Kérdés
Mit tanulhatunk Ezékiel életéből?
Válasz
Ezékiel, akinek neve szó szerint azt jelenti, "Isten megerősít", Jeruzsálemben nőtt fel, majd papként szolgált a templomban. Népe azon fiaihoz tartozott, akiket Jojákim király uralkodása alatt hurcoltak el Babilonba. A babiloni fogság évei alatt történt, hogy Isten prófétának hívta el őt, így Ezékiel lett a földi írója annak az ószövetségi könyvnek, mely az ő nevét viseli. Ezékiel szolgálata Júda bűneinek felsorolásával-, és Isten hamarosan bekövetkező igazságos ítéletének kihirdetésével kezdődött. Bár Jeruzsálem elpusztítása Isten előzetesen kiment Igéje szerint be is következett, Ezékiel ihletett szavai már a jövőbeli reményre is okot adtak. Ezékielnek szívügye volt, hogy népe tanuljon saját-, és északi nővére hibáiból. Isten megbízásához hűen közvetítette az Úr hamarosan bekövetkező ítéletét a Júdát körbevevő pogány népek felett, de Izráel újbóli megépíttetésének reményét is fennhangon hirdette. Ezékiel egyik látomásában annak is tanúja lett, amint Isten új Lelket lehel abba az elszáradt csonthalomba, ami népét jelképezi (Ezékiel 37.fejezete). Erre feltehetőleg Jézus Krisztus ezer éves földi országlásakor kerül majd sor.
Ezékiel időben első látomásánál egyenesen Isten trónja elé ragadtatott el. Itt az angyalok legmagasabb rangját képviselő négy kerubimmal is találkozott, akik négy "lelkes állat" képében-, emberi szemekkel telt kerekeken mozogva jelentek meg. Ezékiel részletes bepillantást kap az új jeruzsálemi templomba (Ezékiel 40-43. fejezete), és láthatja az újjáépített várost is (Ezékiel 48:30-35). Látomása Krisztus ezer éves országlására- (Ezékiel 44. fejezet), valamint az újra birtokba vett Ígéret földjére is kiterjed (Ezékiel 47:13-23). Ezek szerint Izráel és Júda egy napon újra egyesülni fog majd, mikor Isten a világ széleiről is (vigyázat: időbeli kifejezés is!) egybe fogja gyűjteni népét. Isten dicsősége ekkor vissza fog térni hozzájuk, az Úr pedig örökre együtt fog lakni minden megváltottjával. Ezékiel próféciája, sok próféta látásaihoz hasonlóan, részben a közeljövőre-, részben pedig a távoli jövőre vonatkoznak. Ez a szerkezet kicsit sem önkényes: a rövidesen beteljesülő, közeli jövőre szóló prófécia (mely a mi időnkben már a múlthoz tartozik), igazolja a távoli jövőben bekövetkező események helyességét és valósságát is. A közeli jövőre szóló próféciák tehát mintegy validálják a távoli jövőre vonatkozókat. Ezékiel közérthető módon, világos nyelvezettel közvetítette Isten üzenetét, Izráel fülei ekkor azonban már sárral voltak megtelve (Ezékiel 2:7). A fényes jövőről szóló látomások mellett szigorú utasítást is kapott az Úrtól, mely szerint a hozzá kiment Igéhez hűen kell figyelmeztetnie Isten népét az Úrtól való elpártolásuk miatt bekövetkező ítéletre, mert ha nem, akkor rajta fogja számon kérni atyjafiai vérét. (Ezékiel 33:8-9). A próféta nem is tétovázott sokáig, hanem küldetésének minden lépésben pontosan követte Isten direktíváját. Ezékiel tehát egy szenvedélyes vádbeszédet-, de egyidejűleg egy legalább annyira szenvedélyes jövőbeli bátorítást kellett átadjon. Ezzel nem csupán Isten — népe bűnei miatt érzett — bánatára reflektált, hanem a bűn ellenére kiontatott nagy kegyelmét is tükrözte.
A próféta életében tetemes ellenállással kellett szembenézzen, ő azonban mégsem fáradt bele abba, hogy minduntalan hirdesse azt, hogy Isten cseppet sem örül a bűnös vesztének, hanem sokkal inkább azt akarja, hogy a bűnösök a bolondok széles útjáról megtérjenek Hozzá, és így éljenek. Szolgálata kezdeti éveinek időszakos némaságát maga Isten törte meg, mikor felruházta őt az ékesszólás képességével, és nyelve megoldatott. Ekkor a Szentírásban feljegyzett leghosszabb egybefüggő remény-szózat hangzott el szájából. Haja és szakálla jelképes levágása, hajszálai kettévágása és szétszórása Jeruzsálem vesztét, és a zsidók elhurcoltatását éppúgy szimbolizálta, mint ahogyan a köpönyegébe bekötött hajtincs a maradék megőrzését és visszatérését (5. fejezet). A reményteljes jövendölés valójában akkor éri el csúcspontját, mikor Isten prófétáján, azaz választott szócsövén, keresztül megígéri, hogy egy napon a zsidók visszatérnek majd földjükre, és örökre birtokba veszik azt. Isten ekkor a Dávid király magvából származó örökkévaló királyra-, és a jeruzsálemi szent hely örök fennállására is szavát adja (Ezékiel 11:16-21). Időben ugorva egyet, Ezékiel a Jeruzsálem újraépíttetése után északról — egyenesen Jahve utasítására — betörő titokzatos invázió teljes legyőzéséről is prófétál. Ebből arra is lehet következtetni, hogy semelyik nemzet sem lesz képes többé sikeresen megszállni a Szent földet. Ezékiel próféciája szerint az a nap is el fog jönni, mikor a templom keleti kapuján maga Isten dicsősége vonul majd be Jeruzsálembe.
Ezékiel mind a mai napig világszerte példát állít a keresztény hívők elé, így tehát jól tesszük, ha hozzá hasonlóan mi is készségesen engedelmeskednünk Isten életünkre vonatkozó elhívásának. Isten azt mondta Ezékielnek, hogy fájdalomteljes, megszakadt szívvel, és keserű gyásszal nyögjön a bekövetkező ítélet miatt, hátha atyjafiai ezáltal felfogják a helyzet drámai komolyságát. Isten Szent Lelke Ezékiel ihletett írásán keresztül minket is erre szólít fel, ugyanis a kor, melyben élünk, kísértetiesen hasonlít Ezékiel korára. Az egész Földet elérő ítélet feltartóztathatatlanul közeledik! Ehhez semmi kétség sem fér, hiszen Isten pontosan ezt közli velünk Igéjében! Nem véletlen az sem, hogy jelen korunkról többet mond a Biblia, mint minden másik történelmi korról együttvéve. A végidők utolsó pillanataiban vagyunk, így Ezékielhez hasonlóan nekünk is kötelességünk mindenkit figyelmeztetni erre, mint ahogyan az is feladatunk, hogy megosszuk mindenkivel a megváltó örömhírt, ami Jézus Krisztusban lett a miénk.
English
Mit tanulhatunk Ezékiel életéből?
