Kérdés
Ki volt a Nikodémus nevű bibliai szereplő?
Válasz
Minden, amit Nikodémusról tudunk, kizárólag János evangéliumából ismerjük, hiszen csak János apostol számol be személyéről. János evangéliumának 3:1 igehelye arról tesz bizonyságot, hogy Nikodémus farizeus volt. A farizeusok a zsidók azon csoportját alkották, akik merev elkötelezettséggel a törvény minden betűjét betartották, miközben annak Szellemét sokszor lábbal tiporták. Nem véletlen tehát az sem, hogy ezek az Istennek saját erejükből tetszeni kívánó vallásos emberek akkor sem ismerték fel Istent, mikor Az szemtől-szemben állt velük. Jézus Krisztus szolgálatát, és később tanításának terjedését is igyekeztek lépten-nyomon hátráltatni. Jézus sok alkalommal határozott szavakkal intette ezeket törvénykező szemléletükről ismert vallási vezetőket (Máté 23. fejezete). Tárzuszi Saul, aki később Pál apostol néven vált oszloppá Isten csarnokában, eleinte maga is farizeus volt (Filippibeliekhez 3:5).
János evangéliumának előbb említett igerésze azt is elárulja, hogy Nikodémus a zsidók vezetője volt. A János 7.50-51 szerint, Nikodémus a Szanhedrin nevű testület tagja volt, ami a zsidó bíróságnak tekinthető. Bár minden városban lehetett egy-egy Szanhedrin, azok mind a Nagy Szanhedrinnek voltak alárendelve, amely minden jogi és vallási kérdésben a legfelsőbb tekintélynek számított. A római uralom alatt a zsidók egy bizonyos fokú autonómiát élveztek, ugyanis a római urak nagyon pragmatikus embereknek bizonyultak: amíg az adók befolytak, és béke volt tartományaikban, addig édes kevéssé érdekelte őket, hogy vallási ügyekben ki törvénykezik a kolóniaként kezelt területeiken. A jeruzsálemi Nagy Szanhedrin azonban, ami — mai kifejezéssel élve — a legfelsőbb bíróság szerepét látta el, már a mindenkori római helytartó szavától függött. Ezért történhetett az, hogy a Jézus Krisztust halálra ítélő Nagy Szanhedrin tagjainak Pilátus engedélyéért kellett folyamodniuk. A halálbüntetés ugyanis minden római tartományban a római jog kötelékein belül maradt. Mindennek tükrében tehát azt is mondhatnánk, hogy Pilátus a Nagy Szanhedrin egyik tagja-, és bizonyos kérdéseket illetően, a feje is volt.
János apostol arról is beszámol, hogy Nikodémus egy alkalommal az éj leple alatt látogatta meg Jézust. Sok Bibliaértő úgy gondolja, hogy Nikodémus félt Jézust nappal felkeresni, vagy esetleg szégyellte is magát, így tehát csak éjjel ment házához. Mivel erről nem szól konkrétan az Ige, ezért ezt a feltevést sem teljesen cáfolni-, sem pedig minden kétséget kizáróan megerősíteni nem lehet. Nikodémus ezen az estén számos szellemi kérdést illetően kérte ki Jézus véleményét, hogy megláthassa a szavaiban rejlő bölcsességet. A zsidók legfőbb tanácsának tagjaként kötelezettsége volt minden olyan közszereplőt és tanítót megvizsgálni, akik befolyásuknál fogva — adott esetben — félre is vezethették az embereket.
Jézus már beszélgetésük legelején azzal szembesíti Nikodémust, hogy újjá kell születnie (János 3:3). Mikor Nikodémus erre hitetlenül reagál, akkor Jézus elálmélkodik azon, hogy vitapartnere a zsidók vezetőjeként semmit sem tud ezen alapvető szellemi igazságról. Jézus ezen mondatát azonban egy burkolt és szelíd fenyítésként is felfoghatjuk (János 3:10). Az Úr eztán mélyremenőbben kifejti hallgatójának az újjászületés témakörét. Ebben a monológjában hangzik el a Biblia talán legismertebb igéje is, a János 3:16. Ez az igerész nyilván azért tett olyan nagy népszerűségre szert, mert nagyon tömören, egy mondatban foglalja össze az evangélium örömteli üzenetét.
