Mit tanulhatunk bethániai Mária életéből?


Kérdés: Mit tanulhatunk bethániai Mária életéből?

Válasz:
Bethániai Mária a Szentírás egy igen fényes alakja, és még ha életéről csak igen kevés is ismert, tanulmányozva azt mégis értékes tanulságokat vonhatunk le. Mária Márta és Lázár testvére volt, mégpedig azon Lázáré, akit az Úr Jézus feltámasztott a halálból. Máriával három különböző alkalommal találkozunk a Bibliában. Jézus-, és feltehetőleg Vele utazó tanítványai is, egy alkalommal Mártáék házában szálltak meg (Lukács 10:38-42), ő és nővére pedig vendégül látták őket. Márta azonban "foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban", így gyorsan frusztrálttá is vált, mikor látta, hogy Mária látszólag semmit sem segít neki, és "csak" az Úr lábainál ülve hallgatja Őt. Előállván tehát azt kérte Jézustól, hogy most már aztán utasítsa testvérét, hogy szolgáljon vele együtt, és még burkoltan azzal is megvádolta az Urat, hogy Ő ezzel a nyilvánvaló aránytalansággal látszólag semmit sem foglalkozott. Jézus erre a kirohanásra adott felelete adja az első betekintést bethániai Mária jellemébe. Jézus ekkor, Márta elvárásával ellentétben, dicsérni kezdte Máriát mondván, hogy ő "a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle". Ezzel az Úr pontosan azt fejezte ki, hogy a szorgalmas és sokra igyekvő szolgálatnál jótékonyabb hatású az, ha valaki, Máriához hasonlóan, inkább az Isten szavain csüng. Jézus eztán még azt is hozzáfűzte, hogy a jobb rész, vagyis az Ő állandó közelségének keresése, és az Úr mind behatóbb megismerésére való törekvés, mindig a Máriáé marad majd, ugyanakkor ezt Márta hű szolgálatának "érdemeiről" már nem állította.

"A jobb rész" választása Jézus szavai szerint tehát azt jelenti, hogy mindazok, akik életükben Őt helyezik a legelső helyre, akik az ihletett Igében és imában minden nap találkozni szeretnének Vele, azt választották, ami az egész örökkévalóságban megáll majd, amit a megpróbáltatás tüze sem képes felemészteni. Ők választották mindazt az "aranyat, ezüstöt, drágakövet", amit a Korinthusbeliekhez írt első levél 3:11-12 igerésze olyan szemléletesen tár elénk. Ebből persze az is egyenesen következik, hogy mindazok, akik a földi, testi, azaz mulandó dolgokkal foglalkoznak, "fát, szénát, pozdorját" építenek arra az örök alapra, ami maga az Úr Jézus Krisztus. Mikor tehát a megpróbáltatás tüzének lángjai felcsapnak, akkor az utóbbiak nem fognak megmaradni, és az örökkévalóságban sem lesz emlékük. Azáltal, hogy Márta gyakorlatilag megintette Jézust, az ő szívébe is bepillantást kaphattunk. Ő annyira el volt foglalva azzal, hogy saját törekvéseiből mindent tökéletessé tegyen, hogy még azt is elfelejtette, hogy valójában Kivel beszél. Ezzel szemben Mária hallgatása — amivel második bibliai említése során is hamarosan találkozunk majd — azt jelzi, hogy nem aggódott semmilyen saját szüksége miatt, nem akart saját erejéből tökéletes lenni, és így arra sem volt szüksége, hogy megvédje magát testvére kirohanásával szemben. Mikor Jézust fogadjuk örök menedékünkké, akkor Őreá koncentrálva Ő válik majd legfőbb szenvedélyünkké, és az az alapvető emberi-, vagyis testi késztetés, mely arra sarkall minket, hogy a saját érdemeinket hányva a saját dicsőségünket keressük, egyre jobban elhalványul, míg végül teljesen kivész majd belőlünk.

János evangéliumának 11. fejezete említi másodjára Máriát és Mártát. Ez az Ige emlékezik meg arról, amint Isten feltámasztotta testvérüket, Lázárt, a halálból. Mikor Máriához eljut a hír, hogy Jézus eljött hozzájuk és a Mester hívja őt, rögtön otthagyja otthonát és a gyászolók gyülekezetét, és már fut is Jézus elébe. Mária olyan szeretettel és odaadással keresi Jézus közelségét-, akkora örömét leli az Úrnak való engedelmességben, hogy képes könnyen maga mögött hagyni minden rokona és ismerőse emberi vigasztalását, hogy a világ legnagyobb Vigasztalójának karjaiban — a Szent Lélekkel telt Jézus Krisztusban — nyerhessen vigaszt. Annak fényében, hogy Jézus pontosan tudja, mire készül, mint ahogyan azt is, hogy mit fog mindjárt véghezvinni (Lázár életre hívása), következő gesztusa csak még vakítóbban világít. Mária könnyeit látva, megindul a szíve a nő gyászán és mindazokon, akik a halál átka miatt szerfelett bánkódnak, így együtt sír velük. Itt megint beigazolódik, hogy Isten saját Szavai elkötelezettje: nem véletlenül tanít minket együttérzésre Igéjében, arra hogy sírjunk együtt a sírókkal (Rómabeliekhez 12:15), hiszen Ő maga is pontosan ezt teszi. Mikor tehát gyászt és mély fájdalmat élünk meg, akkor biztosra vehetjük, hogy Jézus végtelen együttérzéssel velünk együtt sír, miközben átöleli lelkünket. Mikor kezünket átszegezett kezébe tesszük, akkor valóban érezhetjük, hogy mi az Ő sebei által gyógyulunk meg, hogy nála vigasz, béke és vigasság van. A 30. zsoltár hatodik verse abban is megerősít minket, hogy az utolsó szó semmiképp sem lesz a gyászé: "...este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm" (Zsoltárok 30:6b).

