volt, vagyis ugyanaz az elkötelezettség élt benne, mint édesanyjában és nagymamájában (2.Timóteushoz 1:1-5). Eunika és Lois már gyermekségétől fogva (2.Timóteus 3:15) az ószövetségi írásokra tanították őt, hogy kész szívvel képes legyen felismerni a Messiást, mikor megjelenik majd. Mikor aztán Pál Jézus Krisztust prédikálva színre lépett, akkor mindhárman nyomban át is adták életüket a Megváltónak. Eunikához hasonlóan nekünk is felelősségünk van abban, hogy gyermekeink készen álljanak, mikor a Szent Lélek megérinti őket, és Jézus Krisztus beköltözést kér a szívükbe. Fel kell készítsük őket arra is, hogy felismerjék lelkükben, mikor az Atya a Megváltóhoz húzza és vonja őket (János 6:44). Ennek egyetlen módja, ha Eunika és Lois példáját követve mi is Isten Igéjének ismeretére neveljük gyermekeinket.
Timóteushoz írt első levelében Pál arra oktatja fiatal védencét, hogy miképp vezetheti helyesen a gyülekezetet. Arra is buzdította Timóteust, hogy ne engedje, hogy fiatal kora miatt bárki is lenézze őt, hanem inkább példaként járjon elöl "...a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban" (1.Timóteus 4:12). Pál azzal a tanáccsal is ellátta őt, hogy mindig odaadó, nyílt szívvel olvassa a Szentírást, hogy teljes bátorsággal intse és tanítsa testvéreit, és éljen azzal az ajándékkal, amit Istentől kapott. Pál azonban arra is intette őt, hogy tartson rendszeres önvizsgálatot. Ezek a tanácsok éppúgy megállják helyüket korunk hívei életében is. Nekünk is elhívásunk van arra, hogy "kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt" (1.Timóteus 6: 11-12).
Az Írás igaz tanúsága szerint, Timóteus valamiféle krónikus betegséggel is küzdött, ugyanis Pál a fiatalember gyakori gyengélkedéseire is utal (1.Timóteus 5:23). Az apostol azt tanácsolta neki, hogy éljen egy kevés borral, hogy ezzel is enyhítse tüneteit. Már csak ebből az élő példából is megtanulhatjuk, hogy nem mindig az Isten akarata, hogy csodás módon meggyógyítsa híveit. Nagyon is elképzelhető olyan eset, mikor Isten a természetben fellelhető forrásokon keresztül, vagy az emberi civilizáció által létrehozott módszerek által ad gyógyulást. Bármennyire is akarjuk emberi teológiánkat Istenre kényszeríteni, az Ő szent kezei nincsenek megkötve, nem beszélve arról, hogy mind a természetet, mind pedig az emberi értelmet és ambíciót ő alkotta. Mindezek mellett ott van még a negyedik lehetőség is, mikor Isten nem veszi el a betegséget, "csak" a ránk kiáradó kegyelmét növeli.
Timóteushoz írt második levelében Pál a hamis prófétákra figyelmezteti fiatal munkatársát, és arra emlékezteti őt, hogy maradjon meg azokban a dolgokban, amiket kezdetektől fogva tanult. Pál azért mondhatta ez utóbbit teljes lelki nyugalommal e hitbuzgó fiatalembernek, mert pontosan ismerte azok jellemét és szellemi forrását ahonnan ez a tanítás eredt, konkrétan Timóteus édesanyját és nagymamáját, valamint azt az Istentől való ismeretet, melyet ő maga adott át neki (2.Timóteushoz 3:14-15). Timóteus már gyermekkorától fogva elültette szívében azt az igazságot, "mely bölccsé tehet az idvességre": tudott a bűn örök halálra szóló következményeiről, valamint ismerte Isten értünk tett áldozata elfogadásának elengedhetetlen szükségességét (2.Timóteushoz 3:15). Szülőként abban is felelősségünk van, hogy szellemileg felvértezzük gyermekeinket az igazság és a tévelygés megkülönböztetésére. Hívőként pedig szilárdan kell állnunk mindabban az igazságban, amit tanultunk, hogy még véletlenül se ragadjon el minket a hamis tanítások — korunkban annyira jelenlévő — áradata, hogy ne ingasson meg minket test szerint élő embertársaink esetleges ellenségeskedése.
Pál ekképpen is tanította Timóteust: "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét" (2.Timóteus 2: 15). Az előbbi intelemhez hasonlóan, a következő igazság is alapvető jelentőségű minden hívő számára, emeljük hát pajzsként magasra azt: "A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2.Timóteus 3:16-17). Pál apostol a szíve mélyéről felbuzgó szeretetből nevezte Timóteust "az én szeretett fiamnak". Lelke vágya az volt, hogy Timóteus állhatatos és jól felkészült legyen a hittel megtöltött életre, hogy ezáltal képes legyen más hívőket is helyesen vezetni. Timóteus minden bizonyság szerint hű keresztény volt, így mi is jól tesszük, ha példáját követni igyekszünk.
English
Mit tanulhatunk Timóteus életéből?