A Biblia következő alkalommal akkor tesz említést Nikodémusról, mikor tisztségét betöltve a Nagy Szanhedrin soraiban ül. Ekkor éppen azt fontolgatja a tanács, hogy mit tegyenek Jézussal. János evangéliumának hetedik fejezetében már odáig fajulnak a dolgok, hogy a tanács egyes tagjai (akik nyilvánvalóan bírtak e hatalommal) kiadják Jézus elfogatóparancsát. A templomi őrség szolgái azonban azzal térnek vissza, hogy nem voltak képesek letartóztatni Őt, mert még soha nem hallottak embert ilyen dolgokat szólni (János 7:32-52). A magas rangú farizeusok és főpapok erre jól meg is dorgálják őket, amivel csak saját szellemi vakságuk és felfuvalkodásuk további bizonyságát teszik (lásd 48.-49. igevers). Nikodémus eztán megragadja a szót, és emlékezteti kollégáit, hogy addig nem hozhatnak ítéletet Jézus felett, míg vádlottként ki nem hallgatták. Erről így olvasunk: "Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?" (János 7:51). A tanács többi tagja erre durván és pökhendien gúnyolni kezdi Nikodémust. Itt már nagyon érezhetővé válik, hogy az ítélet szívükben rég megszületett.
Nikodémus legutolsó bibliai említésével János evangéliumának 19. fejezetében találkozunk. Itt annak lehetünk tanúi, amint Nikodémus, Jézus keresztre feszítése után, arimathiai Józsefnek segítkezik Jézus temetésénél. Márk evangéliumának 15:43-as igehelyén József a tanács tagjaként tűnik fel, míg Máté egyszerűen gazdag emberként hivatkozik rá. A Lukács 23:50-51-ben azt találjuk, hogy József igaz ember volt, aki nem adta hozzájárulását a tanács halálos ítéletéhez. János apostol Jézus Krisztus tanítványának nevezi Józsefet, bár azt is hozzáteszi, hogy csak titokban merte követni az Urat, mert félt a zsidóktól (János 19:38). József volt az, aki kikérte Pilátustól Jézus Krisztus testét, Nikodémus pedig 75 fontnyi fűszerrel járult hozzá a temetéshez, hogy az akkori szokásoknak megfelelően bekenjék vele a tetemet. Eztán segített Józsefnek gyolcsba tekerni azt, és elhelyezni a sírkamrában. A felhasznált fűszerek puszta tömege is jelzi, hogy Nikodémus gazdag ember volt, valamint hogy nagy tisztelettel viseltetett Jézus iránt.
János Nikodémusról szóló rövid beszámolója sok megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Vajon igaz hitre talált-e valaha? Mit tehetett Jézus Krisztus feltámadása után? Ezen dolgokat illetően a Szentírás hallgat, és nem állnak rendelkezésünkre "megbízható" extra-biblikus, azaz Biblián kívüli, források sem. Úgy tűnik, hogy Nikodémus ebben a tekintetben hasonló volt arimathiai Józsefhez, vagyis ő is Jézus Krisztus követője volt, de hitét nem merte nyíltan felvállalni. Valószínűsíthető, hogy idővel színt vallott, és kiállt hite mellett, azt viszont nem tudjuk, hogy mennyire nyilvánosan tette ezt. János evangéliuma előnyös fényben tünteti fel őt, ami egy arra utaló jel lehet, hogy hite valóban a lelke mélyéből fakadt.
English
Ki volt a Nikodémus nevű bibliai szereplő?
