Kérdés
Mit tanulhatunk Péter apostol életéből?
Válasz
Simon Péter, aki Kéfásként is ismert (János 1:42), Jézus Krisztus egyik első követője volt. Ő egy igen szókimondó és tüzes lelkű tanítvány volt — egyben Jézus egyik legközelebbi barátja -, akit mindmáig az egyház oszlopaként tartanak számon (Galátziabeliekhez 2:9). Péter elszánt, erős akaratú, lobbanékony természetű, és időnként tapintatlan is volt. Péternek számos erőssége volt, ugyanakkor életében sok baklövést is el kellett könyvelnie. Mindezek ellenére az Úr választottja maradt, akit Isten Szent Lelke addig formált, míg végre azzá a Péterré vált, akinek Ő mindig is látta.
Simon Péter Bethsaida városából származott (János 1:44), de Kapernaumban élt (Márk 1:29). Ez azzal magyarázható, hogy ebben a Galileai tenger partján lévő mindkét városban halászott. Jakabbal és Jánossal együtt egy jól jövedelmező kis halászatuk volt (Lukács 5:10). Péterről az is ismert, hogy házas ember volt (1.Korinthusbeliekhez 9:5; Márk 1:30). Simon Péter András nevű testvérén keresztül került kapcsolatba Jézus Krisztussal, aki azután kezdte követni az Urat, miután Keresztelő János nyilvánosan Isten Bárányának nevezte Őt (János 1:35-36). János szavát hallván, András első reakciója az volt, hogy testvérét is Jézushoz vezesse. Mikor aztán Jézus Simonnal találkozott, új nevet adott neki. Ekkor kezdte őt Kéfás (arámi), és Péter (görög) néven szólítani, mely szavak mindkét nyelven kősziklát jelentenek (János 1:40-42). Eztán már nem telt bele sok idő, míg Jézus arra hívta el Pétert, hogy mindenben követője legyen. Ekkor történt a csodás halfogás is (Lukács 5:1-11). Péter ettől fogva mindenét hátrahagyva követte az Urat (11. igevers).
A következő három évet Péter az Úr Jézus tanítványaként töltötte. Mivel tehetséges vezető volt, így gyakorlatilag a tizenkét apostol szószólójává vált (Máté 15:15; 18:21; 19:27; Márk 11:21; Lukács 8:45; 12:41; János 6:6; 13:6-9, 36). Ennél is fontosabb azonban, hogy Péter volt az, akinek az apostolok közül Isten Szent Lelke elsőként mutatta meg, hogy Jézus Krisztus "az élő Isten fia". Mikor Péter ezen szavakat szólta Jézushoz, akkor az Úr rögtön boldognak nevezte őt, és meg is jegyezte, hogy ezt nem ember-, hanem az Atya jelentette ki neki (Máté 16:16-17).
Péter Jézus apostolainak belsőbb köréhez tartozott, éppúgy mint Jakab és János. Csak ők hárman voltak jelen, mikor Jézus feltámasztatta Jairus lányát (Márk 5:37), és mikor Jézus mennyei dicsőségét magára öltve elváltozott a hegyen (Máté 17:1). Péter és János kapta azt a különleges feladatot, hogy készítsék elő az utolsó vacsorát Pészáh ünnepén (Lukács 22:8).
Olykor az is előfordult, hogy Péter hevessége hirtelenkedésbe csapott át. Mégis egyedül Péter volt az, aki elég bátor volt ahhoz, hogy a csónakot elhagyva kilépjen Jézushoz a vízre (Máté 14:28-29), azonban ugyanez a Péter — a vízen állva — tekintetét levette Jézusról és süllyedni kezdett (30. igevers). Ő hívta félre Jézust, hogy megdorgálja Őt, mikor az Úr már nyíltan jelentette hamarosan bekövetkező halálát (Máté 16:22). Jézus azonban gyorsan helyes irányba igazította őt (23. igevers). Péter javasolta azt is, hogy építsenek lakhelyet Mózesnek, Illésnek és Jézusnak, de félelmében nem tudta, hogy mit beszél, mikor Isten dicsősége megjelent neki (5.-6. igevers). Hirtelenkedve ő rántotta ki kardját, és csapta le a főpapi szolga fülét (János 18:10), mikor Jézus elfogására jöttek. Jézus azonban ekkor is rögtön nyugalomra intette, és azt mondta neki, hogy tegye el kardját (11. igevers). Péter mondta teli szájjal, hogy ő aztán sosem tagadja meg az Jézust, még akkor sem, ha a többi tanítvány megbotránkozna az Úrban (Máté 26:33). Azonban ugyanez a Péter volt az, aki aztán egymás után háromszor is letagadta, hogy valaha is ismerte volna az Urat (Máté 26:70-74 igevers).