Bethániai Mária harmadik-, és egyben utolsó említésére, Jézus Krisztus megfeszítése előtt pár nappal kerül sor (Máté 26:6-13; Márk 14:3-9; János 12:1-8). Egy Simon nevű ember házánál ünnepi étkezést készíttek elő. Jézus Krisztus előzetesen kigyógyította Simont a leprából, aki így eztán az Úr követőjévé vált. Márta megint a szolgálatban sürgött-forgott, míg a feltámadt Lázár Jézus és apostolai társaságában ejtőzött. Mária egyszer csak felnyitott egy "alabástrom szelenczét", mely színültig volt drága kenettel, és az egészet Jézus Krisztus fejére öntötte, majd az Úr lábaira is aláfolyó parfümöt saját hajával törölte le. Egyes tanítványok, látván ezt, felemelték szavukat, mondván, hogy mire ez a hiábavaló tékozlás. Mária azonban minderre semmit sem mondott, hanem hagyta, hogy Jézus Krisztus védje meg őt, csak úgy, mint az első példánkban. Jézus ekkor felvilágosította az asztalnál ülőket, hogy ezt az értékes kenetet Mária az Ő halálára tartogatta. Azt is hozzáfűzte, hogy Mária ezen szép szolgálatára távoli korok hívei is emlékezni fognak.

Mária jellemében legalább két olyan vonást találunk, amelyek megszilárdítására mi is törekedhetünk életünkben. Mária nagyon figyelmes volt, és megelégedett azzal, ha minden szón hallhat, amely Isten száját elhagyja. A tanultakat később hosszan forgatta szívében. Mindez abból is jól kitűnik, hogy ő látszólag értette és tudta, hogy Jézus Krisztus kereszthalála hamarosan bekövetkezik, míg a tanítványok, annak ellenére, hogy Jézus nekik azt nyíltan jelentette, még valahogy mindig azzal voltak elfoglalva, hogy lebokszolják egymás között, ki lesz a legnagyobb a mennyek országában. Mivel ők kicsinyes könyöklésük körül forogtak, teljesen elengedték fülük mellett, mikor Jézus közeli haláláról-, és azt követő feltámadásáról tanította őket (Márk 9:30-35). Mi vajon hányszor maradunk le mély szellemi kijelentésekről, csak mert túlságosan önmagunkra koncentrálunk, szellemi gyümölcseink miatt görcsölünk, vagy éppen az emészti fel erőnket, hogy a templom első padjaiban ülve mások felé mindig a jó keresztényt képét mutassuk?

Mária másik tulajdonsága, amivel példát állít elénk, nem más, mint a Jézus Krisztusba vetett megingathatatlan hite és bizalma. Ő olyan mély meggyőződéssel szánta oda egész valóját az Úrnak, hogy semmi szükségét nem érezte annak, hogy megvédje magát a szívtelen ítélgetéssel, vagy másfajta kritikával szemben. Hányszor is futunk bele abba a csőbe, mikor mások minket ért kritikája miatt rögtön igazolni akarjuk magunkat... Különösen igaz ez, ha hitünket támadják. Ha azonban mi is, Máriához hasonlóan, Jézus lábához telepedve hallgatjuk Őt, és az Úrral való élő kapcsolatunkat tesszük legfőbb szívügyünkké, akkor mi is részesedhetünk abban a mély megértésben, és kiformálódik bennünk az a szenvedélyes odaadás, mely Máriát annyira jellemezte. Ezen az úton haladva egyre teljesebb és teljesebb hitre juthatunk, ami által egyre inkább képesek leszünk felérni Isten életünkre szóló tervének tökéletes mivoltát. Meglehet, hogy a mi nappalinkba nem tér be a testben megjelent Jézus Krisztus, mi viszont kezeinkben tarthatjuk teljes és lezárt kijelentését, az Ő élő és ható Igéjét, amiből elsajátíthatjuk mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy biztonságban, és az Úr hittel teljes bizalmában tudhassuk egész létünket, csak úgy mint bethániai Mária.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit tanulhatunk bethániai Mária életéből?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől