Kérdés
Mit tanulhatunk István életéből?
Válasz
Az Apostolok Cselekedetei 6:5 igehelyén egy a hite tekintetében igen figyelemreméltó fiatalemberrel találkozunk. Istvánról azt mondja az Ige, hogy "hittel és Szent Lélekkel teljes" volt. Nem véletlen, hanem sokkal inkább az Úr végéremehetetlen kegyelme, hogy mindig voltak olyan hű emberek, akik Isten iránt való szeretetük és teljes lényük odaszánásával olyan fényesen világítottak a sötét égbolton, mint csillagok az éjszakában, úgy, hogy az emberek képtelenek voltak nem észrevenni őket. István is ezen emberek közé tartozott. István test szerinti életéről semmi sem ismert. Nem tudjuk, hogy milyen családba született, kik voltak szülei, hogy voltak-e testvérei, felesége, vagy gyermekei. Ami azonban fontos életében, azt mind közli velünk a Szentírás. Isten Szent Lelkének tanúsága szerint ez az ember hű volt mind halálig (Jelenések 2:10; 12:11) Istenhez, és még akkor sem inogott meg, mikor a halál kötelei már körbevették őt (Zsoltárok 18:5-6; 2.Sámuel 22. fejezete).
István azon hét ember egyike volt, akik az özvegyekről és a szegényekről való gondoskodásra lettek kijelölve a korai egyházban, miután az apostolok egy kialakult vita után felismerték, hogy nem szakadhatnak ketté, hogy szükségük van diakónusok segítségére az asztalok körül. "István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között" (Apostolok Cselekedetei 6:8). Isten hű az Igéjéhez, ugyanis Ő ez esetben is bebizonyította, hogy a Szent Lelkével telt szolgái szájában olyan bölcsesség találtatik az adott órában, amelynek semmilyen hatalmas nem tud ellenállni, mert minden ellenük szóló nyelvet kárhoztatnak. Ez az Úr szolgáinak öröksége és igazsága, mely Istentől van. Így történt ez akkor is, mikor Istvánt hamisan istenkáromlással vádolták, majd letartóztatták (Apostolok Cselekedetei 6:11-14).
Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 7. fejezete örökíti meg István vallomását. A szolgáján keresztül megnyilvánuló Szent Lélek olyan pontos részletességgel, és mégis tömören foglalja össze Izráel történelmét és Istennel való kapcsolatát, mint talán semelyik más igerész sem. István bátran nyitotta meg szólásra száját, cseppet sem aggódott földi léte miatt, hanem szilárd elkötelezettséggel állt ki Jézus Krisztus mellett, jöjjön aminek jönnie kell. Tudta, hogy egyenesen Isten adja a szájába azon szavakat, amelyek találóan rámutatnak Izráel lázadó kőszívére, melynek sivár sötétsége miatt Jézus Krisztust, az eljövendő Messiást, megvetve megölték, épp úgy ahogyan azt Zakariással-, és más Istentől küldött prófétákkal tették a századok alatt. István szavai vádiratként hatottak választott népére, akik egyenesen angyalok közvetítésével kapták törvényt, nap mint nap látták Isten csodáit, akiknek a világ üdvözítője Dávid király magvából ígértetett. A zsidók pontosan érezték István igaz beszédének súlyát, így csak még inkább csikorgatták fogaikat az Igazság ellen, és mivel az üzenetet nem tudták kitörölni, így az üzenet átadóját törölték el.
Beszédében István hűséges ősatyjukra, Ábrahámra, emlékeztette atyjafiait, továbbá arra, hogy Isten hogyan vezette ki őt a pogány Mezopotámiából, és hogyan vitte be-, és lépett vele szövetségre azon a földön, ahol most ők is laknak. Megemlékezett arról, hogy az Úr, József által, hogyan mentette meg az akkor még csak maroknyi emberét a biztos éhhalál elől, és hogy Egyiptomban hogyan tette Isten őket nagy néppé, majd hogyan lettek eleik szolgává. Felidézi, amint Mózes Midián pusztájában Isten hangját hallotta az égő csipkebokorból, hogy az Úr miképp hatalmazta fel őt, hogy 400 év után kivezesse népét a fizikai és szellemi szolgaságból, a bálványimádó kultúrából. István mondandójában újra és újra utalt Izráel fiai folyamatos Isten elleni lázadására és bálványaikkal való paráználkodásaikra. Mielőtt Isten bevitte őket az Ígéret földjére, 40 év alatt minden nap szemtanúi voltak, hogy szerető atyaként gondoskodott róluk, de ők mégis idegen istenek után sántikáltak. A zsidók, szembesítve történelmük sok ballépésével, keserű haragra indultak fel István ellen, füleiket és szívüket bezárták, vakították magukat, és megvakultak, tántorogtak, de nem részegítő italtól. A törvénykező szemléletnek ugyanis az a sajátja, hogy vakok leszünk önnön bűneinkre.
Az Istvánnal szemben álló zsidók önigazultságukban felfuvalkodva Isten eme szolgájára kezdték azt alkalmazni, amit a saját életükben kellett volna a gyakorlatba átültessenek, vagyis Isten Igéjét. A Mózes által közvetített törvények ugyanis egyértelműen kimondják, hogy az istenkáromló ember halállal lakoljon (4.Mózes 15:30-36). Mielőtt azonban atyjafiai köveket ragadtak volna, az Ige betekintést enged István legutolsó földi pillanataiba. Itt, az egy napon nagy hirtelenséggel elmúló földi, anyagi valóság, és a menny örökké változhatatlan fénye közötti függöny rövid időre félrelibben. Plántáljuk el mélyen szívünkben mi is azt a vigasztaló és reményt adó bepillantást, amiben István részesült: "Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, és monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani" (Apostolok Cselekedetei 7:55-56).
A Kolossébeliekhez írt levél 3:2-3 igerésze úgy hat, mintha egyenesen Istvánról íródott volna. Ez persze nem változtat azon, hogy címzettje minden hívő ember. Isten Szent Lelke ma is így szól hozzánk Igéjén keresztül: "Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kolossébeliekhez 3:2-3). István élete, éppúgy mint halála, mindmáig példaként áll minden hívő testvér előtt. Törekedjünk hát mindnyájan olyan életre, amelyben minden nap halálra adjuk testünk tagjait, hogy Isten Szent Lelke élhessen bennünk. Ha így teszünk, nevetjük majd a holnapot és halál fullánkját. Szánjuk oda tagjainkat Istennek tetsző istentiszteletül, emlékezzünk meg az özvegyekről, árvákról és jövevényekről, társadalmunk leggyámoltalanabbjairól! Hirdessük minden tettünkkel és szavunkkal Isten irgalmát, nyissuk meg szemeinket embertársaink szükségére, hogy Isten szeretete megmaradhasson bennünk! Ejtsünk minden gondolatot foglyul Krisztusban, adjuk át szánkat, kezeinket és teljes valónkat Isten tökéletes tervének teljesítésére, sóval fűszerezve hirdessük minden Isten szájából kijött Igét! István élete és bizonysága a halál torkának sötétségéből is messze fénylő világítótoronyként jelzi az irányt a mélyek tengerén, a széltől ide s tova hányt, minden léleknek.
English
Mit tanulhatunk István életéből?