Jézus Krisztus — Péter minden hullámhegye és hullámvölgye idején — ugyanaz a szerető Ura, és hű szövétneke maradt. Máté evangéliumának 16:18-19 igerészében annak lehetünk tanúi, amint Jézus megerősíti Pétert abban, hogy ő valóban egy szellemi "kőszikla". Ekkor ígéri meg neki azt is, hogy meghatározó szerepet fog játszani az Ő egyházának megalapozásában. Feltámadása után, Jézus kifejezetten Pétert nevezi meg, mint azt a tanítványát, akinek mindenképpen hallania kell az örömhírt (Márk 16:7). Mikor aztán az Úr megismételte a nagy halfogás csodáját, akkor azzal éppen azt akarta jelezni, hogy az Ő szemében nincsen változás kettejük viszonyában, vagyis hogy minden hűtlensége ellenére megbocsátott neki, és továbbra is ugyanúgy apostolaként tekint rá, mint barátságuk első napján (János 21:6; 15:17).
Pünkösdkor a jeruzsálemi tömeg előtt is Péter volt a többi apostol szószólója (Apostolok Cselekedetei 2:14). Az egyház ekkor mintegy 3000 követővel indult világhódító útjára (41. igevers). A Szentírás hű bizonysága szerint Péter egy lebénult koldust is meggyógyított (Apostolok Cselekedetei 3. fejezet), és nagy bátorsággal hirdette Jézus Krisztus bizonyságát a zsidó legfelsőbb bíróság, a Szanhedrin, előtt (Apostolok Cselekedetei 4.fejezet). Fenyegetések, sűrű verések, és a börtön sem tántoríthatta el őt azon elhatározásától, hogy minden léleknek a feltámadt Jézus Krisztust prédikálja (Apostolok Cselekedetei 5. fejezet).
Jézus ígérete, mely szerint Péter meghatározó szerepet fog játszani egyháza megalapozásában, három lépésben teljesedett be. Péter először pünkösd napján hirdette a testté lett Ige feltámadását (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet). A második lépcső az volt, mikor jelenlétében a szamaritánusok, azaz egy a vallása tekintetében félig-pogány nép, is részesülhetett Isten Szent Lelkében (Apostolok Cselekedetei 8. fejezet). A harmadik lépésben a teljesen pogány népeket szimbolizáló római százados házában kellett bizonyságot tegyen. Hozzá kell tennünk azonban, hogy Kornéliusz már előzőleg is Istenben hitt, így a Szent Lélek ajándékát is megkaphatta (Apostolok Cselekedetei 10. fejezet). Ez volt tehát az a három "világ", amelyben Isten tanúbizonyságul használta őt, és ezzel megnyitotta az ajtót a zsidók, a Mózes öt könyvét hívő-, de zsidó gyökerekkel nem rendelkező népek, és maguk a pogányok előtt is.
Apostolként és Jézus Krisztus küldöttjeként Péter szellemi növekedése még nem zárult le teljesen. Az előbbi történet ugyanis úgy teljesebb, ha hozzátesszük, hogy Péter eleinte nem akart a saját szemében érdemtelen pogány Kornéliusz házához menni. Mikor azonban saját maga is tanúja lehetett, hogy Isten Szent Lelke a rómaiakra ugyanúgy leszállt, mint őrá, akkor azt a következtetést vonta le, "hogy nem személyválogató az Isten" (Apostolok Cselekedetei 10:34). Ezt követően Péter mindig erősen kiállt a nem-zsidók hívő mivolta mellett, és hajthatatlanul állította, hogy semmi szükségük sincs arra, hogy áttérjenek a mózesi törvények köteléke alá, azaz hogy prozelitákká váljanak (Apostolok Cselekedetei 15:7-11).
Péter szellemi növekedésének egy másik felvonása antiókiai látogatásakor játszódott le, ahol nem-zsidó testvérek vendégszeretetét és hittestvéri társaságát élvezte. Mikor azonban erősen törvénykező szemléletű zsidók érkeztek a helyre, akkor Péterben a régi reflexek kezdtek el működni, és elhagyta a nemzetekből valók társaságát, csak hogy a zsidók szimpátiáját megtarthassa. Pál apostol ezt látva felismerte Péter képmutatását, amiért szemtől-szembe meg is intette őt (Galátziabeliekhez 2:11-14).
Élete későbbi szakaszában Péter főleg Márkkal töltött több időt (1.Péter 5:13). Márk így írhatta meg Péter visszaemlékezései alapján a három szinoptikus evangélium egyikét, melynek középpontjában természetesen Jézus Krisztus áll. Péter apostol nevéhez két ihletett levél közvetítése is kapcsolódik. Péter első és második levele megközelítőleg Kr.u. 60 és 68 között keletkezett. Jézus Krisztus előre megmondta, hogy Péter mártírhalált fog halni (János 21:18-19). Ez a prófécia aztán valószínűleg Néró császár uralkodása alatt vált valóra. Egyes emberi hagyományok szerint, Pétert Rómában — fejjel lefelé — feszítették meg. Bár egyértelműen nem lehet cáfolni Péter halálának ezen verzióját, az sem bibliai-, sem pedig történelmi forrásokkal nem igazolható.
Mit tanulhatunk tehát Péter apostol életéből? A következőkben egy pár tanulságot összegzünk.
Jézus képes legyőzni minden félelmet. Legyen szó akár arról, hogy a csónakból a hánykolódó tenger víztükrére lépett, vagy arról, hogy életében először lépte át egy pogány ház küszöbét, Péter — Jézus Krisztusra tekintve — mindig új erőre kapott, és bátorrá vált. "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet..." (1.János 4:18)
Jézus megbocsátja hűtlenségünket. Nem sokkal azután, miután hűségéről hencegett, Péter háromszor, fogadkozva és szitkozódva, tagadta meg az Urat. Jézus azonban szeretően állította vissza Pétert eredeti apostoli hivatásába. Bár Péter előzetesen kudarcot vallott, Jézussal a kudarc nem a végső opció. "Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja" (2.Timótheushoz 2: 13).
Jézus türelmesen tanít bennünket. Péternek szüksége volt korrekcióra, az Úr pedig türelemmel, határozottsággal és szeretettel viszonyult felé. A legnagyobb tanítómester olyan tanulókat keres, akik hajlandóak tanulni tőle. " Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged" (Zsoltárok 32: 8) — ma is így szól hozzánk az Úr Igéje.
Jézus már most úgy tekint ránk, mint amilyenné egy napon az Ő munkássága által válunk majd.
Jézus már találkozásuk legelső alkalmával "Péter"-nek nevezte Simont. A sokszor nyers és meggondolatlan halászember Jézus szemeiben már akkor is egy finomra csiszolt felületű, állhatatos és hű szikla volt. "Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig" (Filippibeliekhez 1: 6).
Jézus szokatlan hősöket használ. Péter egy galileai halász volt, Jézus azonban arra hívta el őt, hogy emberek halászává váljon (Lukács 5:10). Mivel Péter készen állt mindenét hátrahagyni, hogy Jézust kövesse, ezért Isten nagyszerű tetteket vitt rajta keresztül véghez. Péter apostol tanítása hallatán az emberek csak álmélkodtak bölcsességén és bátorságán, hiszen ő egy "írástudatlan" és "közönséges" ember volt. Aztán azonban felismerték, hogy ő és társai "Jézussal voltak vala" (Apostolok Cselekedetei 4:13). Jézus jelenléte tehát óriási változásokat okoz az emberben.
English
Mit tanulhatunk Péter apostol életéből?
